Hihetetlen |Marvel ff.|

A Hydra

Meglőttek.

Éreztem ahogy a combomból nekiállt folyni a vér. A következő amit fel tudtam fogni az volt hogy össze rogytam.

- Baszki! - nyögtem.

Gyorsan leszedtem az övemet a nadrágomról és szorítokötést csináltam vele a combomra. Erre megjelent fölöttem Clint.

- Mi történt? - nézett rám Clint aggódóan.

- Meglőttek. - mondtam hisztérikusan.

- Merről? - komorult el a tekintete.

Erre én készségesen abba az irányba mutattam amerről a lövést hallottam.

A következő pillanatban már a sólyomszem  a környéket pásztázta arra felé amerre mutattam.

Aztán hirtelen egy nyílvessző szelte át a terepet. Clint lőtte ki. A következő egy harsány kiáltás volt az egyik bokorból.

Láttam ahogy Nat kipattant a kocsiból és oda rohant. A következő amit láttam hogy Nat a földön fekszik. Erre Clint felkiáltott.

- Natasha! - kiáltotta.

- Clint! Szálj be a kocsiba és szólj Starknak hogy kéne egy kis segítség! - mondtam de már felemelkedtem a földről hogy segítsek neki.

Amit oda értem lecsaptam a pasasra. És persze mindeközben az erőm segítségével Natot a kocsihoz reptettem.

Mindeközben jobban szemügyre vettem a pasast. Olyan 190 cm magas volt úgy szemmértékre. Hozzám képest egy óriás. Alapjáraton esélyem sincs ellene de talán a képességeimmel sikerülhet.

Aztán hirtelen egy jobb horgos hasított el a fülem mellett. Rá eszméltem hogy megint elkalandoztam. Szerencsére gyorsan tudtam reagálni és a férfi ágyékába rúgtam. Erre ő enyhén torz arcal kettőt lépett hátra de aztán csak még dühosebben nézett rám.

- Hupszi... - mondtam mikor leesett hogy ezt elcsesztem.

A következő dolog ami aztán feltűnt hogy a férfi combjából egy nyíl áll ki. Clint.

Erre halvány el mosolyodtam. De nem örvedezhettem sokáig ugyanis tudtam hogy dolgom van. Aztán behútam neki eggyet. A feje enyhén jobbra fordult az ütés miatt de aztán a férfi lassan vissza fordult és kiköpött a szájából némi vért.
Aztán előkerült egy pisztoly valahonnan a zsebei egyikéből és azt fogta a férjemnek.

Ezt követően ádáz harcot vívtunk a pisztoly birtoklásáért. Hol én hol ő szisszent fel a fájdalomtól de egyikük sem adta fel. Igaz én jókora hátrányból indultam a méretemet nézve de a köd mint mindig segített.

Már egy ideje csak köröztünk egymással szemben mikor leesett hogy Clint még mindig ugyan ott van a kocsinál.

- Tünés! Tünjetek innen! - mondtam a nemlétező bajszom alatt.

És mintha Clint hallotta volna amit mondtam beszállt a volán mögé és elindultak.

- No lám! - szólalt meg a férfi. - Elmentek a barátaid? - kérdezte egy gonosz vigyor kíséretében.

Erre nem válaszoltam hanem makacsul hallgattam és a köddel játszadoztam az ujjaim közt.

- Nagyon érdekes képességed van neked. Honnét szerezted? - nézett rám még mindig azzal a gonosz vigyorával.

- Semmi közöd hozzá! - vágtam rá flegmán.

- Híjj. Érzékeny téma? - kérdezte az idegeimet feszegetve.