A lány fánkos fülbevalóval

Harminckilencedik fejezet: Az esküvő

Mr. és a leendő Mrs. Cunningham esküvőjére egy meleg, napfényes szombati napon került sor, bár itt ez a legtöbb szombati napról elmondható. Az esküvőre egy Miami közelében lévő kisvárosban került sor, ami pontosan ugyanúgy nézett ki, mint Miami, legalábbis az a rész, ahol mi tartózkodtunk. A tengerpartot felhőkarcolók szegélyeztek, amik közül számos épület valamilyen szálloda, kaszinó, étterem, klub vagy egyéb szórakozóhely, esetleg szálláshely volt, ami természetesen rengeteg turistát is jelentett.

Mivel én Noel partnereként érkeztem az esküvőre, Noel szülei vittek el a helyszínre, nem kellett magamtól valamilyen módot találnom arra, hogy eljussak a kisvárosba. Ms. Thomas azt mondta, hogy lesz ott valamilyen szálloda, ahol este fogunk tartózkodni, és ott át is tudunk öltözni, ezért nem kell majd a teljes időt a kissé kényelmetlen ruhában töltenünk. Mi négyen, Poppy, Wyatt, Noel és én kaptunk egy szobát, ami két kisebb szobára bomlott szét, így, ha akartuk az egészet egy nagy szobára lehetett nyitni, ha viszont nem, akkor két kisebb szobát lehetett csinálni belőle. Az előtérben csak a fürdőszoba, egy aprócska hűtő és egy üres szekrény állt. Az egyik szoba az enyém lett Poppyval, míg a másikat a két fiú kapta. Másfajta felosztásnak, habár mi lehet, hogy örültünk volna, a szüleink biztosan nem díjazták volna, de nekem ez is teljesen megfelelt.

Az esküvőre egy a vádlim közepéig érő, narancssárga ruhát választottam ki, aminek a vállain egy-egy nagy fodor lógott. Bár így is tetszett a ruha, mikor megláttam a boltban, úgy gondoltam, hogy átalakítom egy kicsit, ezért levágtam az egyik válláról a fodrot, amin így már csak a spagettipánt látszott, majd apró, lila virágokat festettem rá. Mivel Noel már korábban kijelentette, hogy nem fog velem összeöltözni, nyugodtan esett a választásom egy élénknarancssárga ruhára, amit némi lilával dobtam fel.

Először Noelt kértem meg, hogy segítsen összekötni a ruhám hátsó részét, de mikor végzett vele, csak annyit mondott, hogy az egész valahogy nem szimmetrikus és az egyik oldalon majdnem a teljes madzag megmaradt, ezért megvártam, míg Poppy elkészült, hátha neki már menni fog ez a feladat.

Mire a lány végzett a ruhámmal, Noel is felvette az öltönyét, aminek a zsebében egy kis, narancssárga kendő díszelgett.

- Nem azt mondtad, hogy nem veszel fel narancssárgát az esküvőre? – kérdeztem.

- Ennyi talán még belefér – jegyezte meg a fiú.

- Ugyanolyan árnyalatú, mint a ruhám – feleltem meglepetten.

- Mikor megmutattad a ruhát, ez az árnyalat beleégett a retinámba. Még mindig egy kicsit narancssárgán látom a világot. Ez normális?

- Ha velem lógsz, akkor igen.

A szertartás gyönyörű volt. A tengerparton került rá sor, ahol egy nagy területet kibéreltek, így senki sem zavart meg minket. A nap lemenni készült, de még így is nagy volt a hőség, így annyira nem is bántam, hogy nem kell az egész szertartást a tűző napon ülve végignéznünk. A homok forró volt, de nem égette a lábamat, ahogy hozzáért a lila szandálomon keresztül, és elég kemény volt ahhoz, hogy a székek ne süllyedjenek meg.

Mint közeli családtagok, mi Noellel az első sorban foglalhattunk helyet, a másik oldalamon pedig Wyatt ült. Poppy a nyoszolyólány szerepét töltötte be Ms. Thomas húgával együtt, akik ugyanolyan árnyalatú, világoskék ruhát viseltek. A fehér székeken is ugyanilyen színű masnik lógtak. Az oltárt egy ívelt kapu jelentette, aminek a vékony, fehér körvonalain fehér és világoskék virágok lógtak, néhány világoskék szalag és egy pár fehér lufi is. Az egész nagyon elegáns volt és nagyon jól illett a tengerpart hangulatához és még egy esküvőhöz is.