Az Alfa Tulajdona

28.

'Szeretlek' - mondtam szégyenlősen az elmekapcsolaton keresztül.

A szemei kinyíltak, és felfelé hajtotta a fejét, hogy rám nézzen.

'Én is szeretlek'- mondta elégedett arckifejezéssel.

Pusziarcot vágott felém, én pedig kuncogtam, megértettem, mit akar, és lehajoltam, hogy egy fejjel lefelé irányuló puszit nyomjak az ajkára. Elégedetten hümmögött, én pedig gyengéden belemosolyogtam a csókba, mielőtt elhúzódtam volna, és ránéztem.

'Kaphatok egy farkaslovaglást?'- Kérdeztem, az izgalom pezsgett bennem.

Kuncogva felült az előző helyzetéből, és ellökte magát a kanapéról. Kicsit nyújtózkodott, mielőtt lenézett az ülő helyzetemre, és kinyújtotta felém a kezét. Megfogtam, és felálltam onnan, ahol ültem.

'Persze, hogy kaphatsz' - mondta, miközben elindultunk a házban.

Egy darabig sétáltunk, mielőtt úgy tűnt, hogy a ház hátsó részébe értünk, és kinyitott egy ajtót. Kezeinket még mindig összekulcsolva kivezetett, és elámultam azon, amit láttam. Tiszta erdő és friss természet volt. Soha nem láttam még ilyet, a fák magasak voltak, mindenütt növényzet, és egy egyszerű ösvény vezetett az erdőbe, mielőtt teljesen eltűnt volna.

Felnéztem Killianra, és láttam, hogy valószínűleg egész idő alatt engem nézett, amíg én a környezetemet bámultam, én pedig elpirultam, és zavartan félrenéztem. Két ujját az állam alá vitte, hogy szembefordítson vele.

'Ne bújj el előlem, látni akarom minden egyes arckifejezésedet'- a hangja lágy volt, de követelőző, én pedig szótlanul bólintottam.

Gyengéden elmosolyodott, és egy csókot adott, amitől lábujjhegyre álltam, hogy még többet kapjak, de egy kuncogással elengedett, én pedig duzzogtam, amitől a mosolya vigyorrá változott.

Hátralépett egy lépést, és elkezdte levetkőzni a fehér pólóját, és leesett az állam, ahogy gyorsan odaléptem hozzá, megragadva hatalmas bicepszét, amitől bevallom, belsőleg elájultam.

'Mit csinálsz?'-Kérdeztem tőle gyorsan.

'Csak nézd' - mondta egyszerűen, és egy pillanatra megfogta a karját tartó kezemet, mielőtt teljesen elengedte volna a kezemet.

Ismét egy lépést távolodik tőlem, és levetkőzik a futócipőjéről. A ruháit a füves talajra dobálja, és úgy tűnik, az alsóneműje az utolsó ruhadarab, amit le akar vetkőztetni. Elpirulok, és gyorsan félrenézek, a kezemmel eltakarom a szemem, amikor látom, hogy a keze a boxeralsójához megy. Hallottam, ahogy kuncog, a hang mély és és arra késztet, hogy az alsó ajkamat rágjam.

'Ez nem olyan, amit még nem láttál' - cukkolt könnyedén, mire az arcom felmelegedett.

Egy pillanatig csend volt, amíg meg nem hallottam a hangját, ahogy a csontok eltörnek, mintha új alakzatba váltanának, és ettől összerezzentem, az arcom összeráncolta magát, ahogy éreztem, milyen fájdalom volt a csontjaimban, és elakadt a lélegzetem. Felfedtem a szemem, hogy Killianra nézzek, ahogy a testén szőrszálak nőttek ki, és a szemei mintha egy világosabb kékre mélyültek volna, ami olyan gyönyörű volt, hogy szóhoz sem jutottam tőle.

Négykézlábra állt, a kezei mancsokká váltak, a fogai borotvaélesek, hosszúak és hegyesek lettek, a farka pedig hátulról előbújt, és izgatottan csóválta. Zavarba jöttem, a farkassá válásának látványa még mindig lenyűgözött. Killian nem vesztegette az időt, ahogy felém rohant, a nagydarab farkas felnézett rám, a nyelve úgy lógott ki a szájából, mint egy kutyáé.

Kuncogva lehajoltam egy kicsit, hogy felborzoljam a bundáját, aminek hatására megnyugtatóan morgott. Visszaálltam, és lenéztem Killianra farkas alakjára. Nagy volt, feltételeztem, hogy nagyobb, mint a legtöbb farkas, mivel jóval a derekam fölé ért. A bundája fekete volt, ami könnyen kontrasztot alkotott a szemével, és rendkívül puhának éreztem.