Elemek akadémiája 2. - Nincs visszaút [2020] ~ [A FRISSÍTÉS SZÜNETEL]

Tizenkilencedik fejezet - 1. rész

Hasogatott a fejem, a nyelvem a szájpadlásomra tapadt, mire magamhoz tértem. Ólomsúlyúnak éreztem a szemhéjamat, de erőnek erejével résnyire nyitottam a szememet. Bár eleinte vakítónak tűnt a fény, ahogy hozzászoktam, rádöbbentem, hogy csak a halvány hangulatvilágítás ég Alexei szobájában, az ablakon túl pedig sötétség uralkodik.

– Lily?

Mozgást láttam a szemem sarkából, és ahogy arrafelé néztem, Alexeijel találtam szembe magam, az aggodalom mély barázdákat rajzolt a homlokára.

Leült mellém az ágyra, a matrac besüppedt alatta.

– Mi... – Rekedtes krákogás bukott ki csupán a számon. Megköszörültem a torkomat. – Mi történt?

– Elvesztetted az eszméletedet, miután megfogtad a lélekkövet.

A lélekkő... Hirtelen rohantak meg az emlékek. A terem... Zakhar Demidov... az őr fegyvert fogott Markra...

Hirtelen felültem.

– Mark! – bukott ki belőlem. – Mi történt Markkal?

– Semmi baja, a szobájában van – nyugtatott meg gyorsan Alexei. Gyengéden visszanyomott az ágyra. A homlokomhoz érintette a kezét, meglepően hűvösnek tűnt a bőre az enyémhez képest. – Tűzforró vagy.

– Jól vagyok.

De amikor lejjebb siklott a keze, önkéntelenül a tenyerébe nyomtam az arcomat.

– Hosszabb időre vesztetted el az eszméletedet, mint eddig bármikor.

Alexei hangjában egyértelmű aggodalom csengett.

– Végül is a látomásom is hosszabb volt – feleltem elgondolkozva. – Már ha lehet ezt egyáltalán látomásnak hívni...

Alexei kérdő tekintetére elmeséltem mindent, ami Zinaidával történt. Minél tovább jutottam a történetben, annál tágabbra nyílt a szeme.

– Álljunk meg egy pillanatra! – emelte fel a kezét. – Ki az Zinaida?

– Valahányszor mesélek nektek róla, elfelejtitek. Szerintem valamiféle varázslatot bocsátott... – Elhúztam a számat. – Hát, mindenkire? Lehetséges ez? Kitörölni valakit mindenkinek az emlékezetéből?

– Fogalmam sincs. Ha igen, akkor az illetőnek elképesztő erővel kell bírnia.

Bólintottam.

– Nem vagyok benne teljesen biztos, hogyan történt, de Zinaida valahogy kitépte a saját lelkét, és mérhetetlen hatalomhoz jutott. A lélekkő tartalmazza az összesűrűsödött mágiáját. A... kvintesszenciáját.

– És te vagy az egyetlen, aki hozzáfér.

– Igen.

Felhúztam és átkaroltam a térdemet. Alexei a térdére könyökölt, a tenyerébe támasztotta az arcát.

– És ez a Zinaida most azt akarja, hogy pusztítsd el a lélekkövet – szólalt meg elgondolkozva.

Összevontam a szemöldökömet.

– Megoldást jelentene minden problémánkra, nem? Ha nincs lélekkő, nincs mindent elsöprő erő, és végre véget érne a háború.

– A háború nem érne véget ennyitől. Emberek vagyunk, annak minden jó és rossz tulajdonságával. Mindig lesznek, akik egyre több és több hatalomra vágynak. Akik nem törődnek senki mással, csak saját magukkal.

– Ez igaz – csüggesztettem le a fejemet.

Alexei megszorította a kezemet.

– De abban igazad van, hogy a lélekkő elpusztításával legalább egy nagyon fontos dolgot kihúzhatnánk az egyenletből.