comestion | jikook

6-09

Bár megvettem a teszteket, még nem használtam őket. A biztonság kedvéért többet is vásároltam, bár a gyógyszertárban lévő hölgy mondta, hogy lassacskán felesleges lenne ezekért pénz költeni, mert az illatomon érződik a változás. Mindenesetre én biztosra mentem.

Jungkooknak nem árultam el, hogy mi kellett, s hogy ne legyen gyanús, vettem vitaminokat. Ezek közül még van otthon, de nem jutott más az eszembe, ami vény nélkül is kapható lenne. Megvártam a holnapot. Tudtam, hogy délelőtt Jungkook az anyukájával megy hűtőt nézni, ugyanis megadta magát az előző. Az erős fiúk pedig felajánlotta segítségét. Éppen ezért is hívtam át délutánra Felixet. Ha valaki, akkor ő igazán megérdemli, hogy elsőként tudjon róla a baráti körömből. Mindig mellettem volt és segített nekem. Ráadásul a lehető legjobban ismeri a múltamat, s a félelmet, ami az okozott. Ez a legkevesebb, amivel köszönetet mondhatok a támogatásáért.

Amikor a párom elment, egyből tárcsáztam az omegát. Nem mondtam el semmi konkrétumot, csak annyit, hogy sürgősen jöjjön át, mert szükségem van rá. A szeplős fiú azonnal rohanni is kezdett. Szerencsére hétvége volt, nem dolgozott, de ha úgy lenne, Changbin biztosan elengedné őt.

Amíg vártam rá, levettem a pulcsimat, s remegő kezekkel szaglásztam bele. A könnyeim azonnal homályosítani kezdték látásomat. Valóban érezhető volt, hogy a kókusz mellett más illatok is feltűntek. Az alma és a fahéj. Én magamon nem érzem, ezért sem tűnt fel, de így, hogy felnyitották a szemem... Valóban valami megváltozott.

Ajkaimat rágcsálva néztem meg magam a tükörben. Fel sem tűnt, hogy egy ideje már nincs heatem. Igaz, közel egy hete, talán picit több pár nappal, hogy késik ez a periódus. Ha ez igaz, akkor...

Meghallottam a csengő hangját. Azonnal visszavettem a felsőmet, hiszen esős idő volt, s nem akartam megfázni. Ha tényleg babát várok, akkor különösen oda kell figyelnem az egészségemre.

Lebaktattam a lépcsőn, s ajtót nyitottam Felixnek, aki kipirult arccal, lihegve, térdein támaszkodva nézett fel rám. Haja össze-vissza állt, néhány tincse pedig homlokához tapadt az izzadsága miatt. Az állam leesett.

- Te futottál? – kérdeztem rá mindenféle köszönés nélkül.

- Hogyne... Futottam... Volna. – lihegett, s került meg engem, hogy bejöhessen, ám mellettem hirtelen megállt, s ekkor tudtam; valószínűleg ő is megérezte. – Jimin... Te...?

- Nem tudom még. Legalább is nem biztosra. – zártam be az ajtót, s egy sóhajtás kíséretében indultam a kanapé felé, hogy oda leülhessünk, s beszélgethessünk.

A szeplős ausztrál először a konyhába ment, hogy hozzon magának, illetve nekem is egy kis narancslevet. Kortyolt párat, aztán pedig belekezdett, ugyanis én nem is tudtam, hogy mit mondjak elsősorban.

- Tehát valószínűleg terhes vagy. Legalább is az illatod... Jelentősen megváltozott. Még én is kiszúrtam, pedig omega vagyok és a kezdeteknél lehetsz. – vázolta a jelenlegi állást, én pedig bólintottam egyet. – Nem szedsz fogamzásgátlót? – ráncolta a szemöldökét, hiszen tudja, hogy azt rendszeresen felírja nekem Jungkook, persze az én kérésemre, s legutóbb is megtette mindezt. Az ajkaimba haraptam ennél.

- Amikor megjelölt... Aznap este valamiért nem vettem be, csak... Egyszerűen lehúztam. – rántottam vállat. – Azóta folyamatosan ezt csinálom. Úgy voltam vele, hogy nem lesz könnyű, mert volt egy abortuszom, de mégis...

- Elsőre sikerült. – fejezte be helyettem a mondatot, én pedig biccentettem a fejemmel, miszerint igen, pontosan így van, ahogyan mondja. – Tehát... Szeretted volna, igaz? – ejtett lágy mosolyt, én pedig zavartan, piroskás pofival, összehúzva magam bólintottam. Lix a kezemre fogott, mire felnéztem rá. Könnyesek voltak a szemei. – Annyira örülök, amiért végre... Végre az a Jimin vagy, akit megismertem. Az életvidám, aki mer adni magára, hogy az alfák sorban álljanak érte és... És aki engedett a szerelemnek. – csúszott közelebb hozzám, én pedig éreztem, hogy hamarosan elsírom magam, ugyanis már remegtek az ajkaim, s lefelé görbültek, annak ellenére, hogy boldog voltam. – Olyan jó téged boldognak látni! – ölelt át, én pedig eddig bírtam, sírni kezdtem, mint egy ovis, de ezt már könnyedén ráfoghattam a terhességre.