1-08

3.6K 316 99
                                    

Az egyetlen jó abban, ha folyamatosan jönnek, s nincs megállás az, hogy így nem tud rám azokkal a pimasz szemeivel nézni Dr. Jeon, s a szemtelen vigyorától is megkímél. Egy pillanatot se hagytam neki, mihelyt kiment egy páciens, én már fel is keltem a helyemről, s hívtam a következőt. Az alfa se mondott ellent, úgyhogy nagyon örültem, amiért nem kellett még többet kettesben lennünk, s kínos szituációba keverni engem. Elhiszem, hogy neki ez mulatságos, de nekem kevésbé.

A következő a fiatal omega volt. Az anyukája bejött vele, ami ellen nem volt ellenvetésünk, bár én picit furcsán néztem. Amikor anno nekem volt az első vizsgálatom, akkor be se jöhetett velem senki. Fogalmam se volt, hogy mit kell csinálnom, s olyan kínosan éreztem magam, mint még soha. Legalább az orvos megértő volt velem, s türelmes is. Hamar végeztünk, de nekem akkor is egy örökkévalóságnak tűnt.

- Kim Hana? – kérdezett rá Dr. Jeon, mire a lány félénken bólintott.

- Igen, ő az. – hajolt meg mosolyogva az anyukája, s a monitor mögül én is kifejeztem a tiszteletem. – Első vizsgálatra jött, e-mailben érdeklődtem időpontért, én vagyok az édesanya, jó napot kívánok doktor úr. – adta át a papírokat az édesanya, viszont ekkor csörögni kezdett a telefonja. Eleinte nem is foglalkozott vele, viszont az nem akart elhallgatni. – Elnézést, de ezt muszáj vagyok felvenni. – mondta egy kínos somoly kíséretében.

A lánya karján végigsimítva ment ki, még utoljára hozzátéve, hogy ott várja majd őt. Szegény omega úgy megrémült, csak kapkodni tudta a fejét, s ribizli illata egyre csak erősödött. Azonnal a doktorra kaptam a tekintetem, aki bár semmi jelét nem mutatta kívülről, hogy zavarja őt ez az intenzitás, mégis a farkasa tudatta a lunámmal, hogy vastag lánc van a nyaka körül. Automatikusan cselekedtem, s keltem fel a székemből. A lány elé mentem egy kedves mosollyal, majd fogtam a vállára.

- Nem lesz semmi baj. Ez csak egy teljesen átlagos vizsgálat, hogy megnézzük, minden rendben van-e és egészséges vagy. Nem kell félned a doktor bácsitól. Talán gonosznak néz ki, de annyira nem az. – ingattam a fejem. Nem gonosz, csak egy barom. Le kellett hajolnom a lányhoz, hogy egy szinten legyünk. Nem vagyok én se magas, de mégis van köztünk pár év. – Elárulok neked egy titkot. – suttogtam egy cinkos mosollyal. Kétlem, hogy ő 12 éves, szerintem hamarabb derült ki nála. A teszt végső esetben van, hiszen ekkora már jelentkeznie kell az első heatnek, s ha nem, akkor történik meg a kivizsgálás, hogy megtudjuk, mi a második nemünk. Vele is ez lehet a helyzet, mivel nagyon fiatalnak tűnt. – Ő fél az omegáktól, főleg az olyan szépektől, mint te. Úgyhogy nem kell aggódnod. Amilyen magas, annyira betoji. – kuncogtam, mire végre az ő arcán is megláttam egy szende mosolyt.

Erre a doktor csak megköszörülte a torkát, én pedig egy utolsó kacsintás után visszamentem a helyemre, hogy fel tudjuk venni az adatokat. Már nem volt olyan erős az illata, mint ezelőtt, de még mindig izgult kicsit. Nem baj, mert ez természetes. Szerintem mindenki úgy áll ezekhez, mintha egy világ dőlne össze benne. Azért kellemetlen egy vizsgálat. Megvannak a maga szépségei, főleg, amikor látjuk a kisbabák növekedését a pocakban, de a rossz oldalai is. Ez pedig az egyik. Iszonyatosan kellemetlen.

- Rendben, akkor először kérdezek, hogy picit feloldódj, rendben? Ülj le nyugodtan. – mutatott az előttem lévő székre, én pedig mosolyogva intettem. A lány szégyellősen jött ide, s meggörnyedt, mikor letette a fenekét a fehér párnázott székbe. Rá se mert pillantani a doktorra, inkább az ölében lévő kezeit tanulmányozta, s válaszadásnál inkább rám tekintett, ahogy bepötyögöm azt, amit mond. – Hány éves korodban jelentkezett az első tüzelésed?

- Tíz. – motyogta halkan, s picit az illata is felerősödött. Szegénykém... Átérzem a helyzetét, nekem is kínos volt, főleg, hogy a férfi omegák rettentő ritkák, s szégyelltem a hovatartozásom. Úgy gondoltam, hogy a lehető leglejjebb kerültem a létrán, hogy minden léc, amit eddig megmásztam, csupán ábránd volt, s valójában meg se mozdultam soha, míg mindenki más már fentről nézett le rám.

comestion | jikook Where stories live. Discover now