Az elmúlt pár nap egész nyugodtan telt ezen a hajón. Louis és Sherlock szinte mindig a bárban vannak és még most is folyamatosan beszélgetnek. Őszintén mondva kicsit megnyugtat, hogy Sherlock legalább az öcsémmel kijön, ha már a többieket nem kedveli, legalább egy valakivel tud kommunikálni. A két Watson pedig hol a kabinjukban, hol pedig a fedélzeten vannak, ahol egy laptopon pötyögnek vagy iszogatnak. Mi pedig Sherly-vel éppen ott vagyunk, ahol kedvünk van és különbözőbbnél különbözőbb módokon igyekszünk eltölteni az időnket.
Beszélgetésünk óta csak itt ott pillantottam meg a szemem sarkából Vincenzo Cassano-t, kicsit olyan, mintha a férfi direkt elkerülne minket, na nem mintha én zavartatnám magam ez miatt, Sherly-t meg pont nem érdekli, hogy a maffiózó merre van. Igazából az utazás végéig engem sem nagyon zavar, hogy mit csinál a férfi, sőt talán az lenne a legjobb, ha nem sok közünk lenne hozzá, de hát mit van mit tenni, lehet, hogy Bond ott van a közelében, de még ő se tud minden információt megszerezni. Jobb, ha kicsit más oldalról is megmozgatjuk a szálakat.
Szóval így, hogy az ügyvéd úr is békén hagyott minket kifejezetten nyugalmas utunk van. Már pont azon gondolkodom, hogy lehet, hogy élnem kell Hamish ajánlatával és elolvasni valami regényt, amit magával hozott, mikor arra leszek figyelmes, hogy a hajó legénysége az átlagnál sokkal idegesebb. Azt nem látni mitől, de egyértelműen feszültebb a hangulatuk, mint az elmúlt hetekben bármikor volt.
- Szerinted mi lett velük? - Teszi fel a kérdést Sherly, aki éppen a hajó korlátjának dőlve szívja a cigarettáját.
- Nem tudom, de remélem valami érdekes. - Mondom, de igyekszem, hogy arcomon ne látsszon meg az izgatottságom.
- Kellene már valami, ami kicsit felpezsdíti a helyzetet, de te is tudod, hogy annak az esélye, hogy egy bűnténybe botoljunk nagyon kicsi. - Sóhajt egy fintor társaságában Sherly.
- Igen, tudom. - Dőlök neki én is a korlátnak.
- Hé, szerelmes pár! - Sherlock hirtelen hangjára azonnal az irányába fordulok.
- Most meg már megint mi bajod van? - Forgatja meg a szemeit Sherly.
- Pofa be és kövessetek! - Mondja a férfi és azonnal sarkon is fordul, mi egymásra nézünk Sherly-vel és végül követjük őt egy kabinba, ahol ott van Louis és a két Watson is.
- Jó, miért tartunk kupak tanácsot? - Vágja csípőre a kezét Sherly.
- A hajó kapitánya most kapott egy fenyegető e-mail-t, hogy elrejtettek a hajon négy bombát. Most minden matróz azt keresi, hogy hol lehetnek a bombák. - Magyarázza John.
- Arra nem gondolt, hogy mi van, ha csak kamu? - Teszem fel a kérdést.
- Nem kockáztatnak. - Rázza meg a fejét Sherlock.
- Egyet már találtak, ha van egy akkor lehet még három is. - Jegyzi meg Louis.
- Had találjam ki, az első után kerestek meg titeket? - Teszi fel a kérdést Sherly, mire a többiek azonnal bólogatni kezdenek. - Nekünk kellene megtalálni a többit? - Billenti oldalra a férjem a fejét.
- Nem. - Fintorodik el Louis. - Hatástalanítanunk kellene azt, ami megvan. - Mondja komolyan.
- De hát azt nem olyan bonyolult. - Nézek végig gyanakodva a csapaton.
- Én is azt hittem, de még mindig megy a visszaszámláló. - Préseli ki a szavakat összeszorított fogai között Sherlock.
- Mennyi időnk van? - Teszem fel a kérdést.
- Éjfélig tart a számláló. - Kapom meg a választ.
- Akkor jobb, ha megyünk és megnézzük magunknak azt a bombát. - Jelentem be, majd John-t és Hamish-t követve elmegyünk a hajónak azon részére, ahol a bombát találták. A vasszerkezetre van ráerősítve, ha el akarnánk mozdítani azzal is beindítanánk a mechanizmust. Az időnk gyorsan ketyeg, de sajnos mi is csak ugyanarra jutunk, mint Sherlock, amikor azt hinnénk, hogy sikerül hatástalanítani, akkor ugyanúgy folytatódik a számlálás. Közben egy óra múlva megtalálnak a matrózok egy újabb bombát is.
आप पढ़ रहे हैं
We Are Lord Of Crime
फैनफिक्शन"- Kik maguk? - Jön a komor kérdés az FBI ügynök szájából. - Sherlock Holmes. - Biccent egykedvűen a férfi. - Ez itt mellettem, Sherlock Holmes. - Mutat a férfi a balján ülőre, aki unott arccal nézeget egy aktányi fényképet. - Az ott J. Hamish Watts...
