Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*31*

***

Rettenthetetlen- Ez volt a legelső szó, ami eszébe jutott Louis-nak. Fejben kicsit össze kellett kapni magát, hogy normálisan viselkedjen, ne pedig úgy, mint egy tizenéves lány, aki a kedvenc énekesét meglátva azonnal összepisilja magát. Nos, itt szó sem volt énekesről, filmsztárról, sőt semmiféle celebről, csupán Harry Styles-ról, az Egyesült Királyság egyik legbefolyásosabb üzletemberéről. Ha a négy fal között lettek volna ketten, nem pedig ötvenen, akkor Louis biztosan tátott szájjal bámulta volna az előtte magasodó férfit. Ahogy Harry belépett a tágyalóba, a fekete zakójában, és tökéletesen beálított göndör fürtökkel, a helyiségben lévő, összes alak egy emberként állt fel, hogy együtt üdvözölhessék a feléjük biccentő főnököt. Még a levegő is megfagyott a tárgyalóban, amint becsukta maga mögött az ajtót. Louis szinte hallotta, ahogy az üzletkötök, építés vezetők, titkárok hangosan nyelnek, és szaporábban veszik a levegőt. Mintha egy kivégzésre készültek volna. Nem hiába, hiszen Harry Styles olyan tekintéllyel rendelkezett, mint még soha  senki más. Louis azonnal rájött, hogy itt nincs olyan, hogy Harry, aki egy  hétköznapi ember. Itt csak Harry Styles van a Styles INC. vezérigazgazója, mindenki más csak közönséges földi halandó.
-Lane, a pendrive-ot átadtam. Nyomatékosan megkérlek, hogy jövő szerdára mindent nézz át rajta, mi tetszik, és mi nem-a göndör a hosszú tágyaló asztal előtt állt, miközben érzelemmentes arccal fordult egy világos szőke hajú fiú felé. Louis, összehúzott szemmel meredt a Lane-nek nevezett alak felé, aki szerinte túlságosan is buzgó volt. Itta a főnöke szavait, és folyamatosan jegyzetelt, arcán pedig olyan kifejezés ült, amelyen nem igazán tetszett neki. -Mivel jelenleg nincsen, aki intézze ezeket az apróságokat, szabad kezet kapsz tőlem. E-mailben szeretném látni a kész terveket, és csak azután küldheted el őket a kiválasztott építésznek miután én rábólintottam!
-Köszönöm, Mr. Styles! Ígérem nem fog csalódni-vigyorodott el a fiú, büszkén körbe nézve, de nem igazán figyelt rá senki. Harry aprót biccentett felé, tekintetét körbe járatta a teremben, mintha keresne valakit. Louis csodálkozva figyelte, hogy az a rengeteg ember mind feszeng, és idegesen fészkelődve igyekeznek kikerülni Harry szigorú rideg tekintetét.
-Watts!-csattant fel, mire egy a sarokban ülő üzletkötő,-akit Louis aznap már nem egy meetingen látott-összerezzenve kapta fel a fejét.
-I..igen Mr. Styles?
-A számlák a befizetésről? Az aláírt engedélyek?-húzta fel szemöldökét. Harry, mellkasa előtt szorosan ölbe font karokkal állt meg az asztalfő előtt.
-Elküldtem még két héttel ezelőtt a digitális nyomtatványt Mr. Malik-nek, de ő azóta nem válaszolt. Ha gondolja é-
-Mr. Malik lassan két hete nem dolgozik nekem-szakította félbe a göndör.-Ha jót akar magának minél előbb felveszi Mr. Malik-kel a kapcsolatot, úgyanis nem szeretném, ha cégem hivatalos iratai illetéktelen kezekbe kerülnének. Továbbá, már múltkor volt alkalmam figyelmeztetni önt Mr. Watts-lépett pár lépést előre a férfi, majd két tenyerével megtámasztva magát az asztalon előre hajolt. Szemei szikrákat szórtak a kopaszodó alak felé, aki azonnal be is húzta a nyakát. -Még egy hiba.. még egy ici-pici hiba, és maga repülni fog az összes idióta partnerével együtt.
Mr. Watts szaporán pislogva nagyot nyelt, és egészen addig benttartotta a levegőt, míg Harry teljes testével el nem fordult.
-Maguk azért vannak itt, mert állítólag önök a legjobb embereim-sóhajtott fel.-Nos, akkor tegyenek is érte, hogy továbbra is nekem dolgozhassanak, úgyanis nem egy üzletkötőt ismerek, akik szívesen átvennék a maguk helyét. Nem engedhetünk meg magunknak még több hibát, mint az elmúlt hónapokban..Igen, Prescott? Ne! Ne csak nézzen, ha már félbeszakított, akkor szólaljon is már meg az Isten szerelmére!-üvöltötte el magát Harry, és a következő másfél óra is így telt el.
Louis csak akkor mert fel állni, amikor az utolsó ember is becsukta maga mögött az ajtót. Senki még egy szót sem mert szólni az udvarias viszlátokon kívül, de Louis nem is számított másra.
-Minden rendben?-érintette meg Harry derekát kedvesen, mire a zöld szemű hangosan sóhajtva túrt göndör fürtjei közé.
-Most legszívesebben legurítanék egy kibaszott porhár whisky-t-morogta, gondterhelten összecsipentve orrnyergét.-Ennyi idióta barmot egy rakáson, te Szent ég!
-Sajnálom-húzta el a száját a fiú szomorúan.
Harry fejét rázva dobta arébb a kezében tartott papírhalmot, és fáradtan elmosolyodott.
-Te nem tehetsz semmiről-puszilta meg a fiú halántékát, miközben félkézzel magához húzva átölelte.
-Csak olyan fáradt vagy..és ideges.
-Ezzel jár a munkám angyalom-nevetett fel erőtlenül a göndör.-Ha egy kicsit könnyebb lenne már jobban érezném magam. De, sajnos nem két embert kell irányítanom. Vagy száz dologra oda kell figyeljek, mert ha nem teszem, akkor az egyik idióta biztos el fog baszni valamit, a többi meg majd vakon követi! És, az építés részéről még szó sincs!
Harry idegesen tolta el magától a fiút, meglepve ezzel Louis-t, aki csak karját dörzsölve ácsorgott, míg Harry újra belevetette magát a szerződések, tervrajzok kupacába.
-Bassza meg!-csapott két kézzel az asztalra. A férfi fújtatva fordult meg, arca kemény volt, akár a márvány, de Louis abban a pillanatban is gyönyörűnek találta. Harry tekintete azonnal meglágyult, amint megpillantotta szerelmét. Nem is habozott, elé lépve két tenyere közé fogva a fiatalabbik arcát, óvatosan megcsókolta.
-Sajnálom, Napsugaram nem akartalak megijeszteni-döntötte saját homlokát az övének, mire Louis kedvesen elmosolyodva megvonta a vállát.-Egésznap itt vagy velem, biztosan már fáradt vagy, és éhes. Ne hívjak egy taxit? Nem mennél haza?
Igazság szerint Louis valóban fáradt volt már, és éhes, az idő pedig csak vészesen haladt az öt óra felé. Nem szerette volna Harry-t kiszakítani a munkából, így hát nem emlékeztette őt arra sem, hogy csak reggelinél ettek három szelet pirítost, az pedig már jó későn volt.
-Nem!-rázta a fejét, átölelve a férfi derekát, vigyázva nehogy megnyomja a pocakját. -Ne küldj haza, kérlek. Itt szeretnék veled maradni!
-Tudom, angyalom. De, még lesz egy utolsó megbeszélésem az alkalmazottjaimmal, és nem hiszem, hogy egy hamar végezni fogunk. Biztos, itt szeretnél maradni?
Harry boldogan ölelte át Louis-t, apró puszikat szórva szét a fiú arcán. Louis-nak tetszett, hogy Harry nem csak a négy fal között bánt vele jól. A göndör hajú félisten volt az első olyan férfi az életében, aki felvállalta őt. Ott is megcsókolta, ahol más is láthatta, és nem csak akkor, amikor egy eldugott helyre érkeztek. Kéz a kézben jártak, ölelkeztek, Louis ennél boldogabb nem is lehetett volna. Csak, amikor Harry nem volt a közelében, akkor jött elő a fejében lévő kis ördög, hogy tele rakja Louis felét csúnya gondolatokkal. A kis alak, aki eltudta hitetni vele, nem sokat ér, és meggyőzte arról, hogy Harry tényleg nem szereti őt.
-Louis?
-Hmm?
-Minden rendben?-kérdezte gyanakvóan a férfi.
-I..igen-erőltetett magára egy mosolyt.-Minden rendben.
Harry még néhány másodpercig némán fürkészte az arcát, Louis automatikusan lesütötte a szemeit, és csak akkor nézett fel, amikor Harry megállva előtte az ujjaikat összefűzve, ismét megcsókolta.
-El kell mennem az irodámba, kelleni fog a laptopom, valamint néhány fontos hívást el kell intézzek-fáradtan sóhajtva engedte el Louis-t.-Addig feltalálnád magad? Ígérem, nem tart sokáig! Húsz perc múlva itt találkozunk.
Egy utolsó csókot nyomva Louis szájára elsietett, magára hagyva a fiút. A kékszemű pár percig unottan téblábolt a tárgyalóteremben, míg eldöntötte, hogy sürgösen keresni fog valami ételt Harry távolléte alatt. Negyed órával később egy forrócsokival, és papírzacskóval tért vissza a közeli kávézóból. Az egyik papírzacskót a pultja mögött üldögélt Dorothea elé csúsztatta.
-Csokis?-ráncolta a szemöldökét az asszony, fél szemmel meglesve a zacskó tartalmát.
-Áfonyás.
-Egy angyal vagy Louis!-hálálkodott Dotts, majd óvatosan kicsomagolta a muffint. - Hogy bírod még?
Louis vállat vont.
-Mondanám, hogy nagyon fitt vagyok, de akkor hazudnék-húzta el a száját.-A derekam, és a térdeim rettenetesen fájnak. Érzem már, hogy plusz súlyt cipelek magammal, ami néha kellemetlen, de úgy nem panaszkodom. Szerencsére minden a legnagyobb rendben van!
-Csak pár hónap van vissza kedvesem-nyúlt át az asztalon Dott, hogy kedvesen megszoríthassa Louis vékony ujjait.-Kitartást!
Louis úgy döntött, hogy megvárja a nőt, akinek szintén jelenése volt a tágyalóban, és mint kiderült az összes dolgozónak. Kíváncsi volt, hogy Harry miért hívott össze mindenkit, de addig élvezte Dotts társaságát. Az idős hölgynek rettentő jó humora volt, és imádott pletykálkodni. Mindenkiről tudott mondani egy-két olyan dolgot, amivel megtudta lepni Louis-t. Ő maga sosem volt az a pletykálkodós fajta, a kétszínűséget ki nem állhatta, viszont imádta Dorothea előadás módját.
-Szerintem mehetünk-nézett fel a fali órára Dotts, pontosan akkor, amikor Harry kilépett az irodájából a mobiljából fel sem nézve.-Egy pillanat kedvesem, hozom a táskám!
A kékszemű mosolyogva bólintott, és a műanyag poharát felemelve a pultról úgy döntött, hogy Harry elé megy. Már éppen fordult volna meg, amikor egy erős mellkasnak csapódott. A pohara tartalma az illető fehér ingjén kötött ki, aki erősen Louis után kapott,-nem foglalkozva a kezében tartott papírokkal,- mielőtt a kemény cementlapon végezhette volna...

Két etetés, és két altalás között sikerült megnéznem az Elvis című filmet, amin persze sírtam, mert miért is ne? Azóta pedig az Unchained Melody jár a fejemben. Ti láttátok már? Ha nem akkor ajánlooom. 💗