We Are Lord Of Crime

20. A Bűntények ura?

- Mr. Moriarty, Mr. Holmes. - Biccent egyet a férfi, mikor felénk fordul. - Valóban meglepetés. - Helyesel, majd a háta mögé teszi a kezeit. - Az pedig, hogy vajon ugyanarra a következtetésre jutottunk-e az azon múlik, hogy önök milyen következtetésre jutottak. - Magyarázza, mire Sherly mellém lép és átkarolja a vállamat.

- Azon töprengtünk Liam-el, hogy az utolsó hullán vajon miért vannak olyan sebek, mintha végigrohant volna egy búzatáblán. Aztán egyik dologból jött a másik és rájöttünk, hogy itt kellene körülnéznünk. - Legyint egyet barátom.

- Igen, ahogy mondja. Meg arra is rájöttünk, hogy a gyilkosunk színskálát készített a hullákból. Így csak egy olyan helyet kellett találnunk, ami megfelelő lehet ennyi holttest tárolására. - Magyarázom.

- Bámulatos. Bámulatos. - Mosolyog ránk a férfi, de látom a szemében az aggodalom szikráit. - Maguk tényleg felettébb okosak. - Biccent egyet. - Szóval, segítenek nekem körülnézni? - Teszi fel a kérdést, mire Sherly kuncog egyet.

- Egyszerűbb lenne, ha megmutatná, hogy jutott be abba a túlméretezett fémcsőbe az előbb Doktor. - Jegyzi meg barátom, én meg csak megforgatom a szemem.

- Ezt nem igazán értem. - Billenti oldalra a fejét Dr. Lecter, mire én kihúzom magam és barátom felé fordulok.

- Sherly kedves, elengednél? - Kérdezem, ő pedig el is engedi a vállamat. - Dr. Lecter remélem nem gondolja, hogy ennyire ostobák vagyunk. Végigsétáltunk a folyóparton. Láttuk, hogy onnan jött ki. - Mutatok a megfelelő csőre.

- Azt hiszem most lebuktam. - Mosolyodik el. - Kérem kövessenek uraim. Viszont előre szólok lehet, hogy meg fogja magukat is rázni a látvány. - Mondja komoly hangon, ahogy elindul a nagy cső elé.

- Tegyen minket próbára. - Vágja hozzá Sherly, ahogy zsebre teszi a kezeit és velem az oldalán elindul a pszichiáter mögött a magtárhoz. Természetesen nem volt gond bejutni az épületbe, ahol a magtár alján ott feküdnek az összevarrott hullák, középen azzal a fehér bőrű emberrel, akit Dr. Lecter varrt oda.

- Ő nem tartozik a képbe. - Jegyzem meg, ahogy mit sem foglalkozva a hullákkal fellépkedek a fehér bőrűhöz. - Ő volt, aki ezt csinálta, igaz? - Kérdezem a vállam felett nézve a doktorra, aki viszont semmilyen válasszal sem szolgál. - Én a maga helyében nem próbálkoznék vele Dr. Lecter, lehet, hogy nem látszik Sherly-n, de képes lenne kitörni a nyakát, ha bántani akarná. - Jegyzem meg, ahogy leguggolok a legfrissebb hullához.

- Muszáj volt elrontanod a mókát Liam? - Hallom barátom hangját, mire kuncogom egyet.

- Nem éppen most beszéltük meg, hogy el kell kerülnünk a bíróságot, mert a bátyád kiakadna? - Teszem fel a kérdést, ahogy előhúzok egy kis zsebkést.

- Mit csinál? - Hallom a pszichiáter hangját, mire ajkaimon egy széles mosollyal nézek rá vissza.

- Itt hagyom a kézjegyemet. Sherlock úgyis annyira ki van rajta akadva, hogy nem a maga ügyével foglalkozik. Gondoltam adok neki egy kis ajándékot a másik ügyéhez. - Vonom meg a vállam és fordulok vissza a hullához.

- Óvatosan Liam, ne érj hozzá a testhez, tudod milyenek ezek a modern kütyük. - Figyelmeztet barátom, én pedig csak biccentek egyet.

- Meg is vagyok. Akkor talán folytathatnánk ezt a beszélgetést odakinn. - Állok fel és nézek a két úri emberre, akik mind a ketten biccentenek és így el is hagyjuk az épületet.

- Gondolom van pár kérdése Dr. Lecter. - Mondom megállva az autója mellett.

- Miért jöttek igazából ide? - Kérdezi.

- Azért, amit mondtunk. - Vonja meg a vállát Sherly.

- Hogy értette azt, hogy Sherlock nem az én ügyemmel foglalkozik? - Jön a következő kérdés.

- Na, bele a közepébe. - Forgatja meg a szemeit barátom.

- Sherlock azért mérges, mert nem a Chasepeake-i hasfelmetsző ügyén kell dolgoznia. Ahogy őt ismerem, csak úgy, mint mi, vagy Mr. Graham, ő is eljutott arra a következtetésre, hogy ön Dr. Lecter, ez a bizonyos Chasepeake-i hasfelmetsző. - Jelentem be.

- Miből gondolják? - Teszi fel nyugodt hangon a kérdést.

- Egyértelmű, csak olvasni kell tudni. - Morogja Sherly. - Itt a bizonyítékokkal van gond. Ez volt a gondja Mr. Graham-nek és ez a baja, most Sherlock-nak is. - Vonja meg a vállát.

- Elég nyugodtan kezelik ezt az ügyet. - Jegyzi meg a férfi, mire én elmosolyodok.

- Tudja, hogy én miért jöttem Amerikába? - Kérdezem, de ezzel elérem, hogy meglepjem az orvost.

- Matematikát tanítani az egyetemen? - Mondja bátortalanul, de én csak szélesebben mosolygom.

- Ez a fedőtörténetem. Én azért jöttem, mert Mr. Jack Crawford felkérte a Bűntények Urát, hogy hozza ki Will Graham-et a börtönből. Én pedig el is végeztem a feladatot. - Mondom nyugodt hangon.

- Maga lenne... - Kezdi el a kérdést Dr. Lecter, de nem folytatja.

- Igen ő az. - Jegyzi meg Sherly. - Tovább léphetnénk. Kezdek éhes lenni és vacsorára haza kellene érnünk. - Morogja.

- Maguk nagyon különös emberek! Nem tudom követni a gondolatmenetüket. - Mondja a doktor komolyan. - Miért nem hívják a rendőrséget? Maga miért veszi ilyen félvállról, hogy ő a Bűntények Ura?

- Mert ugyanazt csinálja, mint mindig is. Igazságot teremt a világban. - Vonja meg a vállát. - Lehet, hogy fejlődtek, de van, amiben ugyanolyanok, mint régen.

- Ez a legfurcsább magukban. Úgy viselkednek, mintha nem értenének a világhoz. - Húzza össze a szemeit Dr. Lecter.

- Csak egy hónapja tanuljuk, nem csoda, hogy így tűnik. - Vonom meg most én a vállam.

- Egy hónapja? - Kérdez vissza a férfi.

- Igen. Emlékszik, mikor a legutóbb azt mondtam, hogy "Próbáljon meg egy hetet ott élni és utána tudni fogja, hogy ez még szép látvány."? - Teszi fel a kérdést Sherly, mire a férfi biccent egyet. - Az az ott, nem a maga által ismert Londont jelenti. Az az ott, az 1800-as évek végének Londonját jelenti. Mi ott éltünk, számunkra mindennapos volt az utcán heverő hullák látványa. Ha valaki, akkor mi értjük mi az a gyilkosság. - Magyarázza a mellettem álló.

- Erről nem biztos, hogy a Doktor úrnak tudnia kellett volna. - Jegyzem meg és nézek rosszallóan Sherly-re.

- Előbb, vagy utóbb úgyis rájött volna magától is. - Vonja meg a vállát barátom.

- Azért még igazán titokban tarthattuk volna egy darabig. - Mondom komolyan és lépek el egy lépést tőle.

- Ne! Ne, ne. Bocsánat, sajnálom! Inkább szidj le. Liam, kérlek, kedvesem. - Teszi össze a kezeit, mire én kuncogni kezdek.

- De csak mert ennyire szeretlek. - Jegyzem meg.

- Mert a Bűntények Ura nem tud ellenállni a világ legnagyobb nyomozójának. - Mosolyodik el ő is.

- Ez fordítva is igaz. - Jelentem ki, mikor is Dr. Lecter megzavar minket.

- Miért csinálják ezt? - Kérdezi a férfi most már teljes értetlenséggel a szemében.

- Dr. Lecter. - Rázom meg a fejem és nézek Sherly-re, majd vissza a férfire. - Ne mondja, hogy maga ellene lenne egy jó kis elmejátéknak.