We Are Lord Of Crime

29. WALOC

Sherlock Holmes POV

Mindegy mennyi idő telik el, egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. A Bűntények Ura egyszerűen az idegbajba kerget szépen lassan, olyan, mintha Albert James Moriarty egyenesen az orromnál fogva vezetne engem. Akárhány olyan esetet oldok meg, amit ő készített elő, csak a gyilkost tudom lesittelni, nem az igazi elkövetőt, a bűnügyi lángelmét az egész mögött. Ez a dolog lassan már annyira az agyamra megy, hogy azon gondolkodom, hogy személyesen kellene utána mennem az ügynek. Majdcsak nem lenne olyan nehéz megtalálni azt a férfit, mikor a rokonai folyton az idegesítő énnel lógnak. Szóval már éppen annak a határán vagyok, hogy akcióba lendüljek, ezért is jöttem el az időutazók házába, hogy kikérdezzem őket arról mit tudnak a Moriarty-ról. Ahogy mindig, most is a legfiatalabb és egyben legnormálisabb Moriarty nyit nekem ajtót.

- Jó reggelt, Louis! - Biccentek egyet zsebre tett kezekkel. A férfi gyorsan végignéz rajtam, majd elmosolyodik.

- Jó reggelt, Sherlock! Gyere beljebb! - Invitál be a házba, én pedig illedelmesen lépek be az ajtón. - Mi járatban nálunk? - Tudakolja, de igazából nem is néz rám, csak megy előre, mintha nem is akarna velem foglalkozni.

- Szeretnék beszélni veled és a bátyáddal. - Mondom őszintén, mert azt már megtanultam, hogy nincs sok értelme köntörfalazni Louis Moriarty előtt, mert akkor csak ő is elkezd köntörfalazni és akkor soha az életben nem jutunk egyről a kettőre. Nekem meg most nincs időm rá, hogy azzal foglalkozzam, hogy végigjátsszam a mi szokásos kis játékunkat.

- Oh, valóban? És miről szeretnél beszélni? - Kérdezi, ahogy bevezet a nappaliba.

- Lenne pár kérdésem és azt reméltem ti tudjátok rá a válaszokat. - Mondom megvonva a vállamat.

- Gyanúba keveredtünk egy ügy kapcsán, Mr. Holmes? - Fordítja végre felém az arcát, tekintetében őszinte kíváncsiság csillog és valami halvány kihívás, mintha azt mondaná "Gyerünk, itt az ideje, hogy kibújjon a szög a zsákból!"

- Semmi olyan, amihez a Scotland Yard-nak köze van. - Húzom ki magam, de válaszommal csak azt érem el, hogy a férfi kérdőn felhúzza az egyik szemöldökét.

- Szóval nyomozol. - Állapítja meg és mosolyodik el. - Mi az ügy?

- Ami mindig. - Fordítom el a tekintetem róla.

- Még mindig azt hiszed, hogy Albert bátyám a Bűntények Ura? - Teszi csípőre a kezét és fordul felém.

- Nem hiszem. Tudom, közölte velem, Louis! Már csak be kell bizonyítanom. - Szorulnak ökölbe a kezeim.

- Mi lesz, ha a megoldás nem lesz az ínyedre? - Komolyodik meg a tekintete.

- Amíg tudom az igazat, addig mindegy, hogy az ínyemre van-e vagy nem. - Vonom meg a vállamat, mire ő biccent egyet.

- Értem, de ha megbánod ne engem hibáztass, én szóltam előre. - Rázza meg a fejét.

- Nem mintha meg tudnál állítani, ha én ki akarok deríteni egy ügyet, akkor azt ki is fogom deríteni, nem érdekel, hogy mi az ára! - Keményítem meg a hangom.

- Tudom. - Mosolyodik el szomorúan, majd kihúzza magát, mintha mi sem történt volna. - Foglalj helyet. Megkeresem William bátyámat. - Jelenti be és sarkon fordul, hogy elhagyja a szobát. Így én egyedül maradok, mivel pedig tényleg nincs jobb dolgom, le is ülök a kanapéra. A dohányzó asztalon meglepetésemre a szokásos újságok helyett egy nagy halom manga pihen. Ezen egy kicsit meg is lepődöm. Nem tudtam, hogy valamelyik időutazót érdeklik a mangák. Lehet ki kellene derítenem, hogy melyiket, ez még hasznos információ lehet.

- Sherlock, öröm találkozni veled. Louis mondta, hogy beszélni akarsz velem. - A hirtelen hangra azonnal megfordulok és meg is látom William James Moriarty-t, amint közelebb jön hozzám.

- Igen. Lenne pár kérdésem a bátyádról. - Mondom komolyan, miközben tekintettel végigkövetem, ahogy a férfi helyet foglal velem szemben.

- Mit szeretnél tudni róla? - Kulcsolja össze az ujjait és pihenteti meg a kezét a térdén.

- Bármit, ami utalhat arra, hogy miért lett belőle a Bűntények Ura. - Jelentem be kerek perec, a férfi is hallotta, mikor a bátyja bejelentette, hogy ő a Bűntények Ura, tudja miről beszélek. Viszont legnagyobb meglepetésemre csak elmosolyodik.

- Azt hiszem jobb, ha előbb tisztázunk valamit. - Magyarázza és vesz egy mély levegőt. - Neked még nem mondtuk el, de a forrásainknak hála nem is olyan rég rájöttünk hogy kerültünk ide. - Jelenti be, nekem meg kitágulnak a szemeim.

- Rájöttetek, mi okozta az időugrást? - Bukik ki belőlem a kérdés.

- Nem időugrás volt. - A kijelentés meglepetésként ér, így össze is húzom a szemöldökömet.

- Akkor mi? - Tudakolom.

- Dimenzió ugrás. - Mondja egykedvűen. - Mi mind, akik időt utaztunk, ebből a dimenzióból jöttünk. - Emel fel egy mangát.

- Egy kitalált fikcióból? - Fintorodom el.

- Igen. - Biccent egyet. - Tessék. - Mondja és felém nyújtja a könyvet, egy bizonyos oldalon kinyitva. A lapon két férfi áll egymással szemben, pisztolyt fogva egymásra, a másik oldalon pedig egy szemüveges fazon van.

- Ez mit akar jelenteni? - Kérdezem, ahogy elolvasom a szavakat is. "A legnagyobb detektív és a Bűntények Ura. Vajon melyikőjük öli meg előbb a másikat?" Nem nagyon értem ez mi akar lenni, a legnagyobb detektív az én vagyok. Úgyhogy, ha hiszek William-nek, akkor ez itt a dinka én lesz, de a másik az nem Albert James Moriarty, az...

- Jé ez akkor volt, mikor lelőttem azt a majmot! - A dinka én hirtelen hangjára, azonnal felkapom a fejem. A férfi áthajolt a kanapé támláján és a mangát nézi a kezemben. - Az agyamra ment, de ez volt a tökéletes gyilkosság. - Vonja meg a vállát és huppan le mellém a kanapéra.

- Kedvesem, most nekünk kellene vele beszélgetni. - Néz rosszallóan a mellettem ülőre a szőke velem szemben.

- Bocsánat kedves, de a testvéreid már tűkön ülnek. - Legyint egyet a dinka én.

- Te tudtad, hogy ő? - Kérdezem, ahogy a mellettem ülőre nézek. A férfi vigyorgó tekintete egy pillanatra megkomolyodik, de gyorsan el is neveti magát.

- Még szép! Csalódott is lettem volna, ha nem! - Dönti hátra a fejét a kanapé háttámláján.

- De ez azt jelenti, hogy te vagy a Bűntények Ura! - Fordulok hirtelen William James Moriarty felé, aki csak megrázza a fejét.

- Tudod, Sherlock, ez az, amit mindenki félre ért. Azt hiszik, hogy a Bűntények Ura, egy személy. - Mondja nyugodtan, mikor is hangok hallatszódnak az ajtó felől és bemasírozik a másik két Moriarty is, akik nyugodtan odamennek a harmadikhoz és két oldalt odaállnak a fotelja mögé. - Csakhogy tévednek, a Bűntények Ura nem egy ember. Mr. Holmes... - Néz mélyen a szemembe, elmosolyodik és kitárja a karjait két oldalra. - We Are Lord Of Crime!