We Are Lord Of Crime

23. Az amit nem tudtok

- Jól van, én eddig bírtam. - Sóhajt fel egy este Sherinford, mikor Albert-el meglátogatnak minket az amerikai házunkban.

- Mit? - Néz fel rá kíváncsian Sherly. A modern Sherlock és Watson éppen valami nagy embernél vannak vacsorán és valószínűleg órákig nem fognak még haza jönni. Talán ezért is választották bátyámék ezt az időpontot a látogatásra. Sherlock még mindig nagyon rácsok mögé akarja rakni Albert bátyám.

- Én leszek az első, aki kimondja, amit mind ki akarunk mondani. - Válaszol komolyan Sherinford és néz végig rajtam és Sherly-n.

- Akkor igazán kimondhatnád, csak mert kezd eléggé idegesítő lenni. - Vágja rá barátom.

- Sherly, ne forgasd a szemed. - Jegyzem meg és veszem fel a bögrémet, hogy beleigyak a teámba.

- Mikor jöttök már össze? - A kérdés hallatán mind a ketten értetlenül pislogunk a férfire.

- Mi? - Bukik ki Sherly-ből és egyet kell vele értenem, egy szót sem értettem a kérdésből.

- Ti ketten. - Mutat Sherinford az öccsére és rám. - Mindig együtt vagytok, mint a legjobb barátok, sőt sokkal szorosabban, mint a legjobb barátok. Úgyhogy ne mondjátok nekem, hogy nem szeretitek egymást. Szóval mikor akarjátok végre elmondani egymásnak? - Teszi csípőre a kezét, mire én meglepetten fordulok a mellettem ülő felé.

- Tényleg szeretsz és el se mondtad? - Kérem számon, mire barátom megint megforgatja a szemét.

- Reggel azzal kezdtem, nem tudom mit vagy így megsértődve, kedves. - Rázza meg a fejét és dönti hátra a kanapén.

- Tudod, hogy csak viccelek. - Kuncogom, amivel elérem, hogy rám pillantson és ő is elmosolyodjon.

- Persze, hogy tudom. - Jelenti ki.

- Na, álljunk meg egy pillanatra! Miről maradtunk le? - Szól közbe Louis és mikor végignézek a csapaton mindenkin a meglepetést látom.

- Te Liam, azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit felvilágosítsuk a rokonainkat és barátainkat a dolgok állásáról. - Néz rám komolyan Sherly, én meg biccentek egyet.

- Milyen állásokról? - Tudakolja Sherinford, de jól látom, hogy a tekintete megkeményedett, pont mint aki felkészül a legrosszabb eshetőségre.

- Már hónapok óta... - Itt Sherly elgondolkodik. - Hogy is mondtad?

- Együtt vagyunk. - Jegyzem meg kisegítve a férfit mellettem.

- Igen, az. Szóval, már több hónapja együtt vagyunk. - Vonja meg a vállát barátom.

- De hát csak alig másfél hónapja vagyunk itt. - Pislog nagyokat John, mi pedig Sherly-vel határozottan biccentünk egyet.

- Már bocsáss meg öcsém, de nem látszik. - Folytatja Sherinford, de a szája sarkában már látom egy mosoly kezdetét.

- Attól, hogy nem dörgöljük mindenki orra alá még igaz a dolog. - Legyint egyet Sherly.

- Bátyám, ez igaz? - Néz rám gyanakodva Louis, én pedig csak elmosolyodok. - Tényleg igaz. - Lepődik meg.

- Mi? - Jön több felől is a kérdés.

- Ismerem ezt a tekintetét. - Mutat rám az öcsém, én pedig elnevetem magamat. - Meg különben is, már az előtt is egyértelmű volt, hogy csak idő kérdése a dolog, mielőtt ide kerültünk. - Vonja meg a vállát Louis. - Én csak azt nem értem mit jelent, hogy hónapok óta tart. Azt mondtátok a Tower hídról ugrottatok le mielőtt ide kerültetek. Viszont, ha ez így van, akkor teljességgel lehetetlen, hogy az ami köztetek van hónapok óta tartson. - Fonja össze maga előtt a karjait, amiről tudom, hogy annak a jele, hogy valami nagyon nem áll össze a fejében és meg akarja érteni.

- Hát... Lehet, hogy egy icipicit lódítottunk. - Mondja Sherly és húzza össze magát, mikor szinte mindenki lekiabálja.

- Jó! Elég, emberek! Szedjük össze magunk! - Emeli fel a kezét Sherinford és veszi át a mozdulattal az irányítást az egész szoba felett. - Elmagyaráznátok, hogy mit és miért nem tudunk? - Kérdezi komoly, szinte velőig ható tekintettel nézve ránk.

- Már eltelt pár hónap mióta leugrottunk a Tower hídról mielőtt ebbe az időbe kerültünk. - Mondom ki az eddigre már egyértelművé vált dolgot.

- Túléltétek? - Kérdezi öcsém és mintha szemében valami megbántottsággal vegyes megkönnyebbülést látnék. Gondolom fáj neki, hogy nem vettem fel vele a kapcsolatot, de örül neki, hogy életben maradtam.

- Igen. Többé, kevésbé sértetlenül. - Ahogy Sherly ezt kimondja, én mérgesen nézek rá. Nem akartam ezt a bizonyos részletet elmondani nekik. Semmi közük hozzá és különben is...

- Hogy érted, hogy többé, kevésbé? - Ahogy arra számítottam Louis azonnal észrevette a burkolt utalást.

- Úgy ahogy mondom. - Vonja meg a vállát barátom, de ezzel csak azt éri el, hogy az öcsém rám nézzen.

- Hogy érti, hogy többé, kevésbé? - Teszi fel nekem is a kérdést.

- Nyugodj meg Louis, már nincs semmi bajom. - Emelem fel a kezem, hogy leállítsam a testvérem, de úgy tűnik, hogy rossz volt a szóválasztásom.

- Már? - Bukik ki egyszerre mind a két testvéremből.

- Szerintem kár volt megszólalnod, kedves. - Néz rám sajnálkozón Sherly.

- Vettem észre. - Morgom az orrom alatt, majd fújok egy nagyot.

- Mi történt? - Erősködik Albert, én pedig a halántékomra teszem a kezem.

- Amikor leestünk, megsérült a szemem, de... - Kezdenék bele a magyarázkodásba, viszont természetesen az én féltő testvéreim azonnal félbeszakítanak, vagy huszonnyolcféle kérdéssel, amelyek egyikére se tudok nekik érdemben válaszolni. Vagy azért mert nem is értem mit kérdeznek olyan gyorsan beszélnek, vagy azért mert a kérdésnek értelme sincsen.

- Talán, ha hagynátok, hogy megszólaljon még tudna is válaszolni. - Akasztja meg a kérdések áradatát a mellettem ülő komoly hangja.

- Köszönöm, Sherly. - Mosolygom rá.

- Nincs mit, Liam. - Vonja meg a vállát.

- Szóval... - Veszek egy mély levegőt. - Megsérült a szemem, de azon kívül semmi bajom sem esett. Meg különben is, amint ide kerültünk elmúlt, mintha soha meg sem történt volna. - Magyarázom.

- Ettől még megsebesültél! - Jelenti ki mérgesen Louis és szikrákat szóró szemekkel néz Sherly-re. - Azt ígérted megvéded.

- Én... - Kezd bele barátom, de félbeszakítom.

- Louis, ha Sherly nem lett volna, túl sem élem. Nem is akartam túl élni. Ha lehet, ezt felejtsük el és inkább örüljünk annak, hogy túléltem, hogy kaptam egy új esélyt. Nem mellesleg pedig, amíg lábadoztam Sherly végig ott volt mellettem. - Nézek boldogan a szerelmemre.

- Még a végén eltűntél volna nekem, ha elmegyek egy percre is. Nem kockáztattam. - Jelenti ki. - Na, de térjünk vissza az eredeti kérdésre. Miért is fontos nektek, hogy mi összejöjjünk? - Kérdezi végignézve a csapaton.

- Ezért! - Vesz elő egy összehajtogatott papírlapot Sherinford a zakója belső zsebéből és kibontva lefekteti elénk az asztalra, hogy mindenki jól lássa a tartalmát.

- Ez? - Nézek fel a férfire kitágult szemekkel.

- Ugye nem csak viccelni akarsz velem? - Kérdezi sokkal komolyabb hangon Sherly is.

- Teljesen komoly vagyok. Vagy vegyem elő a pisztolyom is? - Billenti oldalra a fejét.

- De ez... - Kezdek bele, mikor is kinyílik a lakás ajtaja.

- Mi ez a nagy kupaktanács? Esküvő lesz? - Jön a kérdés az ajtóban álló Sherlock szájából.