Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

21

Otthon szembe kellet nézzek anyám haragjával, aki leszidott azért is mert elmentem harcolni, és azért is mert az amúgy fehér hajam most színesen ragadt össze a gyümölcsöktől.

- És még téged fognak felnőtté avatni pár hónap múlva, közbe meg úgy viselkedsz mint egy gyerek. Lányom mikor fogsz te megkomolyodni?

- Egyszer biztosan.- válaszoltam vigyorogva.

- Remélem még megélem azt, de most irány indulj és fürödj le, mert még mindent összeragacsozol itt nekem.

- Rendben- hajtottam le a fejem hogy leplezzem a kitörni készülő röhögésem. Nem akartam még jobban felhergelni anyát.

Mikor már szép tiszta és illatos voltam, visszamentem anyámhoz, aki a múltnapi rosszulléte óta sokkal jobban rákoncentrált arra hogy kitanítson minket a húgommal, mert soha nem lehet tudni, mi persze mondtuk neki hogy ez egyszeri eset volt, de nem lehet vele ebben a dologban vitába szállni. Most is épp a gyógynövényeket és a kenőcsöket tanulmányoztuk, és Tsireyaval ellentétben én feltűnően a halálomon voltam, mert semmi kedvem nem volt itt lenni. Igen néha nagyon felnőttesen tudok viselkedni.

- Tenery, így csak útban vagy, menjél inkább szedjél Knuay nyálkát- förmedt rám.

- Ezer örömmel, végre valami érdekes.

Azonnal az Ilukhoz siettem, ahol Orphan már boldogan körözött körülöttem, tudva hogy megint megyünk valamerre.

- Tenery, Tenery- hallottam meg a hátam mögül

- Ohh Kiri szia.

- Merre mész?

- Anyámnak Knuay nyálkát gyűjteni. Te?

- Társaságot keresni, esetleg csatlakozhatok?

- Persze.

A lánnyal együtt elindultunk a Knuayik élőhelye felé. Ők amúgy nagyon barátságos állatok, akik vízben és szárazföldön is élnek, csak annyi a baj velük hogy a nyálka amit kibocsájtanak rettentően büdös, mert ezzel tartják távol a ragadozókat.

- Pfuj, nem mondtad hogy ez ilyen büdös lesz- fogta az orrát a lány.

- Tifelétek nincsenek ilyen állatok?

- Nem, nincsenek. Vagyis biztos ez is egy béka fajta ami a tengerben él, de nálunk nem ilyen büdösek- röhögte el magát a lány.

- Jajj annyira megnézném egyszer a ti otthonotokat, olyan csodálatos lehet. Neteyam annyit mesélt már róla, és olyan mesébe illő az egész.

- Nem tudom, számomra ez a hely olyan, viszont tény hogy az erdő is csodaszép, csak ugye én ott nőttem fel és így nekem az a megszokott. Amúgy ha beszélek talán még büdösebbnek érzem, ez lehetséges.

- Valószínűleg, inkább hallgassunk?

Kiri válaszként csak bólintott. Ezután inkább mutogatva kommunikáltunk, és próbáltunk nem röhögni a másikon mikor megcsúsztunk a nyálkán. De egy fél órás bohóckodás után, rettentő büdösen de eredményesen indultunk haza.

- Szerintem több nyálka van rajtunk mint az edényben...

- És ezt csak egy speciális valamivel lehet lehozni.

- Remek, nagyon remélem anyudnak van otthon olyan.

- Én is...

A partra érve a fiúkkal találtuk szembe magunkat.