We Are Lord Of Crime

6. Hogy kik?

2010-es évek, egy hónappal a Bűntények Ura által feladott hirdetés előtt, London, Baker street 221/B, Sherlock Holmes POV

Az egész akkor kezdődött, mikor ez a két bohóc megjelent a lakásomon konkrétan a semmiből és szó szerint átvették tőlem a táblámat, csak hogy a saját bátyám előtt szégyenítsenek meg, mikor az felhívott. Aztán meg a fekete hajú copfos bolond csak felvette az asztalról a pisztolyt és mintha támadást várt volna beállt az ajtóm elé.

Na, nem mintha én annyit foglalkoztam volna velük. Őrültekkel nem foglalkozom, annak nincsen semmi értelme se. Bár arra nem számítottam, hogy mikor megérkezik a bátyám, azokkal az akárkikkel, akkor egy másik is teljes idiótát fog játszani és valami versenyről beszélgetnek, amikor itt sokkal nagyobb problémák is vannak.

- Ez mi a fene volt? - Bukik ki belőlem.

- Nem hittem, hogy valaha is egyet fogok veled érteni öcsém, de ezt most én sem értem. - Pislog a bátyám, ami magában is egy elég furcsa látvány és nem nagyon tudom hova tenni.

- Áh, csak egy kis családi szokás. - Legyint egyet az egyik frissen érkezett.

- Az. Na, most már igazán bejöhetnétek és elmondhatnátok, hogy mi a fene folyik itt. - Vágja csípőre a kezeit a fekete hajú barom, aki csak itt megjelent nálam és odalép a szőkéhez.

- Röviden? Időt utaztunk. - Jelenti be a barna hajú új fiú, én meg pislogok párat. Hogy mit csináltak?

- Nem úgy reagálnak, ahogy vártam. - Jegyzi meg bátyám, én meg csak értetlenül pislogok, hol a csapat egyik felére, hol a másikra. Csak én nem értem mi folyik itt?

- Ezt nem volt nehéz kitalálni. - Vonja meg a vállát a szőke fiú.

- Elég sok jel volt. - Forgatja meg a szemeit és tárja ki a kezeit végigmutatva a szobán a fekete hajú.

- Jól van, elég volt. Most már valaki igazán mondja el, hogy mi folyik itt, kik ezek az emberek, hogy kerültek a lakásomba és mit keresnek itt? - Mordulok fel, azért az én tűrőképességemnek is vannak határai.

- Kezdjük a könnyebbekkel. - Foglal helyet velem szemben a bátyám. - Időt utaztak, az 1800-as évekből jöttek. Mellesleg mi 2010-et írunk. - Pillant a nálam feltűnt párosra. - Azt nem tudom miért itt vannak, de itt vannak és majd az urak bemutatkoznak. - Fordul vissza hozzám.

- Akkor kezdem én. Mycroft Holmes vagyok. - Mutatkozik be a fekete hajú férfi, aki a bátyámmal érkezett, én meg pislogok rá.

"Hogy mi van?!" Fagy le az agyam.

- Albert James Moriarty. - Húzza ki magát a barna hajú férfi.

- William James Moriarty. - Mutatkozik be a szőke fiú is.

- Maguk rokonok? - Teszek fel egy kérdést, de csak hogy időt adjak az agyamnak feldolgozni, hogy mi folyik itt.

- Igen. Ő az egyik fogadott öcsém. - Biccent egyet az Albert nevű.

- Áh, világos. Gondolom maga meg az öcsém ikre. - Szól közbe a bátyám.

- Miért lennék az? - Hajol előre kérdés közben a fekete hajú nem kívánatos vendégem. - Sherlock Holmes, a szolgálatukra. - Húzza ki magát végül, nekem meg csak pillanatokon múlik, hogy ne essen le az állam. - Maguk pedig?

- Greg Lestrade nyomozó. - Szólal meg a nyomozó.

- Mycroft Holmes. Üdvözlöm önöket a 21. században. - Biccent a bátyám, mintha őt nem rázta volna meg ez az egész ügy.

- Sherlock Holmes. - Nézek mérgesen végig ezeken az akárkiken, akik azt állítják, hogy ők, mi.

- Hogy mi? - Tágulnak ki annak a szemei, aki azt mondta, hogy ő én.

- Az, amit hallasz öcsém. Az urak, mi vagyunk. - Hunyja le a szemeit Mycroft kettő, azonban mielőtt bárki bármi továbbit tudna tenni, valaki kopogni kezd az ajtómon. Pont a legjobbkor, hogy mit ne mondjak.

- Ki a fene az ilyenkor?! - Állok fel mérgesen, majd kinyitja az ajtót. - Nem fogadok ügyeket. - Morgom, amikor meglátok egy hölgyet, akinek borzalmasan régimódi ízlése van.

- A fene akar magának ügyet adni, csak segítsen! - Vágja csípőre a kezeit a hölgy és majdnem ordít velem.

- Miss Hudson?! - Vigyorodik el a másik én, ahogy mellém lép.

- Sherlock! - Tágulnak ki a nő szemei, majd elkapja a férfi karját. - Tökéletes, segítsen! Szegény hölgy folyton elájul. Már három órája próbálom rendesen felkelteni, de nem használ semmi. - Magyarázza idegesen.

- Talán mentőt kellett volna hívni. - Forgatom meg a szemeim, komolyan egyeseknek kevesebb agya van, mint másoknak.

- Két utcányira van a legközelebbi kórház! Mi van, ha annyi idő alatt meghal?! - Vágja csípőre a kezeit a nő.

- Szerintem manapság már nem így kell mentőt hívni kisasszony. - Szólal meg a szőke Moriarty. - Most viszont, jobb ha elvezet minket az ájult hölgyhöz. - És ennyi kellett hozzá, hogy mind lemenjünk a földszintre, ott is Mrs. Huddson lakásába, ahol egy kanapén az idős hölgy fekszik eszméletlenül.

- Elmondaná kisasszony, hogy mi is történt pontosan? - Kérdezi a bátyám, a hölgyet nézve.

- Hát egyik pillanatban, még éppen a sörömet iszogattam. Tudja próbáltam lenyugodni, mert valaki... - Itt mérgesen néz a fekete felkötött hajú bohócra. - Már megint felhúzott, aztán hirtelen már a hölggyel találtam magam szemben, aki sikított aztán meg elájult. - Fogja meg a homlokát. - Azóta többször is magához tért, de mindig elájul, ha meglát. - Sóhajt egyet a hölgy.

- Lehet jobb lesz, ha a 19. századiak elhagyják a szobát, amíg Mrs. Hudson magához nem tér. Aztán, ha elmagyaráztuk neki a helyzetet, talán már nem fog elájulni. - Szólalok meg végül és szerencsémre az időutazók ki is mennek a szobából. - Szóval, te ezt tényleg elhiszed? - Kérdezem a bátyámat, közben pedig megpróbálom felébreszteni Mrs. Huddson-t.

- Tudnak olyanokat, amiket nem tudhatnának, úgyhogy akármilyen hihetetlenül hangzik, igazat mondanak. - Kapom meg a választ bátyámtól, aki most gondterheltebbnek tűnik, mint általában.

- Téged is zavar, hogy van egy másik te igaz? - Tudakolom, de rá se nézek a férfire.

- Hogy ne zavarna! Bár nem annyira, mint téged, de idegesít. Viszont nem tudunk vele mit kezdeni. Fogalmunk sincs hogy kerültek ide. - Erre a kijelentésre gyanakodva nézek rá.

- Még neked sincs? - Húzom fel a szemöldököm, mire ő egyenesen a szemembe néz.

- Még nekem sincs. - Mond ki minden szót erősen megnyomva. - Mellesleg azok alapján, amit eddig láttam nem olyan rosszak. Körülbelül olyan okosak, mint mi vagyunk. Ha túl lépünk a nevek problémáján még talán meg is kedvelheted őket. - Ahogy ezt mondja még az ő arca is fintorba van torzulva.

- Azt akarod mondani, hogy egyszerűen el kell őket viselnem? Egy ügy kellős közepén vagyok! - Akadok ki.

- Pontosan és nyugodj le, talán tudnak neked segíteni abban is, amúgy meg nem hiszem, hogy le tudod őket koppintani. - Hunyja le a szemét.

- Én is ettől félek! - Szorítom össze a fogaimat. - Most viszont keltsük fel Mrs. Huddson-t. - Mondom kelletlenül, hiszen jobb lenne, ha nem kellene mentőt hívni hozzá.