Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

3

Hazafele menet találkoztam Tsireyaval, aki nagyon sietett a partra, ahol eléggé nagy volt már a tömeg. Mikor odaértünk megláttam a szigeten látott idegeneket, ám apámékat sehol sem.

- Kik ezek vajon?- fordultam húgom felé.

- Nem tudom, de gyere köszöntsük őket.- indult meg, de én kicsit visszább húztam.

- Vigyázz, lehet nem is békés szándékkal jöttek, nézd fegyver van nálluk.

- Nyugodj meg, csak nem támadnak ránk, esélyük sem lenne, sokkal többen vagyunk.

- Igaz, de akkor is, inkább maradj mögöttem.

Pont akkor értünk oda amikor Aoumung és a barátai elkezdtek kötekedni az idegenekkel.

- Nem már, nyugodjatok le fiúk!- szólt rájuk a húgom.

- Nem lett nektek megtanítva hogyan bánunk az idegenekkel viselkedjetek- nyomatékosítottam én is a dolgot, bár kicsit éveztem öcsém erőfitogtatását.

Aonung mindig is inkább rám hallgatott, és felém húzott jobban, így most is karba tett kézzel állt mellém, és ugrásra készen figyelte a vendégeinket. Mikor kicsi volt én tanítottam verekedni, és mai napig erősebb a kapcsolata vele mint Tsireyaval. Eközben apám is megérkezett a harcosaival. Semmi ellenségeskedés nem volt, apám még ismerte is a legidősebb férfit akit Jakenek hívnak ezek szerint, de erre megjött anyám, a kedves természetével. Alapból ideges volt szerintem még a reggeli miatt is, plusz ha jól hallottam az egyik idős nagyon megbetegedett és lehet nem tud neki segíteni.

- Miért jöttetek hozzánk?- kérdezte apám

- Uturut kérünk. Menedéket a családomnak- mutatott körbe Jake

Mindenkit megdöbbentett ezen a kijelentésen, apám szóvá is tette hogy ők itt nem tudnának mit kezdeni, hisz nem víziek, hanem erdei népség. Anyám eközben elkezdte méregetni az idegeneket.

- A karjuk vékony, és a farkuk gyönge- ám ekkor meglátta a kezüket- ezek a gyerekek nem is igazi Na'vik, öt ujjuk van démon vérűek.

- Várjatok, nézzétek, én égi emberből lettem Na'vi, alkalmazkodunk, és tanulunk rendben?- mondta Jake

- A férjem volt Toruk Makto, győzelemre vitte a klánokat.- szólalt meg a legidősebb nő.

- De ezek szerint Eywa elfordult tőled kiválasztott hogy bujkálnotok kell.- mondta anyám kötekedően.

- Ronal légyszíves, Toruk Mkato dicső hadvezér, mindenki ismeri a történetét, de mi a Metkaynák nem harcolunk

- De mi sem harcolunk már, csak meg akarom védeni a családomat.

- Uturut kérünk tőletek.

Apám és anyám szavak nélkül megbeszélték a dolgokat. Láttam anyámon hogy eleget hallott és bár elég nehezen de beleegyezik abba hogy itt maradjanak az idegenek, ezért apámnak is meglett a végső döntése, és megadta nekik az uturut.

- A fiam Aonung és a lányim Tsieyra és Tenerey majd eligazítják a gyerekeket.

- De apa ez nem...

- Ez a döntésem fiam.

- Gyere öcsi, jó buli lesz hidd el- kacsintottam rá

Auonung végül csak nem jött segíteni, hanem ő azt mondta hogy holnaptól kezdi a tanítást, és lelépett a haverjaival.

- Te vagy az a lány akit láttam a barlangban.- jött mellém az a fiú

- Nem tudom miről beszélsz...

- Azt hittem hallucinálok a sok repüléstől, de ezek szerint nem.

- Ezt hogy értetted?

- Hát tudom hogy láttam ott valakit akinek fehér volt a haja, de mivel mifelénk ez nem jellemző azt hittem hallucinálok, mármint érted- habogta nekem, és látszott rajta hogy próbálja úgy kihozni a dolgot hogy ne sértsen meg. Mikor elkezdtem nevetni megnyugodott egy kicsit és ő is velem együtt kacagott.

- Tenery vagyok- tartottam oda a kezem

- Neteyam- fogta meg

Neki nem öt ujja volt mint a testvéreinek. De jobbnak láttam inkább nem kérdezősködni, nem voltunk olyan jó viszonyban ahhoz...

- Itt is vagyunk, ez lesz az új otthonotok.- mondta a húgom.

- Na remélem még fogunk beszélni- köszönt el tőlem Neteyan

- Abban biztos lehetsz.

Mindenki elindult a dolgára, én és Tsieyra kimentünk még egy kicsit a partra.

- Van kedved egyet úszni?

- Persze.

- Hey lányok lányok, hova mentek?- jött oda hozzánk az öcsénk és a barátja Rotxo

- Úszni, van kedvetek velünk jönni?

- Naná.

- Na akkor az utolsó aki ahhoz a sziklához ér egy Tarpiona.

Természetesen én voltam a leggyorsabb viszont csak kevés kellet Tsieyranak hogy legyőzzön.

- Na a fiúk nézhették utánunk a habokat- kacagott húgom , majd kidőlt a sziklára.

- Az biztos.- feküdtem mellé, élveztem hogy a nap süti a bőrömet.

Megérkezett először Aonung majd a legutolsó Rotxo volt.

- Ti hogy a jó égbe vagytok ilyen gyorsak?

- Lányok vagyunk- válaszoltuk egyszerre.

- Na lényegtelen, csak szerencséjük volt.

- Persze persze.- válaszoltam vigyorogva, mire öcsém lefröcskölt.

- Hagyjuk inkább a témát, mi a véleményetek az idegenekről?

- Szerintem szánalmasak, mit akarnak egy olyan helyen ahol a víz az úr, az erdei seggükkel...

- Aonung szebben, kérlek. Szerintem érdekesek. Sosem rossz megismerni valami újat.

- Ez így van, és ki tudja még lehet tök rendesek.

- Ezt csak azért mondod mert szerinted jól néznek ki a fiúk.

- Nem is igaz, bár jobban bele gondolva jobban néznek ki mint a mieink, igazam van Tenery?

- Engem hagyjatok ki ebből.

- Na azért a halfarkának is van vége.

- Nah Rotxo azt hittük már némasági fogadalmat tettél.- kötekedett vihogva a húgom

Még egy ideig beszélgettünk, majd mikor elkezdett lemenni a nap, mind megindultunk hazafele. Én már nagyon fáradt voltam, bár éreztem hogy nem fogok tudni aludni, és igazam lett.

Nagyon boldog új évet mindenkinek🥳❤️❤️