We Are Lord Of Crime

14. Végső kétségbeesés

Egy héttel a Bűntények Ura által feladott hirdetés után, Quantico, Virginia, FBI székház, Jack Crawford POV

Az elmúlt hetek alatt szó szerint egy világ dőlt össze körülöttem. Minden, amiről azt hittem, hogy biztos és ismerem, hamvaiba hullott. Elvesztettem a bizalmat a saját kollégáimban és ha őszinte akarok lenni önmagamban is. Azt hittem jól ismerem az embereket, hiszen ez a munkám, nem hiába vagyok a viselkedés kutató csoport főnöke, de sose gondoltam volna, hogy egyszer ide jutunk.

Rácsok mögé juttattam egy emberemet, a legjobb emberemet. Az én hibám volt Alana már korán mondta, hogy vigyáznom kellene rá, hogy nem szabadna a gyilkosságok közelébe engednem, én mégsem hallgattam rá. A közösséget tartottam szem előtt és nem azt, hogy mi a jó Will-nek. Tudnom kellett volna, észrevenni a jeleket. Hazudok. Észrevettem, hogy valami nincs rendben, de szemet hunytam felette. Csalódást okoztam, mint viselkedés kutató, főnök és leginkább, mint barát.

A lelkiismeretem azóta se hagy nyugodni. A megérzéseim, amik egészen a pár hete történt tragédia előttig is ordítottak velem, azóta se fogták be. Valami nagyon nincs rendben a Will Graham üggyel, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy Will gyilkos lenne. Ebben semmi ráció sincs, talán ha láttam volna a tekintetében az őrület jeleit, akkor elhiszem, de nem láttam ezt és ahogy telik az idő egyre kevésbé látom értelmét az ellene, az én nyomozásom miatt felhozott vádaknak.

Will minden barátja, én, a fiúk, Alana, Dr. Lecter, mind azt szeretnénk, ha kiderülne, hogy a barátunk ártatlan és kiszabadulhatna. Azonban a munkahelyem vezetői nem éppen ezen az állásponton vannak, annyira nem, hogy szinte nem is foglalkoznak az elmegyógyintézetbe került Will-el, csak azzal, hogy megtaláljuk a Chasepeake-i hasfelmetszőt. Valamilyen szinten értem az aggodalmukat, hiszen én is meg akarom találni azt az őrültet, de tisztában vagyok vele, hogy ha eddig nem találtuk nem fogjuk csak úgy hirtelen megtalálni.

Mondjuk a vezetőség azt hiszi, hogy csak úgy varázsütésre elő fog kerülni. Legalábbis abból kiindulva, hogy a legfelsőbb vezetés hajlandó volt lenyelni a büszkeségét és a hasfelmetsző ügye miatt meghívni Amerikába, a világhírnek örvendő magánnyomozót Sherlock Holmes-t. Mintha a hasfelmetsző már csak attól előkerülne, hogy Sherlock Holmes idetolja a seggét az államokba. Hát elhihetik nekem, hogy nem fog előkerülni, ez biztos és lehetséges, hogy talán ahelyett, hogy valami angol majmokat szerzünk, arra kellene koncentrálnunk, hogy tisztázzuk a belső ügyeinket.

- Tudom! - Vágom be az irodám ajtaját, mikor már a harmadik kollégám állít meg azzal, hogy "Jack képzeld, Sherlock Holmes jövő héten ide jön!" mintha nem lennék tisztában a dologgal, mintha nem menne már most az agyamra az a dísznyomozó, mintha nem nekem kellene majd kiszolgálnom őfelségét. - Attól, hogy idejön, Will még nem szabadul ki. - Morgom és vetem le magamat a székembe. - Ki kell hozni őt a börtönből, de hogyan? - Hunyom le a szemem és kezdem el nyomkodni a homlokomat, mikor is valaki kopogni kezd az ajtómon. - Nyitva! - Kiáltom és a delikvens be is kukucskál.

- Csak a jelentés hoztam, már itt sem vagyok! - Emel meg egy dossziét, besiet leteszi az asztalomra és meghajol. - Viszlát Crawford ügynök. - Köszön el és mintha itt se lett volna elrohan. Én csak horkantok egyet, majd kézbe veszem a dossziét, hogy legalább átfussak rajta, ha másra nem is lesz jó, legalább egy kicsit eltereli a figyelmemet.

- Dark Web? - Pislogok a dokumentumra, általában nem szoktunk ilyen ügyekkel foglalkozni, erre egy külön osztályunk van, úgyhogy nem nagyon értem, hogyan került ez hozzánk. - Bűntények Ura? - Igen ez volt az első alkalom, mikor hallottam erről a személyről. Ekkor fogant meg a gondolat a fejemben, ami azóta nem hajlandó kimenni belőle, pedig ennek már két napja volt. Azóta pedig minden fellelhető információt átnyálaztam róla, az összeset, ami meg kell hagyni nem valami sok, de a semminél sokkal több.

Azonban az az egy gondolat azóta se hagy nyugodni. Mi van, ha? Mi van, ha ő ki tudná hozni az intézetből Will-t? Mi van, ha neki sikerülne? Morálisan nem a lehető legtisztább gondolat vagy cselekedet ez, de lehet, hogy lenne haszna neki és ha kihozná Will-t az intézetből, akkor kit is érdekel igazából, hogy hogyan jutott ki? A lényeg, hogy megszabaduljon, mindenki ezt akarja. Ezért talán nem lenne akkora bűn, ha olyan eszközhöz nyúlnék, amit nem mindenki ismer el. Különben is, amíg nem tudja meg senki, hogy mit csináltam, addig nem lesz belőle baj, nem igaz? Vagy csak a saját lelkiismeretemet akarom tisztára mosni egy lemoshatatlan bűntől?

Végül egy este gombóccal a torkomban ültem le a gépem elé, az irodám sötétjében. Igazából nem is tudom, hogy mire számítok, csak belépek a böngészőmbe és megteszem azt, amiről sose gondoltam, hogy meg fogom tenni. Felmegyek a Dark Web-re. Nem kis meglepetésemre, amikor beírom a keresőszót, azonnal feldob egy hirdetést. Hosszú percekig nézem a képernyőt, de aztán a lelkiismeret megszólal bennem és kilépek a böngészőből. Ezt a folyamatot pedig az elkövetkező napokban többször is megismétlem, egészen a mai napig.

Ma találkoztam Will-el és ez az esemény mély nyomot hagyott bennem, ma amikor megnyitottam a Dark Web-et már rá is kattintottam a hirdetésre és idegességemben bepötyögtem a kérésemet és mielőtt felfogtam volna mi történt már meg is nyomtam a küldés gombot. Innentől kezdve már nem volt visszaút. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a Bűntények Ura nem feltétlenül fogadja el a felkérésedet, de most már elküldtem a felkérést, így már csak várnom kell.

Őszintén szólva azt hittem, hogy nem fogok semmilyen választ sem kapni, már szinte el is felejtem ezt a kínos esetet, mikor egyik reggel meglátom a válaszüzenetet az e-mail-jeim között. Szó szerint tátva marad a szám, ahogy a sorokon fut a szemem. A Bűntények Ura elfogadta a felkérésemet és most egy chet-re invitál, hogy megbeszéljük a részleteket. Én pedig izgalmamban azonnal rá is kattintok a linkre.

"Jó reggelt Mr. Crawford." Jelenik meg az üzenet a képernyőmön, én pedig nagyot nyelek mielőtt válaszolok.

"A feladat elvégzéséhez szükségem lesz Mr. Graham aktáira. Meg tudja nekem szerezni ezeket?" Kapok egy kérdést válaszom után, ami eléri, hogy elküldjem a kívánt adatokat, ami miatt igazából el is veszthetném a munkámat.

"Tökéletes, várja a visszajelzésemet." Jön a válasz, majd némaság órákon keresztül, mikor is csippan a telefonom. "Személyesen kell megvizsgálnom az ügyet. Tud nekem valami alibit biztosítani a közelben?" Egy darabig csak pislogok a telefonra, majd lassan pötyögni kezdek.

"Hát az FBI akadémián keresnek matektanárt, oda be tudom juttatni." Írom le és szinte alig kell várnom ahhoz, hogy megint csippanjon a telefon.

"Tökéletes, mondja meg nekik, hogy megvan a matematikatanáruk." Kapom meg a választ, amitől kitágulnak a szemeim. Ekkor tudatosul bennem, hogy mit tettem. Felbéreltem őt, felbéreltem a Bűntények Urát, hogy kihozza Will Graham-et a börtönből.