Elemek akadémiája 2. - Nincs visszaút [2020] ~ [A FRISSÍTÉS SZÜNETEL]

Nyolcadik fejezet - 2. rész

Alexei félmeztelenül, víztől csöpögő hajjal állt előttem. Hirtelen teljesen kiürült az elmém, gondosan megkomponált gondolataim messze szálltak. Egyre csak egy vízcseppet bámultam, ami a mellizmáról legördülve végigfutott a hasán, le egészen a csípőjén lógó törölközőig.

Önkéntelenül is nyeltem egyet. Mennyi idő telt is el azóta, hogy utoljára...? Sok. Talán túlságosan is sok.

– Lily? – kérdezte tágra nyíló szemmel. – Mit keresel itt?

Volt valami a hangjában, amit nem tudtam hová tenni, amitől összerándult a gyomrom. Nagy nehezen elszakítottam a tekintetemet Alexei felsőtestéről, és belestem a szobájába a válla felett. Félig azt hittem, megpillantok majd valakit, hogy Natasha lép ki tökéletes testét épphogy fedő fehérneműben – esetleg még annyiban sem – a fürdőszobából, de semmi sem mozdult odabent.

Alexeire néztem, és egy hosszúra nyúló pillanatig csak álltunk ott mozdulatlanul, egymásra meredve.

Alexei mintha egyfajta kábulatból tért volna magához, megragadta a felkaromat, és behúzott a szobájába. Homlokráncolva kidugta a fejét a folyosóra, gyorsan körbenézett, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sincs odakint, becsukta az ajtót.

A szemem sarkából láttam csak, hogy visszafordul hozzám, önkéntelenül is a fürdőszobára meredtem. Egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy van odabent valaki.

– Hogy jutottál el az őrök mellett? – kérdezte, magára vonva a figyelmemet.

– Született kém vagyok.

Alexei felvonta a szemöldökét, én pedig összerezzentem. Pontosan ugyanazt csináltam, amin megfogadtam, hogy változtatok. Tiszta vizet akartam önteni a pohárba, de előbb...

– Szerencsém volt, csak idefent futottam össze velük, de nem vettek észre – magyaráztam őszintén. – Kik ezek egyáltalán?

Alexei vállat vont.

– A biztonságunk érdekében bérelték fel őket.

– Történt valami, ami biztonsági szolgálat jelenlétét indokolná?

Alexei összehúzta a szemöldökét.

– Nem tudok róla.

Nem tehettem róla, Alexei nemtörődöm hozzáállása valahogy ezt a hivatalos modort hozta ki belőlem. Úgy éreztem, mintha vallatnom kellene. Frusztráltan a hajamba túrtam.

– Ugye nincs senki a fürdőszobában?

– Mi? Miért lenne bárki... – Megrázta a fejét. – Lily, mi bajod?

– Elegem van a folyamatos titkolózásból.

Alexei homlokán kisimultak a ráncok, arckifejezése kifürkészhetetlenné vált. Ökölbe szorult a kezem a haragtól. Miért nem képes közelebb engedni magához? Miért?

– Nekem ez így nem megy – mondtam halkan.

Alexei pillantása a földre vándorolt, majd azonnal vissza is nézett rám.

– Ha Kuznyecovval akarsz lenni, csak egy szavadba kerül.

Hűvösen csengett a hangja, és bár az arca rezzenéstelen maradt, a szemében jéghideg düh tombolt, a legkevésbé sem illett a bensejében lobogó tűzmágiához.

Képtelen voltam nem belegondolni abba, amit mondott. Erik és én... És talán Alexei is tudta, hogy végiggondolom, mert a következő másodpercben pengevékonnyá préselődött a szája.