A lány fánkos fülbevalóval

Tizennyolcadik fejezet: Kölcsön kenyér visszajár

Bár továbbra sem értettem egyet Paola álláspontjával – hiszen az eddigi „beleszólásaim mások kapcsolataiba" mindig sikeresnek bizonyultak, olyannyira, hogy akár társközvetítő is lehetnék –, aznap semmit sem küldtem el Lottie-nak vagy bárki másnak. Sosem szerettem veszekedni Paolával (mégis ki szeret veszekedni a barátaival?), ezért reméltem, hogy gyorsan újra közös nevezőre jutunk, ehhez pedig úgy éreztem, hogy szükség volt arra is, hogy a nézeteltérésünk ellenére is teret adjak az ő álláspontjának, vagyis egyelőre még nem léptem semmit.

Addig is az iskolaújság új számával voltam elfoglalva, ami ezen a napon jelent meg., így fizikaóra előtt az aulába mentem, hogy elvegyek egy példányt amíg még van. Az aula csak pár asztalból állt, amik körül székeket helyeztek el, hogy ott várakozhasson az, akinek esetleg nincsen órája valami miatt. A helyiség két sarkába még valamilyen nagyra nyúló, zöld növényeket is beraktak, gondolom, hogy ezzel kölcsönözzenek némi színt az egyhangú, tisztán fehér és szürke térnek. Az asztalokra talán egykor egy nagy tömbben helyezték ki az iskolaújság új számait, azonban mostanra már eldőlhetett a torony, mert egy nagy össze-vissza álló kupacban hevertek a zöld-világoskék újságok. Elvettem egyet a kupacból, de még nem lapoztam bele, hanem a fizikateremhez mentem, hátha a többiek már ott vannak.

A csapatunkból én érkeztem meg utolsónak, Larry, Poppy és Wyatt is ott voltak már és a szokásos helyükön ültek egy-egy újsággal a kezükben. Poppy éppen a saját példányát lapozgatta, Wyatt pedig őt figyelte eközben. A Larry előtt heverő újság éppen annál az oldalnál volt kinyitva, ahol Noel fotói voltak. Nem is kellett látnom a nevet az oldalon, hogy tudjam a fiú fotói szerepelnek az iskolaújságba, mivel már mindegyiket láttam korábban, sőt, még segítettem is neki kiválasztani őket. Nyolc fénykép került be az újságba, abból hármon valamilyen madarak szerepeltek, ahogy éppen a levegőt szelik, egy másikon egy vadvirágokkal borított mező állt, a negyediken egy régi ház, amit világoskékre mázoltak és fehér, virágokra hajazó díszek borították be az épületet. Az ötödik képet minden bizonnyal az edzőteremben készíthette valamikor, mert a képen épp két férfi bokszolt. A maradék két képet akkor készítette, amikor én is vele voltam: az egyiken a tenger szerepelt, ahogy a lemenő nap narancssárga árnyalatot kölcsönöz a tájnak, a másikon pedig én voltam.

- Tényleg te vagy az egyik fotón – jelentette ki Larry.

- Igen, de ezt már megbeszéltük egyszer, ennek nem kellene akkora meglepetésként érnie – feleltem. Noel azt a képet választotta ki, amit a kis vendéglő előtt készítettünk, ahol a pálmafák álltak. Tényleg nem látszott a képen, hogy a növények nem a természetben nőttek, hanem csak mesterségen díszítésként szolgáltak egy étteremnek. Ekkor még javában sütött a nap, én pedig ebben a pózban egyenesen belebámultam volna, ezért lehunytam a szemem és így világította meg a nap az arcomat profilból.

- Tudom, de akkor is. Ez meglepő, és még meglepőbb ténylegesen is az újságba látni Noel képét, amit rólad készített. Én azt hittem, hogy Noel fekete-fehér képeket készít szobrokról vagy galambokról vagy mittudomén. De ezek teljesen normális fotóknak tűnnek. 

- Kösz, hogy normálisnak tartod, lényegében azt, ahogy kinézek.

- Nyugi, nem így értettem.

- A többi képét láttátok? – kérdezte Poppy.

- Milyen többi kép? – tudakolta Wyatt, aki erre azonnal felkapta a fejét.

- Noel nyilvánosra állította az Instagram profilját. Van ott több kép is Giovannáról.

- Tényleg? – nézett rám Wyatt csodálkozva.

- Megengedtem neki, hogy feltegyen pár képet rólam is. Ne nézz így rám, ez nem olyan furcsa, az én profilomon is fent vannak ezek a képek. Amúgy is én tanácsoltam neki, hogy állítsa nyilvánosra a profilját.