Elemek akadémiája 2. - Nincs visszaút [2020] ~ [A FRISSÍTÉS SZÜNETEL]

Tizenhetedik fejezet - 2. rész

Felnéztem rá. Alexei szeme elsötétedett a benne táncoló ezernyi érzelemtől. Fájdalmasan jóképű volt. Nagyot nyeltem.

– Elmegyek fürdeni – mormoltam.

Sarkon fordultam, és besiettem a fürdőszobába. Tudtam, hogy menekülök, de szükségem volt néhány perc magányra, mielőtt szembenézek Alexeijel. Még akkor is, ha nem az én ötletem volt ez az egész jegyesség. Ahogyan az sem, hogy ideutazzak a világ végére, egy olyan kúriába, ami talán még a térképen sem szerepel.

Sóhajtva becsuktam magam mögött az ajtót, és miután kibújtam a ruhámból, megeresztettem a a vizet. Csak akkor döbbentem rá, hogy nem hoztam magamnak váltásruhát, amikor víztől csöpögve kinyitottam a zuhanykabin ajtaját.

– Remek – morogtam.

Nagyjából megszárítkozva, törölközőbe csavarva óvatosan kinyitottam a fürdőszobaajtót. Azt terveztem, hogy észrevétlen kiosonok, és elveszem Alexei néhány ruháját a polcokról. Csakhogy a tervem azonnal kútba esett.

Alexei az ajtófélfának dőlt a gardróbszoba távolabbi bejáratál. A tekintete azonnal lefelé siklott, végig a nyakamon, a csupasz vállamon, a testemet takaró törölközőre, de aztán gyorsan visszanézett az arcomra. Mintha önkéntelenül nézett volna végig rajtam, és csak néhány másodpercnyi késéssel kapcsolt, hogy mit csinál.

Megköszörülte a torkát.

– Hoztam neked valamit – mondta halkan.

Lepillantottam, és most először felfigyeltem rá, hogy van valami a kezében. Arra számítottam, hogy a korábban alvásra használt ruháim azok, de egy fényes, fekete papírzacskó volt az.

A talpam alatt hűvös és kemény volt a padló, ahogy odasétáltam Alexeihez. Elvettem tőle a zacskót.

Meglepetten pislogtam a benne lévő sötétkék anyagra. Egyik kezemmel a törölközőt és a papírzacskó fülét tartottam, a másikkal pedig óvatosan kiemeltem.

Egy pizsama volt az, a lehető legpuhább, legselymesebb anyagból. És az elején...

Képtelen voltam megálljt parancsolni a szám sarkába kúszó mosolynak.

A sötétkék pizsamafelső elejét egy csodaszép világoslila liliom díszítette.

– Gondoltam, kényelmesebb lenne, mint az én pólóm – mormolta Alexei magyarázólag.

És bár a hangja nyugodt volt, a szavak tárgyilagosan csendültek, a tekintete... Szinte hallottam a gondolatokat a fejében.

De leginkább azt szeretném, ha semmi sem lenne rajtad.

Éreztem, hogy mélyvörösre pirulok.

– Köszönöm – suttogtam.

Azzal sarkon fordultam, és visszamentem a fürdőszobába. Már a helyiség közepén jártam, amikor rádöbbentem, hogy bár roppant figyelmes gesztus volt ez Alexei részéről, egy dologról megfeledkezett: nem volt tiszta alsóneműm. Felnyögtem. Úgy tűnt, kénytelen leszek ismét kimenni, hogy mégiscsak kölcsönkérjek valamit Alexeitől.

De még mielőtt ezt megtettem volna, előhúztam a pizsamanadrágot is. Megdermedt a kezem a levegőben, a szemem tágra nyílt. A nadrág alatt épp az volt, amit az imént hiányoltam. Egyszerű szabású bugyik sorakoztak a zacskó alján különböző halvány színekben. Hőhullámok csaptak végig a nyakamon, ahogy elképzeltem, hogy Alexei fehérneműt vásárol nekem.

Beletelt némi időbe, mire túl tudtam lépni ezen a gondolaton, de aztán összeszedtem magamat, és felöltöztem. Befontam itt-ott nyirkos hajamat, fogat mostam, és biccentettem kimerültnek tűnő tükörképemnek. Nem halogathattam tovább az elkerülhetetlent. Azzal a határozott szándékkal léptem ki az ajtón, hogy odaállok Alexei elé, és elmondom neki, mi történt az apja irodájában.