We Are Lord Of Crime

38. Végső konklúzió

Az elmúlt pár nap enyhén szólva is eseménnyekkel teli volt. Először megérkeztek az olasz vendégeink, Mr. Graham és Dr. Lecter társaságában, utána pedig el kellett intézni, hogy Mr. Dazai és Mr. Dosztojevszkij visszatérjenek a saját világukba. Aztán ezzel éppen, hogy csak végeztünk, mikor Louis és Sherlock szó szerint eltűntek.

Ez még a kisebb meglepetés volt, a nagyobb meglepetés az a telefon volt, ami egy fél óra után Louis-tól jött. Hála Herder-nek pillanatok alatt rájöttünk, hol vannak az öcsémék és hamarosan már úton is voltunk, hogy megmentsük öket. Azonban kiderült, hogy nem szorulnak megmentésre. Maguktól szöktek meg és még ahogy később megtudtuk az ott megjelent dimenzió utazókat is elintézték.

Tekintettel erre a sok izgalomra a már korábban betervezett beszélgetést elnapoltuk a hétvégére. Ekkor gyűltünk mind össze egy helyre, mi, Sherlock-ék, az olaszok és még Mr. Graham-ék is. Meg kell hagyni szép kis csapat vagyunk, így egy helyen, de hát vannak dolgok amiket tisztázni kell, bár azt nem nagyon értem, hogy miért akartak Mr. Graham-ék is résztvenni a beszélgetésen, de mikor meglepetésemre még Mr. Cassano se ellenezte a jelenlétüket már nem is foglalkoztam a dologgal.

A beszélgetés kezdete csak annyiból állt, hogy mindenkit felvilágosítottunk az olaszok gépéről és annak a funkcióiról, vagyis arról, hogy mit kellett volna csinálnia a gépnek és arról, hogy milyen módon romlott el, hogy minket és az utánunk következőket áthozta egy másik dimenzióból. Sajnos a technikai kérdésekre nem találtunk megoldást, szegény falfehérre vált kutatónak fogalma sem volt róla, hogy mégis mi mehetett félre.

- Főnök, azt hiszem meg fog ölni. - Nyel egy nagyot hosszú percekig tartó csend után a kutató, ahogy előhúz egy kis könyvecskét.

- Az elmúlt hónapban körülbelül naponta meg akarlak ölni! Ki vele Pablo, mi a fenét rontottál már megint el? - Kéri számon mérgesen Mr. Cassano a beosztottját. A kutató viszont csak félve pillant el az amerikai és a litván férfi felé, majd nyel egyet, mielőtt letenné a fekete könyvet az asztalra.

- Hát... Az első kísérlet tökéletes siker volt. - Húzza össze magát.

- Az első kísérlet tavaly ősszel volt. Ne kertelj Pablo! - Dörren rá a kutatóra.

- Átnéztem a naplómat és tavaly ősszel éppen... - Itt nyel egy nagyot és megint a gyilkos párosra pillant.

- Pablo! - Morog Cassano, én pedig oldalra biccentett fejjel figyelem a jelenetet.

- Egy könyvet olvastam. - Folytatja lassan, de többet nem mond, mintha félne megszólalni.

- Mégis mit olvastál az istenit Pablo! Kit hoztál még át?! - Jön a kétségbeesett kérdés Mr. Cassano-tól.

- Gratulálok Hannibal, egyet kihagytál. - Szólal meg hirtelen Mr. Graham és néz a mellette ülőre morcos arccal, de boldog tekintettel. - Azt hittem megegyeztünk, én eltűntetem az elektronikus bizonyítékokat, te meg a papír alapút. - Fonja össze maga előtt a karjait az amerikai.

- És én meg is tettem ezt. - Válaszol komolyan Dr. Lecter, majd az asztalon pihenő könyvre néz. - Azt hittem az összes naplóját elpusztítottam. - Tekintete olyan, mintha el akarná égetni a könyvet, de semmi egyebet nem csinál.

- A párnám alatt tartom. - Motyogja az olasz kutató.

- Pedig szinte biztos vagyok benne, hogy ott is megnéztem. - Vonja meg a vállát a pszichiáter. - A tényen nem változtat.

- Miről beszél doktor? - Néz gyanakodva a párosra Mr. Cassano.

- Van egy olyan érzésem, hogy Mr. Graham és Dr. Lecter is a mi esetünknek esett áldozatul. A kutató úr szavaiból ítélve ők jöttek ide először, a részletekbe viszont csak az érintettek tudnak minket beavatni. - Fordulok a gyilkos páros felé, akik vigyorogva ülnek a szoba egyik végében.