comestion | jikook

2-09

Szerencsére Jungkook adott nekem egy nadrágot, ami megkötős volt, szóval nem esett le rólam. Igaz, olyan buggyos lett, hogy úgy festettem, mint aki terhes, viszont legalább nem alsóban kellett majd felmennem a lakásomhoz.

Jól éreztem magam, nem kerestem a tegnap estében a rosszat, amit eddig tettem. Csupán sodródtam az árral. Az alfa – akárcsak tegnap – most is a lábamon pihentette hatalmas kezét, mikor éppen nem sebességet váltott. Nagyon jól nézett ki vezetés közben, főleg így, elegánsan. Mindig is adott magára, nem jelent meg túlhasznált ruhákban, amit már szétrágott a molylepke.

Ezúttal is egy ing feszült mellkasán, a nyakkendőt viszont elhagyta. Nem vett fel, de nem is volt baj, hiszen így az első két gombot nem bújtatta bele a kicsiny lyukba. Jól nézett ki. Jungkook egy nagyon is vonzó alfa volt, kár lett volna tagadnom a nyilvánvalót. Még a vak is kiszúrta volna, hogy mennyire szemrevaló férfi van előtte.

- Lassan hozzászokok, hogy bámulsz. – jegyezte meg, s mikor pirosat kapott, felém fordult egy kacér mosollyal.

- Elég feltűnő az arcodon maradt fogkrém. – válaszoltam, viszont ő csak elkuncogta magát, s fejét rázva indult el a járművel. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, mert már a távolból láttuk, amint zöldről vált, így biztosak voltunk abba, hogy azt el fogjuk kapni.

- Jól van, akkor, ha odaérünk hozzád, megengedem, hogy leszedd az arcomról, pici.

- Édes, hogy engedélyt adsz ilyenekre. – bólogattam, hiába csak hazugság volt az egész, hogy ne égjek be annyira. Úgy tűnik, hogy egyből észlelte, hogy csupán a saját bőrömet akarom menteni. – Egyébként meg mi ez a becézgetés? Általában pici, szexnél meg bébi.

- Miért, állandó becenevet szeretnél? Kétlem, hogy zavarna. – simított térdemre, mire csak vállat rántottam, ő pedig elmosolyodott. – Gondoltam. – zárta le ezzel a beceneves témánkat. Egyértelmű volt számára is, hogy nem volt problémám ezekkel. Igaz, ha mások előtt használná, kicsit összezavarná őket. Például Felix egyből arra gondolna, hogy együtt vagyunk, holott erről szó sincs.

Ahogy megérkeztünk a tömbhöz, ahol lakok, egyből kipattantam a kocsiból, hiszen nem maradt sok időnk. Jungkooknál még valamilyen reggelit is összecsaptam, bár az alfánál nem sok hozzávaló volt. Mindenesetre sikerült, csupán a készülődés került időszűkébe.

Az alfa előtt robogtam fel a lépcsőn, viszont az utolsó fordulónál nem számítottam arra, hogy neki fogok ütközni valakibe. Majdnem hátra is estem, ha nem tart meg az, akibe belefutottam.

Yunho nézett rám nagy szemekkel, mintha el sem akarná hinni, hogy valóban én állok előtte. Azonnal közelebb húzott, s karjai közé zárt, amit egyszerűen nem értettem. Mit keresett a lakásomnál? Általában mindig felhív, ha lenéz, de most...

- Jimin, hol voltál? Minden rendben? Mindenki annyira aggódott érted. – tolt el magától, s mért végig tetőtől talpig, keresve rajtam bármi arra utaló jelet, hogy megsérültem. Rácba szaladtak a szemöldökeim.

- Mi? Yunho, mi ez az egész? Anyáék is teljesen bekattantak, csak azért, mert egyszer nem vagyok otthon. – ráztam le magamról a kezeit.

- Tegnap a nővéredék felhívtak, hogy nem vagy sehol. Először Felixet hívták, de ő mondta, hogy nála sem vagy. Mindenki téged keresett, mert féltek, hogy azt történt, amit...

- Jó, ezt itt fejezd be. – túrtam a hajamba, s fordultam is el tőle pár másodpercre, hogy lenyugodjak, s nehogy olyat mondjak, amivel megsértem. – Nem vagyok tinédzser. Jó ideje lakok egyedül és ha nem vagyok itthon, de Felixnél sem, akkor sincs senkinek semmi köze ehhez.