Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

28

A csapatok a szokásosak voltak. Most már Kiri sem ellenkezett hogy Aonung vele kell repüljön, és ahogy láttam még kicsit örült is neki. Én már nem zavartattam magam mikor az égbe voltunk elengedtem a fiú derekát és hátradőlve élveztem ahogy a szél az arcom simogatja.

- Nem kéne kapaszkodj?

- Vigyázol rám, bízok benned.

Erre már nem kaptam választ, csak a fiú fél kezével ráfogott a combomra. Most nem álltunk meg sehol, hanem csak repkedtünk.

- Tenery, hey kapaszkodj mert leesel még nekem- szólalt meg az öcsém mellőlünk.

- Ne aggódj, figyelj még mit tudok- mondtam bátrabban, majd hirtelen felhúztam a lábam, és óvatosan felálltam, szorosan kapaszkodva a fiú vállába.

Eszméletlen érzés volt, hiába féltem úgy éreztem hogy a világ az enyém. Olyan energiát adott ez nekem mint az első repülés, de nem tartott sokáig, mert az egyensúlyom kibillent, és inkább leültem mielőtt tényleg leesnék.

- Na ilyet többet ne csinálj. A szívbajt hoztatd rám.

- Aranyos vagy amikor aggódsz- pusziltam meg a nyakát.

- Nem nem ezzel nem ér elterelni a figyelmet.

- Jó na de próbálkozni lehet nem?

- De egy bolond lány vagy- jöttek mellénk Lo'akék- tényleg remek sógorasszonyom van- mondta nagy vidáman

- Öcsi ne bátorítsd már.

- Nyugii, Tenery egy igazi harcos, kár hogy nem vagyunk az erdőben, megérdemelne egy saját ikránt.

Lo'ak kijelentése nagyon jól esett, és egy percre elképzeltem milyen lenne ha tényleg lenne egy sajátom. Beleborzongtam, és kicsit elszomorodtam hogy ez lehetetlen... Kis idő múlva hazaértünk, és mikor leszálltunk eléggé mérges tekintetekkel találtuk szembe magunkat, ugyanis a szüleink ott vártak minket.

- Ti teljesen megőrültetek? Nem megmondtam hogy ne csináljátok a bajt, erre elviszitek az Oloektán gyerekeit repülni. Neteyam veled erről már beszéltem. Kiri tőled pedig erre a legkevésbé sem számítottam...

- És ha valami bajotok esett volna?- támadt anyánk is ránk- hogy lehettetek ilyen felelőtlenek hogy felültök erre a vadállatra, és elrepültök. Nem vagytok ti madarak... Most azonnal irány hazafele mind.

- Ti is, indulás.- nézett mérgesen Jake a gyerekeire.

Neytiri és apánk csak hallgatta a beszélgetést, ők inkább meg sem szólaltak. Neytirire pillantva láttam a szemében az együtt érzést, és hogy próbálja visszatartani a nevetését. Hazaérve meg lett nekünk parancsolva hogy a nap további részében nem mehetünk ki. Ezzel az volt a gond hogy már az első percekben elkezdtünk unatkozni. Az otthonunk nem volt nagy, 4 szoba és a konyha. Én a szobámban ülve kerestem magamnak valami szórakozást, és az olvasás mellet döntöttem, amit nagyon hamar meg is untam, ezért inkább elmentem valami kaja után nézni. Aonung búskomoran ült az asztalon.

- Mizu öcsi?

- Unatkozom, pedig terveztük mára hogy elmegyünk halászni egyet...

- Nah hát ezt átérzem, de jó lesz az kitalálunk valamit.

- Jah remélem, amúgy mi történt Rotxoval? A mulatság óta furán viselkedik...

- Neteyammal összeverekedtek, és a fiú lealázta...

- Mégis miért?

- Idegesek voltak- szépítettem

- És gondolom Rotxonak nem tetszett hogy Neteyamot választottad ugye?

- Pontosan.

- Jajj annak az ebihalnak annyit mondtam már hogy felejtsen el téged, de szerinted hallgat rám? A múltkor is arról panaszkodott hogy megint kikosaraztad, és hogy beszéljek veled.

- Szerinted bocsánatot kéne kérjek tőle?

- Nem, majd megbékél, te nem tettél semmi rosszat.

- Igaz. Na de mizu veled és Kirivel?

- Igeen ezt én is akarom tudni- lépett be a konyhába Tsireya is.

- Semmi mi lenne, barátok vagyunk.

- Mi is ezt mondtuk, és most nézz ránk.

- Jó de Tsireya és Lo'ak még nincsenek együtt- rántotta meg a vállát.

- Idő kérdése- legyintettem

- Tehát hallgatunk.

- Kiri tényleg nagyon szép, és félreismertem. Először gyűlölt, mert ugye mutánsnak neveztem, de már megbeszéltük a dolgokat, és jóban vagyunk, viszont tényleg csak ennyi, neki egy másik fiú tetszik, aki ott maradt az erdőben.

- Na ezt örömmel hallom. Tényleg rendes lány, és nem érdemli meg a bántást.

- Jó na hülye voltam...- látta be az öcsém.

Még kicsit beszélgettünk, és végül csak ugyan oda lyukadtunk ki hogy nincs mit kezdjünk magunkkal. Ezért én a nagy ötletgazda kitaláltam hogy csináljunk egy akadály pályát, a végén célba lövéssel, és nyilván megint gyümölcsöket használtunk. Természetesen a többiek bele is mentek, és a vége az egésznek az lett hogy mindent felforgattunk, egy széket véletlen eltörtünk, Aonungnak felszakadt az ajka egy esésnél, Tsireya meg elvesztette a haja nagy részét, na jó amúgy nem csak még ő sem tudja hogy de bele gabalyodott az íjába, és nem tudtuk kiszedni a haját, ezért ki kellett vágni, de mivel furán nézett ki hogy egyik oldalt rövidebb másikon hosszabb, levágtam neki rendesen. A konyhát szétvertük, mert ott volt a célba lövés.

- Mi a jó eget műveltetek itt?- lépett be apánk.

- Unatkoztunk- húztam meg a vállam az asztalon állva, a hajam meg csomósan lógott a szemembe a rá csöpögött gyümölcs levétől.

- Szedjetek össze most mindent mielőtt még anyátok meglátná. Veled meg mi történt fiam megint verekedtél, Tsireya neked rövidebb a hajad? Tudjátok mit ne is válaszoljatok inkább nem akarom tudni- mondta majd jobbnak látta ha otthagy minket, és inkább elment a Tulkunjához.

Anyámék nagyritkán vannak egész nap itthon, anya mindig jön megy mert hiába kicsi a falu mindig történik valakivel valami, vagy csak szimplán leáll beszélgetni. Apám pedig mindig a tárgyalóban van, vagy pedig a tengeren. Persze megvannak a családi pillanatok, és ha úgy van itthon is vannak de nem sokat. De így vagyunk ezzel mi is, Tsireya vagy anyámnak segít vagy ő is a tengeren van, Aonung meg általában mindig kint van a barátaival valamerre, vagy apámat követi, én pedig vagyok a köztes, aki apa után is de anya után is jár. De visszatérve a takarításhoz, egész jól haladtunk vele, bár kicsit nehéz volt lekaparni a plafonról a gyümölcsmaradékot, de sikerült. Mire anyánk megjött a felfordulásnak hűlt helye sem volt.

- Sziasztok. Minden rendben volt?

- Persze- vigyorogtunk ártatlanul- veled?

- Segítettem egy szülésben, nagyon fáradt vagyok, lefekszem aludni, kérlek ne hangoskodjatok.

- Nem fogunk. Jó éjt.

- Nektek is.

Mind bementünk a szobámba, ahol aztán beszélgetésbe elegyedtünk, közbe előkerült egy régi társasjátékunk is, és így ütöttük el az időt míg álmosak nem lettünk.