Hihetetlen |Marvel ff.|

A Triskelion

Reggel 9 körül keltem. Azt hittem volna hogy az egész estét álmodtam de több bizonyíték is volt ami nem ezt sugallta.

Egy. Edző ruhában voltam. Kettő. Steve mellkasán ébredtem. Annyira aranyos volt ahogy szuszogott. Nem akartam felkelteni. Ezért egyszerűen csak bámultam.

- Bámulsz. - mondta.

- Jézusom! - sikantottam fel ilyedten. - Meg ilyesztettél! - durcáztam be.

- Na! Ne durcizz! - simított végig a kezemen. Erre én bepirultam.

- Menjünk reggelizni. - mondtam majd felpattantam.

- Rendben. - ált fel Steve is. - Én vissza megyek a szobámba át öltozni és majd a konyhában találkozunk.

- Oké! - kiáltottam majd berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.

- Úristen! - motyogtam miután hallottam hogy Steve kiment a szobából. És ezzel a mondattal együtt az ajtónak támaszkodva a földre csúsztam. - Baszki... Hogy lehetek ilyen hülye... Képes voltam együtt aludni Steve-vel... Bakker... Huhh... - vettem egy nagy levegőt. - Oké! Össze kell szedned magad! - győzködtem magam.

Még vagy tíz percig ücsörögtem aztán leesett hogy ma kéne a Triskelion-ba menni.

- Ó baszki! A Triskelion! Daisy! AZ EDZÉS!!!  - csaptam a homlokomra miközben felkiáltottam. - Jarvis! Szólj Tonynak hogy készítse a legesleggyorsabb gépét! Sürgős!!! - ordítottam a levegőbe.

Gyorsan össze hajigáltam egykét ruhát. A „munkaruhámat" egy edzős cuccot és azt a kesztyűt amit még Jemmától kaptam.

Mikor kiértem a leszállóra a gép indulásra készen ált. De a gépen nem volt senki. De ez most ez a legkevésbé sem érdekelt.

- Jarvis indítsd a gépet! - mondtam idegesen.

- Máris. - mondta Jarvis majd elindult a gép.

- Gyorsabban! - sürgettem a gépet.

- Sajnálom Kira kisasszony de ez a maximális sebesség amit a Quinjet elérhet. - mondta Jarvis.

- Add át az irányítást! - ültem be a volán mögé.

- A Jet manuális vezérlésére kapcsolva. - búgta Jarvis.

Erre én nekiálltam matatni az egyik kezemmel a kábeleknél. Mikor megtaláltam a kábelt amit kerestem és sikerült is átkötnöm a gép máris gyorsabban ment.

- Jarvis! Csökkentsd a hidrostatikai nyomást! - mondtam.

Jarvis nem válaszolt de láttam a kijelzőn hogy megtörtént a művelet. Ez után még megnyomtam pár gombot és mondhatni már-már hangsebességgel suhantam. Így sikerült a három órás utat 45 perc alatt megtennem.

Az út végén átadtam Jarvisnak a gépet hogy át tudja öltözni mert már így is késésben voltam. Mikor Jarvis lerakta a gépet én meg sem vártam hogy teljesen lenyitódjon a rámpa hanem így félúton leugrottam és már rohantam is az épület belseje felé.

Ott aztán megkerestem a legközelebbi liftet és beszáltam. Apró pittyanó hallottam. Láttam ahogy a kis kijelzőn megjelent a Shieldes igazolványom. Aztán felcsendült egy kellemes női hang.

- Jó reggelt Roberts ügynök! Hová vihetem? - kérdezte a géphang.

- A földszintre! - hadartam és már csukódott is az ajtó.

Úgy egy perc múlva meg is érkeztem. Még ki sem nyílt az ajtó de én már rohantam a főbejárat felé. Mázlimra gyorsan oda értem. És még is pillantottam Daisyt. Mikor mellé értem majdnem el estem olyannyira gyorsan akartam megállni.

- Szia Daisy! - lihegtem.

- Szia! - hallottam meg Daisy meglepődött hangját. - Hát te? Hogyhogy nem arról érkeztél? - mutatott a háta mögé.

- Hosszú. - lihegtem. - A lényeg az hogy kicsit késve indultam el és a Quinjettett a tetőn raktam le. - mondtam.

- Oh. - mondta döbbenten.

- Mi az? - néztem rá érdeklődve.

- Te tudsz repülőt vezetni? - nézett rám továbbra is döbbenten.

- Igen. Hidd el ez nekem is újdonság. - mondtam sóhajtva. - Akkor kezdhetünk? - néztem rá.

- Persze. - tért magához Daisy.

Nem sokkal később a 22. emeleten lévő edzőteremben voltunk. Ott aztán leccucoltunk és nekiáltunk edzeni.
Az edzés elején mindketten csendben bemelegítettünk.

- Én kész vagyok. - mondtam mikor végeztem.

- Én is. - fújta ki magát Daisy. - Nos ez a szoba elméletileg mindenáló. Szóval elvben ki kell bírnia a képességeidet. - mondta.

- Okéééés! - mondtam. - Éééss mivel kezdünk?

- Azzal a képességel amit jobban tudsz kontrollálni. - mondta Daisy.

- Akkor a köd lesz az első tétel. - ropogtattam meg az újaimat.

- Hajrá! - mondta Daisy vigyorogva.
Kissé leráztam a végtagjaim aztán előhívtam az erőmet.

- Wow! - suttogta Daisy.

Nem igazán ált szándékomban válaszolni mivel a figyelmemet jelenleg a köd ezen formájának fenntartása volt a cél. Mikor már eleget játszottam a „fákja” szerepét úgy döntöttem hogy nekiállom reptetni a ködöt Daisy körül. Erre ő csak ámultan figyelte a ködöt ami körülötte körözött. Aztán egy csettintésre  eltüntettem a ködöt.

- Aszta... Ez kicseszett menő volt!!! - visította magából kitelve. Igazából nagyon vicces látványt nyújtott. Olyan volt mint valami ovis aki megkapta a plüss állatot amire vágyott.

Ekkor volt az hogy elröhöhögtem magam. Csak röhögtem és röhögtem. Aztán mikor sikerült le nyugodnom folytattuk az edzést.

A rezgető képességememt nem igazán tudom még használni de sikerült több követ is meghallgatni. Igen tudom ez egy kicsit így furán hangzik de így van. Minden egyes kavics máshogy búgott. Igazából az egész nagyon vicces volt.

Olyan kettő óra magasságában félbe kellet szakítanunk az edzést ugyanis Coulson szólt Daisynek hogy meló van. Ez után megbeszéltük hogy majd a következő időpontot telefonon fogjuk leegyeztetni majd még azt is letárgyalruk hogy jövő héten kedden iszunk majd egy kávét. És úgy igazából erre most jöttem rá hogy fogalmam sincs milyen nap van.

Aztán eszembe jutott hogy még Furyhoz is be kéne ugrani. Így a következő állomásom Fury irodája volt. Hamar megtaláltam a keresett helyet. Ami meglepett hogy az ajtó résnyire nyitva volt és így beláttam az irodába. Eléggé sötét volt odabent de láttam egy kivetített videót. A videón egy űrhajó volt. De olyan ami itt a földön még biztosan nem lett kitalálva.

- Mi történik ezen a felvételen! - rontottam be az irodába.

- Miss. Roberts! - hallottam meg egy számomra félig meddig ismeretlen férfi hangot.