We Are Lord Of Crime

26. Nászút

Sós tenger illat, csapkodó hullámok. Igen az elmúlt napokat ez jellemezte. A rokonaink és barátaink idézőjeles nászútra küldtek engem és Sherly-t. Na, de ez amolyan idézőjeles nászút. Vagyis nem az igazi nászutunk, csak ezzel a fedősztorival vagyunk most a hajón, ez azonban nem állítja meg se Sherly-t, se engem, hogy ne élvezzük az alkalmat ki úgy, mintha tényleg a nászutunk lenne.

A hajó ami nem is olyan régen lépett ki az óceánra az utolsó Európai megállója után, kísértetiesen hasonlít arra, amelyiken életemben először láttam Sherly-t. Louis és Albert elmondása szerint pontosan ezért választották ezt a hajót az úthoz. Igaz, ebben én azért egy kicsit kételkedem, de nem akarom elrontani a hangulatukat, úgyhogy nem hozom fel nekik a dolgot.

Utunk a tervek szerint egy hetes lesz, úgyhogy bőven van ideje mindenkinek megismerkedni a hajóval és a felépítésével. A napok persze gyorsan egyhangúak lesznek, így kicsit se csodálkozom, hogy egyik este, mikor a termeket járom, hogy megkeressem a férjem egy csapat hölgy társaságában találom őt. A helyzet ismerőssége megmosolyogtat. Főleg, mikor az egyik hölgy rám mutat.

- És ő? - Jön a kérdés, mire szám elé emelem a kezem és kuncogni kezdek.

- Ő? - Vigyorodik el Sherly. - Matematikus. - Jelenti ki, én pedig biccentek egyet.

- És, és... - Veregeti egy másik hölgy az állához a mutató ujját. - Ő? - Bök egy fekete hajú öltönyös ázsiai úrra.

- Ő... - Kezdene bele Sherly, de én csak mellé lépek.

- Nem nehéz. Őt még én is meg tudom mondani. - Szavaimmal elérem, hogy a hölgyek felém forduljanak. - Igényes állás, drága öltöny, jólfésült haj. Ügyvéd. - Biccentek egyet. - Igazam van, uram? - Kérdezem vigyorogva, de Sherly arcán látom a kétségbeesést.

- Sajnálom! Akármit is csináltam! - Hadarja.

- Bemutathatnál a hölgyeknek. - Mondom gyorsan végig pillantva rajtuk, mire látom, hogy Sherly szemei megcsillannak. Érti, hogy mi a bajom.

- Hölgyeim, ő itt a férjem, William James Moriarty. - Vigyorog a férfi, szavainak hála viszont a lányok szeme kitágul és két lépést távolodnak tőle.

- Ejnye Sherly. Nézd meg, most lesokkoltad a hölgyeket. Az ilyenekről illene tájékoztatni őket, mielőtt rosszra gondolnak. - Rázom meg a fejem.

- Igazad van. - Biccent egyet, majd el is vigyorodik. - De ez még nem elég ahhoz, hogy ne szeress ugye? - Kérdezi, én pedig teljesen elkomolyodok.

- Le akarsz ugrani a Tower hídról? - Teszem fel a kérdést, minek hála a férfi elkapja a csuklómat és maga felé húz. Tekintetében őszinte aggodalmat látok.

- Ezzel ne is viccelj! - Jelenti ki, én pedig elmosolyodok és szabad kezem rárakom arra a kezére, amivel a csuklóm fogja.

- Na látod kedves, itt a válaszod. - Jegyzem meg és szinte látom, amikor kattan a fejében az információ, amit egy nevetés formájában egyértelművé is tesz.

- Imádlak. - Bukik ki belőle és csúsztatja lejjebb a kezét, hogy összefonja az ujjainkat.

- Tudod, hogy én is. - Kuncogom egyet, majd a fülig pirult hölgyek felé fordulok. - Most, ha megbocsájtanának egy kicsit ellopnám a férjemet. Beszélnünk kellene az ügyvéd úrral. - Mosolygom kedvesen, de már húzom is magam után a páromat, aki még biccent a nők irányába, mielőtt hátat fordítana nekik.

- Mit akarunk tőle? Maffiózó. - Suttogja a kijelentést, én pedig biccentek egyet.

- Tudom, Bond mondta. - Válaszolok mosolyogva, mintha valami átlagos kérdést tett volna fel. - Ami pedig azt illeti, hogy mit akarunk tőle. Mint mondtam ügyvéd, kifejezetten jó ügyvéd és nem lehet csak úgy akárhol bele futni. Miatta vagyunk itt most. - Magyarázom.

- Én azt hittem a nászutunk miatt. - Játssza el a megsértődött gyereket.

- Az az első, ez már csak hab a tortán. - Kacsintok a férfire mellettem, aki erre elneveti magát. - Elnézést uram! - Lépek az ügyvéd elé, mikor oda érünk. A férfi komoly és számító tekintettel néz rám. - Ön, Vincenzo Cassano? - Teszem fel a kérdést.

- Igen. Önök pedig? - Biccent és néz végig rajtunk komolyan.

- Sherlock Holmes. - Húzza ki magát a mellettem álló.

- Az a Sherlock Holmes? - Jön a kérdés, mire Sherly elmosolyodik.

- Nem. Az a Sherlock Holmes valahol fenn iszogatja a koktélját a férjem öccsével. - Fordul felém kedvesem.

- Mind a ketten szeretik az itt adott italokat. - Vonom meg a vállam. - William James Moriarty, örvendek a találkozásnak. - Nyújtok kezet a férfinek, aki lassan el is fogadja a kezet.

- Enyém a megtiszteltetés. - Jön az udvarias válasz. - Miben lehetek a segítségükre? - Teszi fel a kérdést.

- Szükségünk lenne egy ügyvédre. - Mondom ki kerek perec, amivel azt érem el, hogy Sherly is meglepetten nézzen rám.

- Nem vállalok el a semmiből jött ügyeket. - Mondja komolyan az ügyvéd, mire én egy halvány mosolyra húzom az ajkaim.

- Szerintem a miénket el fogja vállalni. - Mondom, ezzel előveszek a zakóm zsebéből egy borítékot, amin az MI6 pecsétje díszeleg és átnyújtom az úrnak. - Minden, amit tudnia kell a borítékban van, fontolja meg az ajánlatot és keressen meg minket. - Magyarázom.

- Hol fogom önöket találni? - Teszi fel a kérdést, olyan gyorsan elrakva a borítékot, hogy azon majdnem elnevetem magam.

- Valahol itt a hajón, ha nem a fedélzeten akkor a szobánkban. - Mondom mosolyogva. - Végül is nászúton vagyunk. - Kuncogom, ahogy közelebb lépek Sherly-hez. Mozdulatom közvetlen hatásaként érzem, hogy a párom átkarolja a vállam és szinte biztos vagyok benne, hogy már megint ott díszeleg az arcán az a bugyuta vigyora, amitől olyan édes lesz az arca.

- Ez esetben, még találkozunk. Mr. Holmes, Mr. Moriarty. - Biccent egyet előbb Sherly irányába, majd felém, aztán pedig sarkon fordul és nyugodt léptekkel elindul a lépcső irányába, én pedig csak mosolyogva nézek utána.

- Szóval... - Nyomja meg a szót Sherly. - Miről maradtam le? - Kérdezi, én meg elnevetem magam.

- Felkeltettük Mr. Cassano figyelmét. - Jegyzem meg. - Nem iszunk valamit? - Kérdezem és már indulok is a lépcső felé.

- És miért is jó nekünk, ha felkeltjük a figyelmét egy maffiózónak? - Jön a kérdés, de mivel Sherly most már a derekamat öleli így nem hallja senki, amikor hozzám beszél.

- Csak, hogy tudja, hogy létezünk. Még semmi sem biztos, de... - Kezdek bele a magyarázatba, de közben kedvesen mosolygom azokra, akik elmennek mellettünk. - Bond elmondása szerint lehet, hogy Mr. Cassano-nak köze van ahhoz, hogy ide kerültünk. - Magyarázom. - Louis és a többiek még nem elemezték ki az adatokat, amiket Bond szerzett, de abból kiindulva, amit látott a Cassano családnak köze van a mi ügyünkhöz.

- Várj, ide kerültünk? - Szól közbe Sherly. - Nem az volt, hogy időt utaztunk? - Suttogja.

- Igen, az volt. Viszont Bond szerint lehet, hogy másról van szó. - Mondom komolyan.

- Szóval borsot törünk Mr. Cassano orra alá. - Neveti el magát Sherly.

- Pontosan borsot törünk az orra alá. - Biccentek egyet.