A lány fánkos fülbevalóval

Huszadik fejezet: Pletykarovat

Pénteken semmi dolgom nem akadt, ezért áthívtam a lányokat magunkhoz. Larryt és Wyatt-et is hívtam volna, de ők valamilyen számítógépes játékkal szándékoztak játszani, úgy nagyjából egész hétvégén, megállás nélkül. Bár annyira nem bántam a dolgot, mert a lakás talán kicsi lett volna mindannyiunknak. Egy gyors üzenetváltás után Alessandroval, a bátyám belement, hogy ma Chase-nél találkozzon a barátjával, hogy mi nyugodtan eltölthessük a délutánt a mi lakásunkban.

Carmen nagyon otthon érezhette magát, mert azonnal belevetette magát az ágyamba, épphogy csak be nem takarózott. Poppy és Lottie a kanapémon foglaltak helyet, én pedig úgy döntöttem, hogy Carmen mellé ülök az ágyra.

- Annyira jó lehet szülők nélkül élni – jegyezte meg Carmen. – Senki sem zaklat, hogy porszívózz ki, csinál meg a házifeladataidat, ne maradj fel olyan sokáig, mert fáradt leszel a következő nap.

- Nem is tudom. Én nem hiszem, hogy képes lennék egyedül élni a mostohatesómmal – felelte Poppy. – Még a szüleink leendő esküvőjének sem képes örülni, azt sem tudom, hogy hogyan fogjuk kibírni együtt a családi nyaralásunkat. Minek kellett a szüleinknek ezt még a tanévre megszervezniük? Még a végén vér fog folyni.

- Kivéve, ha Harris lesz az, akinek előbb folyik a vére – jelentette ki Carmen.

- Az biztos. El sem hiszem, hogy utánam még téged is volt pofája megkörnyékezni – mondtam. – Poppy összes barátnőjére rá akar hajtani?

- De legalább te is elküldted a fenébe – felelte Poppy. – Jól is tettétek, nem is tudom, hogy én hogyan tudtam annyi ideig járni vele. Komolyan, mintha nem is én lettem volna, hanem valaki más irányított volna. De tényleg, már azt sem tudom, mi fogott meg benne.

- A gyönyörű, kék szemei – vágta rá Lottie teátrálisan, egy Poppy szájából gyakran elhangzó mondatot idézve. 

- Hát, másnak is lehetnek szép szemei, ehhez nem kell Harris – jegyeztem meg.

- Igen, mondjuk a bátyádnak. Ő van a képen, igaz? – kérdezte Poppy, majd felemelt egy képet, amin a családommal szerepeltem.

- Ő nem szingli teljesen véletlenül? – érdeklődött Carmen is, mikor jobban szemügyre vette a képet. Már itt is látszott, hogy a bátyám mennyire magas, ami egyébként röplabdázásnál igencsak az előnyére is vált, és bár a kép nem volt túlságosan jó minőségű, azért ki lehetett venni Alessandro zöld szemeit és szögletes állkapcsát. Éppen egy világossárga trikót viselt, ami kiemelte a nyári barnaságát és a széles mosolyát.

- Nem szingli van valakije. De egyébként is, ha nem lenne, Alessandro akkor is meleg. – Miközben ezt mondtam a tekintetemet végig Lottie-n tartottam, hátha ki tudok olvasni valamit a reakciójából. Megígértem Paolának, hogy nem avatkozom be mások kapcsolataiba, de azért a kíváncsiságom még megmaradt és amúgy is ez még csak nem számít beavatkozásnak. – Egy másik férfivel jár.

- Akkor Alessandro is ugrott – jegyezte meg Carmen.

- Egyébként a testvérek nem számítanak tabunak? Mint mondjuk az exek – kérdezte Lottie, talán csak azért, hogy másra terelje a beszélgetést.

- Nem tudom, még sosem voltam ilyen helyzetben – felelte Poppy némi töprengés után.

- Talán nem tabu, csak kicsit kínos utána beszámolót hallgatni a randikról – mondtam.

- Miért veled már volt ilyen? – érdeklődött Lottie.

- Hát, nem pont velem, mert Alessandro pont annyival idősebb nálam, hogy fura lenne, ha azokkal a barátaimmal járna, akik egyidősek velem, de az egyik barátom járt egy közös barátunk húgával és elég sok kínos szituációt eredményezett. A szakításról már nem is beszélve!