Elemek akadémiája 2. - Nincs visszaút [2020] ~ [A FRISSÍTÉS SZÜNETEL]

Tizenkettedik fejezet - 2. rész

Úgy megdöbbentem, hogy egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni.

– Szó sem lehet róla! – vicsorodtam el.

Nem fogom eljátszani, hogy együtt vagyok Alexeijel. Nem, nem, nem és nem.

– Lily – lépett előre Alexei felemelt kézzel, de a fejemet rázva elhátráltam.

– Soha többé ne érj hozzám!

Alexei leeresztette a kezét. A vonásai hűvösek maradtak, de mintha megrándult volna egy izom az állkapcsában. Valószínűleg bosszantotta az önfejűségem. Helyes.

– Hidd el, számomra sem épp ideális a helyzet. De ez az egyetlen módja annak, hogy garantáljam a biztonságodat. A tiédet és Markét is.

Mark. Kirázott a hideg a neve hallatán.

– Ezt vegyem fenyegetésnek? – kérdeztem vicsorogva.

Alexei a lehető legkomorabban nézett rám.

– Nem fenyegetőzés, hanem tény, Lily. Egy ujjal sem nyúltam Markhoz, és nem is fogok, de a többieket nem én irányítom.

– A többieket?

– Apámat. A testvéreimet. Az egyetlen módja annak, hogy megvédjük Markot az, hogy alkut kötünk velük. Egyedül miattad hozták ide, más haszna nincs számukra.

Végig úgy beszélt, mintha másokról lenne szó, mintha ő nem tartozna a Volkovok közé. Mintha ő meg én továbbra is egy csapatot alkotnánk. Ketten a világ ellen. Ökölbe szorult a kezem.

– Ne csinálj úgy, mintha ártatlan lennél! – mordultam rá.

Alexei egy pillanatig értetlenül nézett rám, majd kurtán biccentett.

– Jól van. Nincs haszna számunkra. – Elhallgatott, majd mintha képtelen lett volna visszafojtani őket, előbuktak belőle a szavak: – Elégedett vagy?

– A lehető legmesszebb állok az elégedettségtől, Alexei.

Alexei felsóhajtott.

– Ez nem játék, Lily.

– Hidd el, hogy én is pontosan tisztában vagyok ezzel.

Farkasszemet néztünk. A világ lelassult, felgyorsult, lüktetett, megdermedt körülöttem, de nem törődtem vele, egyre csak Alexeit néztem, próbáltam kiolvasni a rezzenéseiből, a tekintetéből mindazt, amit szavakkal nem árult el.

Kudarcot vallottam.

Azt hittem, ismerem ezt a fiút, de hazugság volt az egész. Minden egyes szó.

Alexei fordította el a fejét elsőként, tett két lépést az ablak felé, majd sóhajtva a hajába túrt. Mintha őt is kínozná ez az egész helyzet. Mintha neki is fájna...

– Tudod, Lily, nem minden volt hazugság.

Háttal állt nekem, így az arcát nem láttam, de a hangja megremegett, már-már... őszintének tűnt.

De nem, az nem lehet.

Megkeményítettem a szívemet.

– Igen, gondolom, az ellen nem volt kifogásod, hogy ágyba vigyél.

Minden egyes szó pengeként hasította fel így is szétmarcangolt, vérző szívemet.

Alexei félig hátrafordította a fejét, láttam az arcélét, a megfeszülő állkapcsát. Lassan teljesen visszafordult felém.

– Az érzéseimre gondoltam.

Úgy megdöbbentettek a szavak, hogy kiszorult a levegő a tüdőmből.