A lány fánkos fülbevalóval

Ötödik fejezet: Az első nap

Sajnos aznap a pakolás a nasiszünettel véget is ért, ezért a cuccaink egy részét még nem sikerült kicsomagolni, Chase távozásával pedig újfent elment minden kedvünk az egésztől, ezért egy későbbi, még meg nem határozott napra halasztottuk a munkát. Az erőfeszítéseink elégnek bizonyultak ahhoz, hogy mikor a szüleink az este során felhívtak minket Skype-on, már nem számított hazugságnak, mikor azt állítottunk, hogy jól állunk a csomagokkal. Azonban, ahhoz még nem pakoltunk eleget, hogy a bőröndökig is eljussunk, ezért, mikor szeptember elsején felébredtem, még az egyik bőröndből kellett előtúrnom a világoszöld, ujjatlan felsőmet és a narancssárga rövidnadrágomat. Persze, olyan ruhadarabokat is kiválaszthattam volna, amik a szekrényemben pihentek, de mikor elképzeltem ezt a napot, a világoszöld felsőmet és a narancssárga nadrágomat viseltem, és már amúgy sem nagyon maradt időm arra, hogy új összeállítást találjak ki. A szerelésemhez még egy fülbevalót is akartam választani, de csak az unalmas, egyszerű darabok akadtam a kezembe, a kedvenceimet sehol sem találtam. Ez általában nem lett volna probléma, túlélek egy napot bármilyen fülbevalóval, vagy akár fülbevaló nélkül is, de ez a tanév első napja volt a Karina Hillben, és ezért mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ez pedig még a fülbevalóimat is jelentette, még akkor is, ha valószínűleg a leengedett hajamtól amúgy sem fogja senki sem látni őket. Előző évben a tanév közepén váltottam iskolát, ezért gyakorlatilag ez volt az első alkalom, hogy a többiekkel együtt kezdtem meg a tanévet.

Olyan sok fülbevalóm volt, hogy ha akartam volna se tudtam volna őket egy helyen tartani, amit amúgy nem bántam, azonban azt el kellett ismernem, hogy emiatt nehéz volt megtalálni egy konkrét párt. A kedvenc fülbevalóimat én magam készítettem, ami nagyképűségnek hangozhat, de az az igazság, hogy nehezen találtam olyan darabokat boltban, amik tökéletesen elnyerték volna a tetszésemet, ezért könnyebb volt, hogy a végtelen keresgélés helyett inkább én magam készítsem el őket. Bár tudnám, hogy hová tettem őket!

Még kétszer fel kellett túrnom a szobámat, míg egy fiók alján végre megleltem a gyűjteményemet. Legszívesebben diadalittasan ugrálni kezdtem volna, de már így is sikerült elpazarolnom egy csomó időt, és ha nem akartam már az első napon elkésni, akkor igyekeznem kellett. Ki is választottam magamnak azt a fülbevalót, ami egy-egy pizzaszeletet ábrázolt, de még mielőtt a fülembe tehettem volna, rossz érzés fogott el. Vajon a pizzás fülbevaló a jó vagy a rossz értelemben lenne sztereotipikus? Hiszen, ha olaszokról van szó, a legtöbben azonnal a pizzára gondolnak. Gyorsan kicseréltem egy fánkos párra, majd rohantam is a cipőmhöz. Már nem volt sok időm válogatni, ezért csak egy sima, fehér edzőcipőt vettem fel, majd felkaptam a barna, rojtos válltáskámat és már rohantam is a suliba. Szerintem még az ajtót sem csuktam be magam mögött, de Alessandro még nem ment el munkába, ezért talán nem rabolnak ki minket a reggeli sietségem miatt.

Nem hittem volna, hogy ennyire izgulni fogok az első napom miatt, hiszen már egy szemesztert eltöltöttem a Karina Hillben, vagyis már nem én leszek az új lány. Valahogy azonban mégsem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy mostantól minden más lesz.

Mikor elértem az úticélomat és ott álltam az iskola épülete előtt, csak arra tudtam gondolni, hogy edzőcipő helyett inkább a narancssárga szandált kellett volna választanom, az jobban illett volna a ruháimhoz. Az épület egyébként kívülről nem sokban különbözött attól a gimnáziumtól, ahová Olaszországban jártam. Mindkettő ugyanarra a sablonra épülő, nagy kőkocka volt, a különbség abban rejlett, hogy Firenzében szürke-zöldre, itt pedig barna-fehérre pingálták az iskolát. Mintha csak egy gyors festésen esett volna át az előző helyem. Az idegességem egészen még az ismerős épületet megpillantva sem hagyott alább, de sose voltam az az igazán félénk típus, és ezen nem pont ma akartam változtatni, így csak vettem egy nagy levegőt, majd beléptem a kapun.