Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

35

Reggel mikor felkeltem a fiú már nem volt mellettem. Még kicsit pihentem, mert ugye az alvás olyan fárasztó tevékenység amit ki kell pihenni, majd erőt vettem magamon, és kimásztam. Elindultam a fiú keresésére, akit a konyhában meg is találtam.

- Jó reggelt álomszuszék.- nézett rám mosolyogva

- Neked is. Mo'at?

- Elment segíteni a Tsahíknak.

- Értem. Van valami kaja, éhen halok...

Neteyam azonnal szedett nekem valami tojásos dolgot, ami nagyon finom volt. Miután jóllaktam gyorsan összekészülődtem, mert már indultunk is valahova. Az erdőn keresztül egy kis séta után oda is értünk egy valamihez.

- Ez itt a bázis, itt laknak az ember barátaink.

Bementünk, ahol érdeklődő tekintetek fogadtak minket, majd egy kis ember odajött, valahonnan nagyon ismerős volt nekem, majd eszembe jutott, ő az a Na'vi aki ott volt mikor Kiri rosszul lett.

- Neteyam te meg mit keresel itt?

- Szia Norm, hát jöttem, elhoztam ide Teneryt, meg akartam neki mutatni honnan származom.

- Apádék tudják?

- Nem, vagyis azt igen hogy eljöttünk de csak egy levelet hagytam, de tudod könnyebb elnézést mint engedélyt kérni- húzta meg a vállát a fiú.

- Bocsi hogy megzavarom a beszélgetést, de ti nem érzitek hogy itt olyan fura a levegő?- szólaltam meg

- Ez azért van mert itt földi levegő van, mi emberek a Pandorai levegőt nem bírjuk, de ti elvagytok a Földin pár óráig, utána ott az lélegeztető, onnan tudsz Pandorai levegőhöz jutni.

- Na rendben...

- Gyere megmutatom neked mi hol van.- fogta meg a kezem a Neteyam.- és Norm, apának ne szólj hogy itt vagyunk.

- Le fogja szedni a fejem.

A fiú erre inkább már nem válaszolt, hanem elindultunk egy helyiségbe ahol rengeteg gép meg műszer volt, és néhány ember.

- Ez itt a gépterem. Apáról még régről vannak videók is itt, mikor még ember volt.

- Meg lehet nézni?

- Persze.- sétáltunk oda egy nőhöz- szia Jane, be tudod nekem tenni apa videó naplóját.

- Neteyam, szia, persze, de te mit keresel itt?

- Elhoztam a barátnőmet- mondta, de mál látszott hogy unja a magyarázkodást.

- Tenery vagyok- mosolyogtam rá a nőre.

- Jane.

A nő pötyögött valamit, majd megjelent a képernyőn egy ember, és elkezdett beszélni, Jake volt az, mesélt a tapasztalatairól, az élményeiről, néha még feltűnt mögötte egy göndör hajú nő is.

- Ő Kiri anyukája.

Szájtátva figyeltem, mert nagyon lenyűgözött ez az egész. Fura volt hogy az emberek ilyen sok mindent ki tudnak fejleszteni, és nekik ez tök természetes, de nekem ez olyan volt mintha egy másik világba csöppentem volna. A videónak vége lett, és mi tovább mentünk, egy nagyobb terembe, ahol Na'vik voltak, de mind csak feküdt, mintha meghaltak volna, még csak nem is lélegeztek.

- Ez itt az a hely ahol az avatárok vannak, azok a szerkezetek amikben át lehet alakulni- mutatott néhány gép felé- az ott Norm avatárja például.

- És az ott kié?- mutattam egy nagy vízzel töltött valamire ahol feküdt valaki.

- Ő itt Grace, Kiri anyukája.

- De ő nem meghalt?

- De igen, és utána hozta világra Kirit, ezért itt tartják a tudósok hátha sikerül megtudni hogy történhetett az egész, vagy újraéleszteni.

- Aszta. – tátottam el a számat

- Gyere, még meg akarok mutatni valamit.- húzott magával.

Egy harmadik terembe mentünk, ahol megint valami szerkezetek voltak.

- Ez itt egy fényképezőgép.

- És az mit jelent?

- Csinálunk egy képet, amit ha kinyomtatnak, örökre megmarad.

- Akkor csináljunk.

Neteyam odament megnyomott egy gombot majd visszaszalad hozzám, és átkarolta a derekam, én automatikusan elvigyorogtam magam az érintésétől, majd a gép egy éles fénnyel kattant kettőt. Odamentünk megnézni az elkészült képet, ami mellesleg nagyon jó lett szerintem. Neteyam megkért valakit hogy nyomtasson ki belőle kettőt, és egy 5 perc múlva már a kész képekkel indultunk is vissza a faluba. Mo'at már otthon volt, és meleg étellel várt minket. Evés közbe kicsit beszélgettünk, utána mi indultunk is tovább, mert még tegnap beszéltük a fiúkkal hogy megyünk ma repülni, és elvisznek engem valami tóhoz,ami elmondásuk szerint az egyik legvagányabb hely errefelé. Mi értünk oda legutoljára a tisztáshoz.

- Na a csigák is megjöttek végre...

Ignoráltuk a fiú beszólását, és elindultunk gyalogosan a helyhez. Nem volt olyan messze, csak fél órát kellett sétáljunk, de megérte. Egy lenyűgöző tavacska tárult a szemem elé, a víz csillogott ahogy a nap rásütött, és olyan tiszta volt hogy rendesen látszott az alja.

- Na mit mondtok fürdünk egyet?

- Ez még kérdés?- majd ezzel elkezdtünk a víz felé szaladni.