comestion | jikook

1-03

Tátva maradt a szájuk, főleg Felixnek. Nem nézte ki belőlem, hogy megcsinálom, s a helyzet az, hogy én sem hittem volna, hogy megteszem. A lábaim remegtek, ahogy ellépdeltem az alfától, akitől ajkaim még mindig bizseregtek, s nem csak az. Olyan heves volt, s olyan szintű dominanciát mutatott felém, hogyha most heatben lennék, akkor a lunám biztosan neki adná magát. Kérdés nélkül. Ez pedig megijesztett. Egyetlen csók olyan érzelmeket váltott ki belőlem hirtelen, hogy én sem tudtam hirtelen lereagálni mindezt.

Nem is mentem oda hozzájuk, egyből elindultam ki a szórakozóhelyről. Melegem volt, égett az arcom, remegtem, s másra sem tudtam gondolni hirtelen, mint arra az alfára, akit lekaptam. Lehetetlen, hogy ilyen hamar összekapcsolódjunk. Ez nem lehetséges két vadidegen között.

- Minden rendben? – fogta meg a karomat Yunho, mire hirtelen kaptam fel a tekintetem. Aggódott értem, azonnal leszűrtem csupán egyetlen pillantásából. A mellkasom hevesen emelkedett, s süllyedt. Szinte kapkodtam a levegő után, amit a csókcsata okozott, illetve az én kétségbeesésem a hirtelen feltörekvő érzelmeim miatt. Ugyanakkor amiatt is, amiért megszegtem egy szabályt, amit felállítottam magamnak. Hogy lehettem ekkora ökör?! Ő egy alfa volt, mi van, ha nem enged el, hanem kárt tesz bennem? Esetleg elvisz és valami durvábbat tesz, mint az itt lévő nyálcsere? – Jimin, mi a baj? – próbált arcomra simítani az alfa barátom, de én hirtelen húzódtam el. Ekkor érkezett meg Felix és Soojin is. A srác a vállamra fogott, én pedig lehajtottam a fejem.

- Szerintem én megyek. Kicsit sokat ittam és nem akarok két napon át másnapos lenni. – nyeltem nagyot. Fel se mertem nézni. Szégyelltem magam. Basszus, hogy nézhettem ki? Mint egy rossz ringyó, úgy rámásztam arra a férfire.

Nem is vártam meg, hogy mit mond. Kikerültem őt, s el is indultam haza. El akartam tűnni innen. A jókedvem azonnal elszállt, s helyét az önmarcangolás vette át. Miért akartam én megfelelni nekik? Nem kellett volna hagynom, hogy manipuláljanak. Ez nem én vagyok, nem akarok ilyen lenni, s ismét engedni valakinek. Nem, ilyen többé nem lesz. Akkor megesküdtem, felállítottam magamnak egy szabályt. Ezért is voltam dühös magamra, mert úgy éreztem, hogy az üvegburokkal fedett rendeletet olyan erősen megkoppintottam, hogy az megrepedt.

Reagáltam rá, a lunám igenis érdeklődött iránta, én pedig ezt nem akartam. Nem szerettem volna, hogy az legyen, mint akkor. Csak én húznám a rövidebbet. Innen pedig már csak remélni tudom, hogy a sors semmiképp sem fog összehozni ezzel az alfával ismét. Szöul talán elég nagy kettőnknek, viszont attól félek, hogy a világ túl kicsi.

- Most tényleg elmész? Jimin! – fogta meg a csuklómat Felix, s rántott meg úgy, hogy magával szembe fordított. – Komolyan le akarsz lépni?

- Igen! – válaszoltam neki. – Én ezt... – túrtam a hajamba, s haraptam be alsó ajkam. – Én ezt nem gondoltam át. Ez nem én vagyok, nem is értem, hogy miért mentem bele.

- Élvezted, nem? – kérdezett rá. – Éltél egy kicsit, nincs azzal semmi baj, ha nem vagy az a szürke egérke, aki mindig.

- De én nem akarok más lenni, Felix! Nem akarok olyan lenni, mint akkor, nem érted? Nem akarom ismét elkövetni azt a hibát. – néztem rá már szinte könnyezve. Nem szeretem, amikor részeg vagyok, mert sokkal érzékenyebb leszek, mint amilyen valójában vagyok.

- Nem élhetsz örökké így egyetlen probléma miatt, ami már nem is létezik! – emelte fel a hangját, ami engem is erre késztetett.

- Bennem még ma is élénken él! Lehet, hogy neked ez semmi, de nekem az...! – haraptam el a mondat végét, s miután élesen beszívtam a levegőt, megráztam a fejem. – Jó éjt. – motyogtam, s kitépve a karomat gyönge ujjai közül, szinte trappolva indultam el abba az irányba, ahol az albérletem van.