Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

7

Reggel kómásan keltem fel. A többiek még aludtak, ezért úgy döntöttem még kicsit visszafekszek, amiből nem tudom hány óra alvás lett még, ugyanis csak annyit éreztem hogy valami súlyos rám ugrik.

- Jó reggelt álomszuszék- szólt vigyorogva az öcsém

- Aonung szálj le rólam összenyomsz- nyöszörögtem

- Pedig most olyan kényelmesen fekszem.- terölt el a hátamon.

Erre én kicsit megmoccantam és az öcsém elveszítette az egyensúlyát, így már könnyű volt lelökni őt, amire csak egy durcás arcot vágott, és azonnal próbált visszatámadni. Én persze nem hagytam magam, így elkezdtünk birkózni az ágyért.

- Khm esetleg zavarok?- jött be Tsireya

- Beszállsz te is?

- Nem, csak jöttelek megkérdezni titeket hogy van e kedvetek lejönni velem a partra, találkozni Sullyékkal?

- Kösz de kihagyom

- Szerintem én később lenézek, de most inkább nem.

- Na rendben, akkor további jó amm verekedést, vagy nem tudom.

Miután Tsireya elment mi is összeszedtük kicsit magunkat Aonungal, és eldöntöttük hogy elmegyünk valamerre, mert már úgy is rég voltunk ketten valahol együtt. Az elmúlt időben nagyon elhanyagoltam a családomat. Sokat veszekedtem anyámékkal, és a testvéreimmel meg keveset beszéltem, és ezt nagyon bánom, mert anyámon kívül mindenkivel rendkívül erős viszonyt ápolok. Anyámmal csak azért nem erős a viszonyom mert mindig összekapunk valamin, mert túl hasonló a személyiségünk. Az öcsémmel elindultunk egy kisebb szigetcsoport felé ami a közelünkben van, vittünk magunkkal kaját és inkább csak pihentünk meg beszélgettünk. Nagyon jó volt kicsit kettesben lenni vele.

- Amúgy mi van közted és Neteyam között?

- Hát semmi, miért, mi lenne?

- Hát tegnap láttalak titeket hazafele jönni vele, és utána meg is öleltétek egymást. Együtt vagytok?

- Neem, nem akarok barátot, kedvelem a fiút, de csak mint barátot. Te is tudod mi volt Tari'nayall...

- Ohh igen, ne haragudj hogy felhoztam...

- Nincs gond öcsi.

Tari'nay volt a gyerekkori legjobb barátom, és a leendő vőlegényem is. Még kiskoromba születésem után a szüleink eljegyeztek minket. Egész gyerekkorunkat együtt töltöttük, a kapcsolatom vele szorosabb volt mint bárkivel. Teljes szívemből szerettem őt. Akkor még én is el voltam bizakodva afelől hogy a jövőben Tsahík leszek, ő pedig nagy harcos. Tényleg a korosztályának a legjobbja volt, és talán még egy két idősebb Na'vit is simán levert volna. A mi szerelmünk áthatolhatatlan és megtörhetetlen volt, Rotxo sokat próbálkozott már akkor is nálam, de mindig sikertelenül. Tari'nay mindig támogatott mindenben, bármi történt is, mert már abban az időben is sokat gondolkodtam azon hogy vajon nekem biztos az a sorsom hogy gyógyító legyek, de ő mindig meggyőzött hogy igen is jó vagyok abban amit csinálok, így mindig visszatértem a tanuláshoz. 15 éves voltam ő pedig 16 mikor megtörtént a baj. Elmentünk a zátonyon kívülre. Épp felfedeztük az ottani tenger rész, mikor is megtámadott minket egy cápahal. Nagy nehezen sikerült leráznunk, ám előtte Tari'nay mégis felvette vele a harcot, hogy engem megvédjen, és azalatt megsebesült. Nagyon sok vért vesztett. Én amilyen gyorsan csak tudtam hazavittem hogy hátha anyám megtudja menteni, de kifutottam az időből. Amikor a partra értem én próbálkozta, hogy segítsek neki, csak míg meg nem jön anyám, de ő már nem bírt küzdeni az életéért. A kezeim között halt meg. Ott és akkor annyira összetört bennem valami. Nem bírtam elviselni a gondolatot hogy én valakinek valaha megint végig kell nézzem a halálát, ott dőlt el bennem hogy nem leszek Tsahík, és soha többet szerelmes sem. Az emlékek áradata megrohamozott, és nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Aonung nem szólt semmit csak szorosan átölet, és ez most többet segítet bármilyen szónál.

- Lenne kedved úszni egyet? Az nekem mindig segít kitisztítani a fejemet.

- Mehetünk- szipogtam

Az úszás tényleg segített, egész a többiekig úsztunk el, ami nem volt valami közel, de jól esett végre kicsit jobban megmozgatni a testem.

- Hát ti meg honnan jösztök?- kérdezte Tsierya mikor felbukkantunk.

- Voltunk egyet úszni, kicsit mozogtunk. –nyújtóztam egyet- Itt kell még a segítség?

- Nem, a többiek az Ilukkal vannak, csak én meg Lo'ak vagyunk itt.

- Ő most hol van?

- A víz alatt. A légzést gyakoroljuk.

- Na oké akkor hagyunk titeket. Én megyek megkeresem Rotxoékat, Tenery te mit csinálsz jössz velünk?

- Nem én megyek megnézem mit csinálnak az Iluknál a többiek.