Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

9

Aonung a nap folyamán úgy látszott nem fog hozzám szólni többet, mert haragudott de nagyon, bár én nem értettem miért, de eldöntöttem hogy ezt meg akarom vele beszélni, mert nem szerettem volna ennyi kis butaságért összeveszni vele. Lementem a partra hogy megkeressem, de helyette csak Kiri volt ott.

- Szia, nem láttad az öcsémet?

- De igen, a barátaival elmentek ki a tengerre.

- Hát akkor ezek szerint csak később beszélek vele, na azért köszi.- indultam el

- Tenery várj csak.

- Mi a baj?

- Szeretnék kérdezni valamit, már mióta idejöttünk érdekel hogy neked miért fehér a hajad? De félre ne értsd nem rosszból kérdezem- tette gyorsan hozzá mikor látta hogy a kérdésére eléggé fura arcot vágok

- Nem tudom, már születésem óta ilyen- húztam meg a vállam.

- És ismersz mást is akinek ilyen lenne?

- Nem, de miért kérdezed ezeket?

- Mert amióta ide jöttünk látok benned valamit, valami megmagyarázhatatlant. Olyan érzésem van mikor a közelben vagy mintha mindig is ismertelek volna, vagy nem is tudom, és szerintem ennek sok köze van Eywahoz.

- Ezt hogy érted?

- Háát tudod én egy adoptált gyerek vagyok, anyám még a születésem előtt meghalt, és az apámat soha nem is ismertem, és már kicsi korom óta erősen kapcsolódom Eywahoz, de nem úgy mint mások, én érzem őt, a levegőben, a vízben még most is, és ez nem tudom miért van...

- Én is szoktam őt érezni. Nem mindig csak ha nagyon ellazulok és kiürítem az elmém, a bátyád valami meditaltálásnak nevezte.

- Meditálás?

- Az az, olyankor érzem csak, meg most már ha te ott vagy ugyan az az érzés kap el..

- Lehetséges talán hogy Eywa megáldott minket valamivel születésünkkor?

- Nem tudom, de ha mégis az azt jelenti hogy terve van velünk, és ez a jövőben úgyis kiderül.

- Igaz.

- Köszönöm hogy elmondtad nekem.

- Megbízom benned- mosolygott rám a lány.

Ezek után inkább már tereltük a témát, és elkezdtünk beszélni valami vidámabbról, mert azért ez a téma elé ijesztő. Feljött, a család, az úszás a repülés, meg minden egyéb. Jó volt végre egy olyan valakivel beszélgetni aki velem egykorú lány és nem a testvérem, ugyanis itt nincsen túl sok barátom, mert mikor történt az az eset lassan 5 évvel ezelőtt elzárkóztam mindenkitől, és utána meg már nem is nyitottam senki felé.

- Tenery minden rendben?

- I-igen csak kicsit elgondolkodtam, bocsi.

- Nincsen semmi gond.

- És amúgy tetszik valaki neked innen?

- Jajj nem dehogy is.

- Perszeee, vagy esetleg a hazádban hagytál valakit?

- Hát igazából tényleg ott maradt valaki, bár ő sem tetszik, csak nagyon jó barátok vagyunk, már már ő is a testvérem.

- Ohh sajnálom hogy ott kellett hagyjátok, de gondolom ő is a családjával maradt.

- Nem igazából nem, elrabolták az égi emberek, akik apám ellenségei, és amúgy az a fiú is egy közülük való.

- Tehát azt mondod hogy nem is Na'vi?

- Igen, és azért reménykedem abban hogy talán nem fogják megölni, és annyira bántani, mert az apja akiről azt hittük halott visszajött Na'vi ként és talán kegyesebb lesz Gekkóval...- a lány szemében már gyülekeztek a könnyek

- Hey Kiri ne sírj, biztosan nem bántották- húztam oda magamhoz egy ölelésre.

Neteyam mesélte hogy az apja egyik riválisától menekülnek, de nem gondoltam volna hogy ennyire rossz a helyzet.

- Remélem igazad van.-szipogott egyet a lány- amúgy ha már feljött így a fiú téma, mi van veled és a bátyámmal, mert láttam hogy eléggé sok időt töltetek együtt- terelte el a témát.

- Mi jóban vagyunk, a bátyád nagyon rendes, de semmi több nincs köztünk barátságnál.

- Rendeben...- hagyta annyiban, bár látszott rajta hogy nem hisz nekem.

Már kezdett lemenni a nap, Kirivel úgy döntöttünk hogy inkább hazamegyünk, mert a fiúk csak nem akartak jönni. Az utat is végigbeszéltük, és mindenkinek odavonzottuk a tekintetét mikor hangosan felröhögtünk valahol.

- Jó éjt Tenery- ölelt meg

- Neked is Kiri – öleltem vissza

Boldogan léptem be a kunyhóba, ahol anyám és Tsireya volt csak bent, épp a gyógynövényeket rendezték el.

- Szia Tenery, jössz segíteni?

Egy kis gondolkodás után végül odaálltam közéjük, és az este többi része lefekvésig azzal ment el hogy anyám szereit rendezgettük el, közbe beszélgettünk. Sikerült nem összekapjak anyával ami ritka dolog, de én nagyon örültem neki. Már épp lefeküdni készültem mikor megjött Aonung is.

- Öcsi beszélhetnénk?

- Nincs hozzá kedvem, jó éjt- mondta durcásan

Mivel nem akartam veszekedést inkább rá hagytam, és eldöntöttem hogy majd holnap reggel megbeszélem vele a dolgokat, miután kipihente magát.