4-03

4.1K 308 70
                                    

Nem hittem volna, hogy Jungkook komolyan gondolja ezt a randi-dolgot, viszont egész ebédszünetben a telefonját nyomkodta, s helyeket sorolt fel, amit szerinte érdemes lenne megnézni. Felfogni se tudtam a szavait, annyira le voltam sokkolva, hogy tényleg elvisz randizni, hiszen baromi érdekes a kapcsolatunk. Sosem jártunk, csak összefeküdtünk, semmi több. Most jegyesek vagyunk, össze fogunk házasodni, de nem mélyültünk el soha úgy igazán. Nem próbáltunk meg többek lenni egymásnak, nem volt randevúnk.

- Van egy múzeum is, ahol az omegák fejlődéséről van kiállítás. – mondta. – Minden ott van, az első heat, a megtermékenyítés folyamata és...!

- Nem! Azt nem! – jutottak el a szavai hozzám végre, s szólaltam fel vörös fejjel. Ismeri ő ezeket eléggé, hiszen specialista, de én nem akarom vele megnézni. Viszont ő csak nevetett.

- Csak vicceltem, pici. Nincs ilyen, csupán a figyelmedet akartam. – mondta mosolyogva, s kezén támasztva a fejét nézett rám. – Nagyon elgondolkoztál valamin.

Pontosan azt tettem, ráadásul te voltál a főszerepben. Viszont nem adom meg neki azt az örömöt, hogy eláruljam, mi járt a fejemben.

- Bocsi, csak unalmas volt, amit mondtál, megismételnéd? – kérdeztem ártatlanul pislogva, mire csak mosolyogva megrázta a fejét. Ő is tudta, hogy blöfföltem, s a vérét akarom szívni ezzel.

- Sikerült már választanod, hogy ki kísérjen majd téged az oltárhoz? – terelte a témát. Azonnal bólintottam egyet, hiába még nem kértem fel az illetőt erre a nemes feladatra. Úgyis bele fog egyezni, csak valahogy el kellene érnem őt.

- Igen, de még nem beszéltem vele. Szerintem összehozok vele egy találkát, ha vége ennek az egésznek. – könyököltem fel az asztalra, s néztem az alfára bágyadtan. – Komolyan létezik ilyen? – sóhajtottam, ő pedig bólintott. – És pont velem történik ez. – ráztam a fejem.

- Tudod ez kicsit bonyolult. – ingatta a fejét. – Ez gyakorlatilag pszichés eset. Nem lehet beavatkozni. Olyan, mint amikor az ember depressziós. Kell lennie egy kiváltó oknak. A lunád a te részed, ő pedig felkészült arra, hogy szülő legyen. Persze, enélkül is lehet terhes egy omega, nem arról van szó, viszont ez mégis más. Más, mint a láz, akkor a test áll készen, itt viszont... Maga a lunád döntött úgy, hogy hajlandó minden odaadni. – magyarázta nekem, de én csak elhúztam a számat.

Persze, én azon vagyok, hogy kevésbé feltűnően viselkedjek, nehogy rájöjjön, hogy én többet érzek iránta, erre ez a kis mocsok beleköp a levesembe.

- Ez nagyon kellemetlen. – nyögtem fel kedvetlenül. – Ha nem lennének itt, akkor már most... – hallgattam el, mielőtt hangosan kimondom, amit gondolok.

- Már most mi? – ráncolta a szemöldökeit az alfa, én pedig közelebb hajoltam hozzá, s intettem a kezemmel, hogy ő is tegyen hasonlóképpen, mint én.

- Már most széttenném neked a lábaim. – motyogtam, majd húzódtam el. – Ez komolyan rosszabb, mint a heat. Mondjuk az fájdalmas. Itt csak hisztis vagyok.

- Azért heat közben se vagy egy angyalka. Hallod te magad olyankor? – kérdezte szórakozottan. – Kérlek alfa, segíts nekem. – kezdett el könyörögni, s engem imitálni, még a kezeit is összekulcsolta, mire én csak eltátottam a számat, s gyorsan szétnéztem. Páran megbámultak.

- Hagyd abba...

- Kérlek, Jungkook, segíts rajtam, csak miattad vagyok ilyen forró. – folytatta, én pedig ekkor álltam fel az asztaltól.

- Én letagadlak. – takartam el vörös arcomat, hiszen egyre több ember figyelmét keltettük fel ezzel.

Határozottan nem ilyesfajta törődésre vágytam az alfától, főleg, hogy a háttérben összesúgtak, s kacarásztak is. Nagyon nem szerettem ezt, ha én vagyok a közönség előtt a valóságos főszereplő. Úgy éreztem magam, mint egy bárány a sok éhes oroszlán között.

comestion | jikook Where stories live. Discover now