We Are Lord Of Crime

31. Gyilkosság az...

- Kezdett gyanúsan nagy nyugalom lenni. - Sóhajt fel szerelmem, és nyomja fel magát az ágyról. - Gyere, kedves nézzük meg mit történt már megint. - Nyújtja felém a kezét, amit én azonnal meg is fogok.

- Ha nem élet halál kérdése, akkor nagyon mérges leszek. - Jegyzem meg, de azért még elkapom Sherly ajkait, miután felhúz az ágyról. Ennyi jár, ha már kirángatnak a kellemes estémből. Hálóköntösben megyünk ki a kocsi folyosójára. Többen is vannak már itt, sőt egy csapat ember, az egyik fiatal hölgyet nyugtatgatja.

- Mi történt? - Lép oda Sherly, én pedig a nyomában vagyok.

- Me...me...me...meghalt! - Dadogja a hölgy és mutat a vele szemben levő ajtóra, ezzel pedig eléri, hogy én és Sherly azonnal oda forduljunk. Az ajtó zárva, de természetesen nem sokáig. Férjem azonnal nyúl a kilincsért.

- Uram, jobb, ha nem megy be! - Fogja le a kezét egy kalauz, mire Sherly csak elvigyorodik.

- Ne aggódjon uram, több bűnügyi helyszínt láttam, mint a legtöbben ezen a vonaton. - Vonja meg a vállát a férjem és se szó se beszéd bemegy a fülkébe.

- Bocsásson meg neki, nem tud ellenállni egy jó nyomozásnak. Ez a Holmes vér. - Mosolygom, de mikor kimondom a nevet, mintha látnám a férfin, hogy elönti a nyugalom.

- Liam! - Hallom meg szerelmem hangját.

- És azt hiszem talált valamit. Most, ha megbocsájt. Addig talán elvihetnék az étkezőkocsiba a hölgyet. - Pillantok a nőre, majd én is bemegyek a fülkébe. - Miért ilyen ismerős nekem ez a látvány? - Kérdezem, ahogy végignézek a fülkén, amiben a miénkhez hasonlóan egy ágy van és két kisebb polc. Sherly éppen az ágy bal oldalán egy vértócsa mellett guggol, az ágyon egy sikolyra nyílt szájú hulla.

- Pont amiért nekem is. - Néz fel rám szerelmem lelkes csillogással a szemében. - Nézd! - Int magához, én meg odalépek mellé.

- Férfi lábnyom, ez nem a kishölgy, aki megtalálta. - Jelentem ki. - De nem is az övé. - Nézek a hullára. - Bakancs. - Biccentek egyet.

- Én is arra tippelek. - Vonja meg a vállát szerelmem, majd feláll. - Semmit sem mozdítottak el. Ez előre kitervelt gyilkosság volt. - Mondja komolyan és néz ő is a hullára. - Szúrt sebek. - Hajol a halott fölé. - Ő volt az olasz, ugye? - Pillant rám kedvesem, én pedig biccentek egyet.

- Nem egyforma a szúrások szöge. - Mondom, ahogy megkerülöm az ágyat és a másik oldalról nézem meg a hullát. - Az ablak lehúzva, kiviszi a huzat a vérszagot a szobából. - Állapítom meg, majd közel hajolok a férfihez. - Érdekes.

- Micsoda? - Tudakolja a párom.

- Megfojtották. - Mutatok a nyakára.

- Minek fojtották meg, ha utána megkéselték? - Fintorog szerelmem.

- Előbb késeltek és utána fojtottak. - Rázom meg a fejem.

- Nem tudta hogy kell kést használni. - Forgatja meg a szemeit szerelmem, én viszont megfogom az államat. - Mi jutott eszedbe? - Jön a kérdés.

- Valahonnan ismerős nekem ez a módszer. - Mondom lassan, majd felkapom a fejem. - Megvan. Fred-ék néztek egy filmet, Gyilkosság az Orient expresszen, az volt ilyen. - Nézek megint le a hullára.

- Valaki le akarja másolni a gyilkosságot. - Vágja fejbe magát kedvesem.

- Uraim. - A hirtelen hangra azonnal az ajtó felé fordulunk. - Meg kell kérnem önöket, hogy hagyják el a fülkét. Értesítettük a rendőrséget. A következő megállónál várni fognak minket, hogy mindenkit kihallgassanak. Kérem, kövessenek az étkezőbe. - Mi csak egymásra pillantunk kedvesemmel, majd követjük a férfit az étkezőbe, ahol már mindenki ott van.