We Are Lord Of Crime

2. Egy hónappal ezelőtt

1800-as évek vége, London, Tower Híd, James William Moriarty POV

Most lesz mindennek vége, ezért a percért dolgoztam az elmúlt hetekben, minden tervem ide vezetett. Itt állok a Tower hídon és ő itt van velem szemben. A Bűntények Ura és a Nyomozó. Minden a terveim szerint halad, csak azt sajnálom, hogy ilyen tekintettel néz rám.

"Örültem, hogy ismertelek!" Mosolyodom el, ahogy ellépek egyet hátra és zuhanni kezdek a Temze vize felé. Azonban legnagyobb meglepetésemre a férfi elkapja a csuklómat. Ő még a hídon fekszik, én pedig a karjánál fogva lógok a semmi felett.

- Te makacs idióta! - Ordítja és tekintetében őszinte haragot látok.

- Miért... - Akadok meg a mondatban, de nem bírok felnézni rá. - Miért megy ennyire messzire, hogy megmentsen? - Kérdezem, de nem is vagyok benne biztos, hogy elég hangosan mondtam ki a szavakat ahhoz, hogy hallja őket.

- Nem egyértelmű? - Kapok egy kérdést a válasz helyett. - Mert kedves barátomnak tartom. Az élet talán már csak keserűséget tartogat magának, de a világban, amit megváltoztat, érdemes élni. Abban biztos vagyok! Ezért lássa a saját szemével azt! - Magyarázza, de csak azt éri el, hogy összeszoruljon a szívem. Én nem érdemlem meg, hogy lássam azt a világot. - Ezért... éljen! - Kiáltja. - Élj, Liam! - Ismétli meg és mikor a becenév, amit ő adott nekem elhagyja az ajkait, nekem kitágulnak a szemeim.

- Te... - Emelem fel lassan a fejem, hogy rá tudjak nézni. - Nem nyomozóként érkeztél... - Motyogom, mikor meglátom az elszántságot a tekintetében. - Hanem barátként, igaz? - Elmosolyodok, ahogy ezt kimondom. Nekem van a legjobb barátom a világon. - Legyőzött, Sherly. - Suttogom, ahogy a kardommal megvágom a vállát, hogy elengedje a karomat. Mosolyogva zuhanok a mélybe, de látom, hogy ő feláll és ökölbe szorulnak a kezei, aztán...

- Nem hagyom... hogy te legyél az egyetlen, aki meghal! - Kiáltja és utánam ugrik, mintha egy fehér madár szállna felém, aztán elkap és magához ölel. - Liam, éljünk. - Hallom meg hangját a fülem mellett. Fejemet a vállához nyomja. - Mindkettőnknek... - Kezd bele. - Élnie kell.

- Éljünk. - Adom fel végül és hunyom le a szemeimet várva, hogy a Temze vize elnyeljen minket.

2010-es évek, egy hónappal a Bűntények Ura által feladott hirdetés előtt, London, Baker street 221/B, Sherlock Holmes POV

Fel-le járok a táblám előtt és próbálom megtalálni a robbantós ügyek közötti kapcsolatot, elméletileg Lestrade is itt van valahol, de amikor el vagyok foglalva pont nem érdekel, hogy ki van körülöttem.

- Kapcsolat, kapcsolat, kapcsolat. Kell lenni valamilyen kapcsolatnak. - Morgom, majd megállok és a nyomokkal teletűzdelt tábla felé fordulok. - Carl Powers-t, húsz éve ölte meg. - Mutatok a fiú fotójára. - A robbantó ismerte, bevallotta. A mobil amit küldött megfordult Csehországban. - Mutatok a rózsaszínű mobil képére. - Az első tűz Cornwalli, a második Londoni, a harmadik a beszéde alapján Yorkshirei. - Mutatok sorban a megfelelő helyekre a térképen. - Mit művel? - Kérdezem. - Körbejárja a világot? Parádézik? - Tárom ki a karjaim, mikor is megcsörren a telefon.

- Ugye, nagyon élvezed, valld be! - Hallatszik az öregasszony hangja a vonal túl oldaláról. - Összekötöd a pontokat? - Kapok egy kérdést. - Három óra, bumm... - Kezd bele, de elhallgat.

- Oh, ez érdekes! - Tol hirtelen valaki oldalra, majd ellép mellettem egy szőke öltönyös férfi. - Hm... - Fogja meg az állát, majd félig megfordul elnyúl mellettem és maga mellé húz egy újabb személyt, akinek fekete haja van és szintén öltönyben van. - Te is azt látod, amit én látok? - Kérdezi a szőke, mire a másik közelebb hajol a táblámhoz és felemeli az egyik kezét.

2010-es évek, egy hónappal a Bűntények Ura által feladott hirdetés előtt, London, Baker street 221/B, James William Moriarty POV

- Igen, én is azt látom. - Biccent mellettem Sherlock. - Ez borzasztóan unatkozik. - Suttogja, én meg helyeslően hümmögök, majd elkezdem kezemmel lekövetni a bűntényeket.

- Ez egy életút. - Mondom végül, de olyan halkan, hogy csak a mellettem álló hallja.

- Én is erre gondoltam. - Bólogat Sherlock, hangja viszont ugyanolyan halk, mint az enyém. - De egyikhez sincs közvetlen köze. - Kuncog egyet. - Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy te voltál. - Suttogja, ahogy közelebb hajol hozzám. Én erre újból végignézek a táblán.

- Oh. - Húzom ki magam. - Oh... - Ismétlem meg magam meglepetten. - Hát így van értelme. - Kuncogom a szám elé emelve a kezem.

- Mégis minek van értelme? - Hallok meg egy hangot és végre körbe nézek ezen a helyen, ahova az egyik pillanatról a másikra kerültünk. Egy takaros kis szoba és két férfi áll mögöttünk, de azt nem tudom megmondani, hogy ki szólalt meg.

- Az ügynek. - Vonja meg a vállát Sherly és biccent a tábla felé, ami most már a hátunk mögött van.

- Mégis mi az értelme? - Kérdezi a jobb felé álló férfi értetlen tekintettel.

- Erre most nincs idejük uraim. Ha jól hallottam a hölgy, abból a kis szerkezetből... - Mutatok a jobb oldali férfi kezében lévő rózsaszínű valamire. - Azt mondta három órájuk van. - Jelentem ki.

- Nem mintha olyan nehéz lenne rájönni, minden szükséges információ itt van. - Forgatja meg a szemeit Sherly és teszi zsebre a kezét. Már éppen válaszolnék neki, mikor a semmiből zene szólal meg. A jobb oldali férfi kivesz egy fekete leginkább tárcára hasonlító dolgot a zsebéből és megnyom rajta valamit, amitől felvillan.

- Nem érek rá! - Morogja a jobb oldali férfi. - Zavarj máskor. - Áh, szóval telefon, csak a vezeték nincs meg.

- Szerintem meg nagyon is ráérsz öcsém. - Hallatszik egy mély férfi hang. - Ha még nem tetted meg hangosíts ki. - Jelenti be a hang.

- Ki vagy hangosítva, de nem érek rá, már csak három órám van. - Morogja a jobb oldali férfi.

- Ha kicsit is hasonlít az öcsémre akkor már rég tudja a megoldást és maga is csak unatkozik. Ez pedig egy nagyon fontos dolog. - Szólal meg egy új hang, aminek hatására Sherly szemei kikerekednek és közelebb hajol a kis fekete telefonhoz. - Megjelent magánál két ismeretlen személy az elmúlt pár percben? - Jön a kérdés.

- Mi az, hogy ismeretlen személy? Te szemétláda, rólam beszélsz! - Kapja fel a vizet Sherly mellettem, én pedig kuncogni kezdek.

- Áh, ő meg van. - Hallatszik megint a második hang.

- Öcsém, te is ott vagy? - Hallok meg egy nagyon is ismerős hangot. Ez Albert, még a telefon torzításán keresztül is hallom a hangját.

- Igen, bátyám, itt vagyok. - Válaszolok.

- Rendben, uraim megkérem önöket, hogy maradjanak ott ahol vannak. Ez rád is vonatkozik testvér. - Szólal meg az első hang. - Hamarosan ott leszünk mi is. - Jelenti be.

- Várjon! - Állítom meg. - Ők, mióta vannak itt? - Kérdezem.

- Három órája, amint odaérünk elmagyarázzuk, mit tudtunk meg. Ne aggódj öcsém, a lehető legjobb helyen vagy. - Hallom meg Albert válaszát.

- Te meg ne keverj bajt, amíg nem érek oda! - Szólal meg a második hang, ami valószínűleg Sherly bátyjához tartozik.

- Liam itt van. Mégis milyen bajt keverhetnék? - Forgatja meg barátom a szemeit.

- Mindjárt ott vagyunk! - Szólal meg újra az első hang és a telefon elhalkul. Szóval a bátyáink itt vannak és már egy ideje itt vannak. Akárhol is legyen az az itt és akármi is folyik körülöttünk.