Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

1

Reggel még a nap rendesen fel sem kelt, én viszont már fent voltam. Egy ideje már nagyon rossz alvó vagyok, bár az okát nem tudom miért. Kicsit még kómásan léptem ki a friss levegőre, amitől azonnal éberebb lettem.

- Jó reggelt Tenery, hogy hogy ilyen korán fent vagy?- jött apám mosolyogva felém, vállán egy halászhálóval.

- Neked is apám, nem tudtam aludni- rántttam meg a vállam- egy ideje ez van...

- Beszélj anyáddal hátha tud segíteni egy főzetével. - mondta majd indult volna tovább

- Apa hová mész?

- Halászni.

- Esetleg veled mehetnék? Olyan rég volt már hogy együtt halásztunk, vagy bármit is csináltunk.

- Nem tudom- húzta el a száját- anyád nem örülne neki.

- Naa, kérlek szépen, bár te is tudod hogy ha nemet is mondasz attól én még elmegyek a zátonyon túlra- vigyorogtam rá

- Mire kellett ennyire rám üss?- tette fel magának a kérdést- Hah gyere nem bánom.

A vigyorom a fülemig ért, mert tényleg igazat mondtam, rég volt már hogy együtt csináltam volna valamit apával, mert ő is eléggé elfoglalt volt az elmúlt időben, és én is, és már eléggé hiányzott az együtt töltött idő.

- Hol van Orphan?

- Nem tudom, mindjárt idehívom, bár ki tudja merre csámborog.

- Olyan mint a gazdája... Tényleg az elmúlt időben merre voltál, alig lehetett itthon látni téged...

- Hát csak úgy elvoltam, tudod, a barátaimmal meg ilyenek- hazudtam neki, és tudtam hogy nem hisz nekem, de hálás voltam hogy nem firtatja tovább. Ugyanis egy kisebb szigetecskét fedeztem fel, eléggé távol tőlünk, és oda szoktam kijárni ha az időm is megengedi, az lett az én kis menedékem, amiről senki nem tud, és jobb ez így. Maga a hely eléggé erdős, és néhány ismeretlen állatfaj is található ott, na meg édesvíz, tiszta kis kánaán. Anyámék megtiltanák nekem hogy oda járjak, mert mivel tengerhez vagyok szokva, nem erdőséghez, az erdőben könnyű préda vagyok az ellenségnek, ezért inkább hazudok, amiről nem tudnak nem fáj nekik.

- Lássam le tudod e győzni apádat egy versenyben?- kérdezte vidáman miután felnyergeltük a hátasainkat.

- Az utolsó aki a zátonyhoz ér viszi el a balhét anya ellőtt.

- Rendben. Akkor rajta- indult el

- Hey ez nem ér- kiáltottam utána kacagva, és én is elindultam.

Míg neki harci hátasa van, amik kicsivel gyorsabbak addig az enyém bár lassabb de ha fejlesztjük a képességeit ügyesebb tudd lenni, ebből adódóan hamar átvettem a vezetést, és nem hagytam magam letaszítani az első helyről, így a versenyt hajszál híján de én nyertem meg.

- Le a kalappal, nagyon gyorsak voltatok.- nézett elismerően, ami nagyon jól esett.

- Fejlesztettem Orphan képességeit.

Láttam hogy apám le van nyűgözve, és mondana valamit, de inkább hallgatott. Sejtettem hogy arról van szó hogy bár ennyire jó lennék a kuruzslásban is.

- Na most már figyeljünk oda mert innen itt már van préda, de vigyázz könnyen mi is azok lehetünk.

- Ne aggódj tudom.