Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*41*

***

Pechére, Louis már két napja nem beszélt vele. Külön aludt, és vacsorázni sem vele vacsorázott. Bár a göndört minden este friss étel várta a mikróban, amit újra kellett melegíteni, mégsem olyan érzés volt elfogyasztani, mint általában. A kékszemű olyankor már régen lefürdött, bevonult a vendégszobába, hogy a kedvenc sorozatait nézze, és csak akkor ment le a földszintre rendet rakni, amikor megbizonyosodott róla, hogy Harry nem tartózkodott a közelében. Két nap, az két nap volt, de a göndör elég rendesen szenvedett a fiú társaságának hiányától. Pontosan jól tudta, hogy Louis-nak most időre van szüksége, felesleges lett volna terhelni őt a bocsánatkéréssel, amikor rá sem tudott nézni a férfira. Folyamatosan Louis szavai jártak a fejében, összezúzva ezzel a saját lelkét.
Kora reggel kidobta az ágy, és miután szokásától eltérően betért a közelben lévő Starbucks-ba, két hatalmas adag kávéval kezdte meg a napot. Túl volt egy rövid értekezleten, kint volt egy új építkezési területen, átnézte, majd alá is ìrta az elmaradt szerződéseit. Az asztala hosszú idő után nem úgy nézett ki, mint egy háborús övezet, végre láthatta a fa felületet is, amelyet többé papírhalmok nem takarták. Niall-től kapott egy SMS-t, amiben emlékeztette őt az esti közös vacsorára, amelyet már hetekkel ezelőtt lebeszéltek, és aznap volt esedékes. Mivel Louis nem volt rá kíváncsi, Niall üzenetét továbbította neki, kérve, hogy később ha ráér, hívja fel a szőkét, és vele konzultáljon.
Lehunyt szemekkel élvezte a csendet, néha-néha bele kortyolva a langyosra hűlt kávéjába. Székével megfordult, így tökéletes rálátása volt London központjára. Magasból látta a hatalmas üveg ablakon át az egész várost. A sürgő-forgó turistákat, utcai árúsokat, A London Eye tetejét, a Wesmister-palotát, A Tower Bridge alatt csendesen elterülő Temzét. Az ég szokásosan szürke volt, esőt ígérve terjezkedett a város fölött. Senkit nem zavart, mert volt benne valami szép, sejtelmes, Harry-nek pedig piszkosul tetszett. Szívverésének ütemes hangja megnyugtatta őt, álmos volt. Nem is emlékezett arra, hogy mikor aludt utoljára jól...talán két héttel ezelőttig, amikor nem a sajgó lelkiismerete ébresztette. Az ajtó halkan nyítódott, majd csukódott a háta mögött. Olivia magassarkúja a járólapon koppant minden lépésénél. Valószínűleg helyet foglalt az asztalánál, úgyhogy a göndör hangosan sóhajtva felállt. Nem akart egy helyiségben lenni azzal a nővel, akivel megcsalta szerelmét. Kényelmetlenül érezte magát, és nem csak azért, amit tett, hanem a bűntudat...a szégyen..a keserű szégyen.
-

Mi a...?-szólalt meg rémülten, amikor háta erősen csapódott a kemény falnak. Összezavarodottan nézett az előtte álló, gonoszul vigyorgó nőre, aki hosszú kezeivel átkarolta a nyakát. Harry-nek esélye sem volt ellökni, úgyanis Olivia egész testével a falnak passzírozta. Vörösre színezett ajkait, a göndör kulccsontján járatta végig, miután egy egyszerű mozdulattal kirántotta a nyakkendőt az ing gallérjából. Combjával a férfi két lába közé férkőzött, majd kezeit lecsúsztatva Harry övéhez neki állt kigombolni azt. Zöld szemei kikerekedtek, de azonnal kapcsolt, és dühösen ellökte magától a nőt. Olivia a cementlapon feküdt. Nevetett. Harry legnagyobb meglepetésére, úgy nevetett mintha az évszázad szivatása történt volna. De, a göndör egyáltalán nem találta viccesnek. Érezte magán Olivia parfümjét, a nyálát a nyakán, és az egész fojtogató lényét, amitől hányingere támadt.
-Neked elment az eszed?-sziszegte halkan, nehogy meghallják, de legszívesebben üvöltött volna torka szakadtából. -Hogy képzeled?!
Olivia két karján megtámasztva magát nézte végig, ahogyan a göndör betűre az ingjét, visszacsatolja az övét, megigazítja a nyakkendőjét, meg az ingét. Lassan felkelt, nem érezve egy cseppnyi szégyent sem. Leporolta fehér ruháját, megigazította a haját, és kihúzta magát.
-A főnököd vagyok-morogta a férfi.-De, úgy tűnik, hogy ezt te nem szeretnéd! Pakold össze a kibaszott cuccod, és takarodj!
Olivia a füle mögé tűrt egy kósza hajtincset.
-Tehát kirúg, Mr. Styles? Biztosan?-pislogott nagyokat ijedtséget mímelve, aztán hirtelen hangos nevetés hagyta el a száját. Harry legszívesebben megragadta volna, hogy kipenderítse az irodából, de emlékeztetnie kellett magát arra, hogy az előtte álló, nem kívánatos lény, tulajdonképpen nő.
-Nem voltam elég világos a múltkor, Olivia?-lépett odébb a faltól a göndör.-Részeg voltam! Kibaszottul részeg voltam, és egyetlen egy alkalomról beszélünk. Több nem lesz! Megelőzve a további problémákat, kérlek szedd össze a..
-Nem rúghat ki.
-Mi? Mi az hogy nem rúghatlak ki? Te mégis ki vagy? Ha ki akarlak rúgni, akkor kirúglak!
A nő elvigyorodott, zöld szemei élesen villantak, ahogy közelebb araszolt a göndörhöz.
-Először is, ne játsza meg magát. Tudom, hogy ön is úgy vágyik rám, ahogyan én. A múltkori az egy kis ízelítő volt belőlem-ujjaival Harry álla alá nyúlva kényszerítette a férfit, hogy rá nézzen. Nem tudott ellenkezni, Olivia körme fájdalmasan mart bele a húsába.-Ha annyira szereti, azt a kis nyomorult fiúcskát, akkor miért nem hívta el a bálba? Miért egyedül érkezett? És, miért nem mondta el, hogy mi történt kettőnk között? Miért nem volt olyan bátor, és állt elé?
-Mert Louis nem ezt érdemli-nézett mélyen a nő szemeibe. Fájtak a csontjai az elfojtott haragtól. Bizsergett a koponyája. Tennie kellett valamit, mielőtt baj történik..
Olivia fejét ingatva engedte el a férfit.
-Valóban, Lewis nem ezt érdemli.
Louis.
-Lewis-nek meg kellett volna tudnia, hogy mit tett. Mit szólna hozzá, ha most én megkeresném, és beszámolnék neki az együtt töltött éjszakánkról?
Harry figyelmeztetőleg emelte fel az ujját.
-Ne merészeld! Nincs jogod hozzá! Ha egy szót is szólsz neki esküszöm, hogy én...
-Kirúg?-szakította félbe a nő, szemtelenül a saját asztalához sétálva, hogy felvegyen néhány szerződést, valamint a táskáját gyorsan a vállára kanyarította.-Nem hiszem, hogy most kéne fényegetőznie. Nincs olyan helyzetben..de megmondom én-bökte mellkason magát.-hogy mi lesz. Ezeket a szerződéseket leviszem Margaretnek, és Meredithnek. Átküldök néhány fontos e-mailt Robnak, meg Lane-nek, ahogy arra három órája megkért. Azután elfelejtjük, hogy mi történt..Nincs itt szó semmi kirúgásról, és azt tanácsolom, hogy ne is gondoljon ilyesmire. Különben a maga kis Napsugara-fintorogva idézőjelet rajzolt a levegőbe.-megfog tudni néhány dolgot kettőnkről. Megegyeztünk?
Harry akár egy robot, automatikusan bólintott.
-Remek. Szép napot Mr. Styles!