Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

2

A halászat nagyon jól ment, szép zsákmánnyal akartunk hazafele indulni, ám valami felkeltette a figyelmem.

- Apa nézd, az ott egy Tulkun- mutattam a távolba.

- Nem lehet, a Tulkunok ilyenkor még nem térnek haza...

- Hacsak nem- akadt el a szavam

- az- fejezte be amit én akartam mondani.

- Közelebb mehetünk megnézni?

- Szó sem lehet róla. Induljunk inkább míg ki nem szúr minket, nehogy kövessen az öbölig.

- Rendben...

A hazafele vezető út némán telt, egyikünknek sem volt kedve megszólalni, és mind a ketten elvoltunk a saját kis világunkba merülve. Mikor a partjainkhoz értünk, már távolról kiszúrtam anyámat, és tudtam nagyon jól hogy nagyon ideges így is, na hát még ha megtudja hogy valószínűleg láttuk a gyilkost is.

- Mégis hogy képzelted hogy elviszed halászni?

- Ne aggódj, látod hogy jól van, néha rá is ráfér egy kis kikapcsolódás.

- De már így is elvette az eszét ez a sok harc, és tudod nagyon jól hogy a halálom után ő lesz a leendő Tshaík.

- Vagy Tsireya.

- Te ebbe ne szólj bele.

- Figyelj Ronal, még hála Eywanak nem fogsz eltávozni közülünk, szóval ezzel nem kell most foglalkoznunk, van nagyobb gondunk is. Valószínűleg láttuk Payakant, a zátonyhoz elég közel.

- Hogy micsoda?- mondta anyám idegesen, de nem volt ideje befejezni a mondatot mert valaki megszakította

- Ronal Ronal gyere gyorsan mert Nereynal beindult a szülés

- Ezért még számolunk- mondta anyám majd elviharzott

- Mit fogunk mi még kapni ezért- néztem apámra majd kitört belőlem a röhögés

- Ez nem vicces- mondta apám is röhögve- na de megyek mert dolgom van. Tenery, vissza ne merészelj menni meglesni Payakant.

- Nem fogok- ígértem meg.

Azzal otthagyott engem és megint egyedül lettem.

- Na kislány mit szólnál egy reggelihez? Utána elnézhetnénk a szigetre nem gondolod?

Orphan válaszként csak hozzám dörgölődött, ezzel kimutatva hogy benne van a dologban, ezért én elindultam vissza a maruikhoz, míg Orphan ment magának ételt fogni. Otthon már a testvéreim is fent voltak, és épp reggelizni ültek le.

- Jó reggelt.

- Merre voltál?- kérdezte azonnal Aonung

- Apával halászni, és képzeld láttuk Payakant is.

- Aztaa- tátotta el a száját. Láttam rajta hogy féltékeny, ugyanis mivel ő a legkisebb a családunkban, és az egyetlen fiú, apa nagyon ügyel rá hogy ne essen baja. Ezért eléggé ritkán viszi őt ki a zátonyon túlra. - Ez nem igazság, te miért visz folyton magával?

- Jajj öcsi ne tegyél úgy mintha te és a haverjaid titokban nem mennétek el a zátonyon túlra.- szólt közbe a húgom

- Jó de akkor is az nem ugyan az.

- Aonung szerintem ha megkérnéd apát biztosan magával vinne téged is, énnekem is csak kérnem kellett- néztem rá kedvesen-amúgy Tsierya, ha szeretnél menj el Nereyéknál mert beindult nála a szülés, anya is ott van.