We Are Lord Of Crime

10. Időzavar

2010-es évek, egy hónappal a Bűntények Ura által feladott hirdetés és két nappal az uszodás eset előtt, London, William James Moriarty POV

Az elmúlt pár nap igen izgalmasan telt mindenki számára. Még alig fogtuk fel, hogy időt utaztunk, de máris be kellett illeszkednünk egy teljesen új fajta társadalomba. Az első pár napban még csak nem is léteztünk ebben a világban. Ezen az apró problémán azonban a két Mycroft Holmes rekord idő alatt segített, ahogy a lakás problémáján is.

Így kapott az időutazó csapatunk három házat, egy több szobásat mi a Moriarty-k, egy kisebbet Sherly rendőr barátja és egy harmadikat Sherly bátyja. Az időutazó John H. Watson, aki a félreértések elkerülése végett John-nak nevezteti magát, a jelen kor beli Watson-nal, aki Hamish-nak hívatja magát, a Baker Street 221/B harmadik emeletén lévő lakásban laknak. A hölgy pedig, aki magát Missy-nek nevezteti az idős asszonnyal lakik a földszinten.

Persze ezek csak alvó helyek, a nap nagy részében nem is vagyunk ott. Például Albert folyton Sherinford-al van, Peterson és Lestrade felügyelő jelentkeztek a Yard-ra, Moran és Herder múzeumokba jár, én meg Sherly pedig kivettük a 221/B alaksorában lévő szobát és szépen felújítjuk magunknak, hogy minél közelebb tudjunk kerülni az emeleti Sherlock-hoz, aki csak úgy vonzza magához az ügyeket.

Valahogy nem sokkal azután, hogy Louis és Bond megérkezett, jutottunk arra a következtetésre, hogy mindenki, aki közel áll hozzánk itt van, ami azt jelentette, hogy valószínűleg nem kell több időutazóra számítanunk. Mellesleg, ahogy az időutazás részleteiről beszélgettünk egy igencsak érdekes dologra jöttünk rá. Mikor mindannyian összeültünk nálunk és Moran éppen arról beszélt, hogy mi történt azelőtt, hogy ide került volna.

- Szóval, ne merj nekem még egyszer fejest ugrani a Tower hídról! - Fonta össze maga előtt a karjait.

- Miért ugrott volna egy Moriarty fejest a Tower hídról? - Kérdezett vissza Lestrade felügyelő. - És hogy került oda Holmes? Amikor én legutóbb láttam, még nagyon rácsok mögött volt. - Vetett egy gyanús pillantást Sherly-re.

- Ezt hogy érti? - Tudakoltam kíváncsian.

- Ahogy mondom, éppen egy megbeszélésen voltam Paterson-nal meg Mr. Watson-al, amikor egyik pillanatról a másikra egy ismeretlen helyen kötöttünk ki! - Magyarázta a rendőr.

- Igen, ez így volt. - Biccentett Paterson is.

- Pontosan. - Helyeselt Watson és vakarta meg a nyakát.

- Én éppen akkor jöttem, amikor Sherlock elment megkeresni Mr. Moriarty-t. - Pislogott maga elé a hölgy.

- Mi akkor kerültünk át, amikor Sherinford-al éppen a Tower felé mentünk. Az valamikor ugyanakkor lehetett, mint az ön átkerülése Missy. - Magyarázta Albert.

- Nekem ez az egész három hónapja volt. - Jelentette be Herder.

- Detto. - Biccentett Fred is.

- Nekem három éve. - Sóhajtott egy hatalmasat Louise.

- Én meg Louis-al egyszerre jöttem. - Mondta Bond, hátra döntve a fejét a fotel támlájára.

- És te bátyám? - Fordult felém öcsém. - Te mikorról jöttél? - Kérdezte félve. Én összenéztem Sherly-vel és már éppen válaszoltam volna, mikor barátom megelőzött.

- Körülbelül huszonöt méterről a fagyos Temze fölül, a levegőből. Éppen elkaptam őt. - Magyarázta Sherly, én meg biccentettem egyet.

- Igen, ahogy mondja. - Néztem egyenesen a testvérem szemébe, aki mintha megkönnyebbült volna a válaszom hallatán.

- Jól van emberek, akkor most, hogy ezt megbeszéltük és tudjuk, hogy mind más időből jöttünk felmerül egy igen fontos kérdés. - Mondta Sherinford, maga előtt összefont karokkal.

- Mint például? - Kérte számon az öccse.

- Mind más mennyiségű információval rendelkezünk a múltunkról. Két lehetőségünk van. Egy, elfelejtünk mindent, ami az időutazás előtt volt, vagy úgy teszünk, mintha elfelejtettük volna és nem beszélünk róla, ez által teljesen tiszta lappal újrakezdjük itt. Vagy kettő, mindenki mindent elmond, amit tud. Én jobban örülnék az előbbi verziónak. - Jelentette be a férfi. - Ha sikerülne visszajutnunk oda, ahonnan jöttünk veszélyes lehet, ha a kelleténél több információnk van. - A férfi ezen kijelentése egy hosszú csöndet vont maga után, amit végül én és Sherly törtünk meg szinte egyszerre.

- Első. - Mondtuk komolyan és ezzel a döntésünkkel szerencsére a többiek is egyet értettek.

- Ez esetben van egy másik kérdés is. Mihez szeretnének most kezdeni? - Kérdezte Sherinford.

- Én szeretnék a Mrs.-nek segíteni, úgy néz ki, mint akinek nagy szüksége van rá. - Mondta halkan Missy.

- Gond egy szál se. Csináltatok magának papírt szociális munkásként, még fizetést is kaphat azért, hogy segít neki. - Mosolygott rá Sherinford.

- Én vissza akarok menni a Yard-ra, ha lehet. - Szólalt meg Lestrade is.

- Én is. - Biccentett Paterson.

- El lesz intézve, csak jelentkezzenek a munkára. - Biccentett a férfi.

- Én már beszéltem Hamish-al egy projektről, amit tudnánk ketten csinálni. - Vakarta meg a nyakát John.

- Én maradok magánnyomozó! - Vigyorodott el Sherly mellettem.

- Meg se lepődöm. - Forgatta meg a szemeit a bátyja.

- Én veled szeretnék dolgozni, ha lehet. - Nézett kedvesen a férfire Albert.

- Ami titeket illet, veletek a munkáról magunk között szeretnék beszélni. - Mondta komolyan, amivel elérte, hogy Sherly felálljon.

- Akkor mi le is léptünk. Gyerünk, gyerünk. Hagyjuk a Moriarty-kat beszélgetni a bátyámmal. - Fordult el tőlem barátom, majd a többiekkel elhagyták a szobát.

- Miről akartál beszélni? - Kérdezte komolyan bátyám.

- Gondolom maguknak nem kell magyaráznom, mivel a rakétatervekkel a kezükben jelentek meg előttem. - Nézett Sherinford komolyan Louis-ra és Bond-ra.

- Az MI6-ről van szó, igaz? - Jött a kérdés, amivel csak azt érték el, hogy nagyokat pislogjak rájuk.

- Pontosan. - Biccentett Sherinford. - Az MI6, a Brit kormány titkos szolgálata, ami a nemzetbiztonsági esetekre szakosodott. - Magyarázta el a férfi.

- És ennek mi köze van a mostani dolgokhoz? - Kérdeztem egy halvány mosollyal az ajkaimon.

- Mondjuk úgy, hogy az itteni énem a kezembe adta az egész MI6 vezetését és mivel amúgy is létszámcsökkenés volt az osztagnál, ezért úgy döntöttem, hogy teljes körű változtatást fogok eszközölni. - Mosolygott ránk a férfi.

- Ami azt jelenti? - Tudakolta Louis.

- Ami azt jelenti, hogy azt akarom, hogy nekem dolgozzanak! - Jelentette ki Sherinford, amivel azt érte el, hogy a családom egyszerre nézett rám.

- Lehetne, hogy ezt az ügyet egy kicsit átbeszéljük magunk között? - Kérdeztem és szerencsémre a férfi bele is ment a dologba. Ennek eredménye pedig egy hosszú órákon át tartó megbeszélés lett, aminek a végére eldöntöttük, hogy a Moriarty-k csatlakoznak az MI6-hez, de szabad kezet kérünk a módszereinkben. Hiszen abból kiindulva, hogy az itteni Sherlock Holmes éppen egy Moriarty-t üldöz van itt mit csinálnunk.

- Akkor megegyeztünk, a Bűntények Ura újra munkában van. - Mondtam mosolyogva. - Albert, vállalod, hogy te legyél az, akihez a nevünket kötik?

- Át akarod verni az itteni Sherlock-ot, igaz? - Jött a kérdés, de elég volt csak elmosolyodnom, hogy tudja a válaszom és elnevesse magát. - De még mennyire, hogy vállalom. - Jelentette be.

- Akkor függönyt fel, itt egy új világ, amit meg kell hódítanunk.