Kira Roberts az apja halála után egyedül maradt az anyjával. Mint olyan sokan Kevin Roberts is New York-ban vesztette életét a Chitauri támadás alatt. Mivel Kevin volt a pénzkereső a családban, így halála után a család súlyos anyagi válságba került...
Ma hajnali hatkor keltem. Nem akartam elkésni már az első nap. Hamar kipattantam az ágyból és felvettem a már előre kiválasztott és kikészített ruhámat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Majd fogtam magam és kimentem a konyhába. Anyu már ébren volt.
Mázlimra csinált nekem is kávét. Mikor belekortyoltam éreztem hogy a koffein nekiállt felébreszteni.
- Várod már a sulit? - kérdezte anyu végtelen kíváncsisággal a hangjában.
- Hát igen is meg nem is.
- Hogy-hogy?
- Hát kicsit félek az új osztálytól viszont várom mert nem fognak piszkálni a múltam miatt.
- Áááá... Értem.
- És te már várod az új melót?
- Nagyon. Elméletileg minden hétfő reggel csapatépítő tréningeket tartanak.
- Fú. Nagyon jól hangzik.
- Sok sikert a suliban. De én most megyek mert nemsokára ott kell lennem.
- Oké.
- Tessék itt a kulcsod. Ne felejtsd el bezárni az ajtót.
- Rendben. Menj csak. Majd én azt elintézem.
- Ah. Ok. Akkor nyugott szívvel megyek dolgozni. - mondta poénkodva. Erre nem mondtam semmit csak elvigyorogtam.
Miután anyu elment dolgozni én fogtam magam és beléptem a telefonomba, majd felmentem az instára. Nekiálltam lapozgatni egy kicsit a hírfolyamot. Mivel nem találtam semmi érdekeset így inkább nekiálltam készülődni. Kihoztam a táskámat a szobámból majd felvettem a cipőmet meg a farmer dzsekimet. Utána eltettem 10 dollárt hogy legyen miből reggelit venni. Majd fogtam magam és elindultam.
Mivel a suli nem volt messze így gyalog mentem.
10 perc múlva már a suli kapuja előtt voltam. Fura volt. De úgy is mondhatnám hogy hatalmas. Főleg az előző sulimhoz képest.
Mikor beléptem a suliba akkor nem kicsit lepődtem meg. Akkora tömeg volt az aulában hogy az hihetetlen.
Nem sokkal később, miután már megtaláltam az osztályomat a terem ajtaja előtt ácsorogtam egy picit. Féltem az új osztálytól. Egész eddigi életemben egy osztályba jártam. Plusz ez még ráadásul más társaság is. De aztán vettem egy nagy levegőt és beléptem az osztályba.
Hirtelen mindenki elhallgatott. Szuper észre vették hogy bejöttem.
- Gyerekek kérlek figyeljetek. Be szeretném mutatni nektek új osztálytársatokat Kira Roberts-et. Kira kérlek mondj valamit magadról!
- Sziasztok. A nevem Kira Roberts. Most költöztem ide New York-ba.
- Honnét? - kérdezte pimaszul az egyik fiú.
- Colorado államban laktam ezelőtt egy apró faluban. A neve Jaroso.
- Rendben Kira. Elég lesz. Most keress magadnak egy helyet. Szerencsétlen létemre nem volt olyan hely ahol egyedül tudtam volna ülni. Így leültem egy többé-kevésbé szimpatikus lány mellé.
- Szia - köszönt kedvesen.
- Hello. - mondtam bizonytalanul.
- Én Elisabeth vagyok. De szólíts Elinek, Lizának vagy Elizának. De úgy hogy Elizabeth úgy kérlek ne hívj.
- Ohmm... Ok.
- Te meg ugye Kira vagy.
- Aham.
- Gyerekek! Figyeljetek! A mai napon lesz egy apró évnyitó ünnepség. A részvétel kötelező. Pontosan egy óra múlva kezdődik. Addig is menjetek a tanulóterembe.
- Rendben van tanár nő! - mondja az a srác aki múltkor beszólt.
- Noah kérlek fejezd ezt be. - mondta a tanárnő olyan hangon hogy olyant én még nem hallottam. - Megértetted?
- Megértettem Mrs. Newton.
- Akkor most kérlek vonuljatok át a tanulóterembe.
- Máris megyünk. - mondta egy göndör hajú lány.
Ezután az egész osztály átvonult a tanulóterembe.
- Héj srácok - szólalt meg az a Noah nevű gyerek. - Gyertek van nálam foci labda. Rugdaljunk kulacsra. Még néhány kretént is le rúghatunk. Mondta felém és Eli felé fordulva. - Ajjaj ez nem jó - mondtam magamban. - Nagyon nem jó.
Majd elkezdődött a balhé. Noah meg a haverjai a neki álltak a kulacsok helyett az emberek fejére célozni. Majd miután megunták a többieket elindultak felénk a labdát a kezükben tartva.
- Hát szióka új csaj! - mondta hangosan hogy mindenki hallja. - Mizujs? - kérdezte gügyögve.
Erre nem feleltem semmit. Aztán fogtam magam és felálltam.
Erre nekiálltak a fiúk hujjogni.
- Kira ne csinálj hülyeséget. Kérlek. - könyörgött Eliza. De késő volt. Ideértek a fiúk.
- Azt kérdeztem hogy mizujs?! - mondta Noah agresszív hangon.
Én persze továbbra sem mondtam semmit. Viszont most már a karomat keresztbe raktam a mellkasomon.
- Nem válaszolsz?! Akkor kényszerítenem kell. Pedig nem akartam ehhez folyamodni. De muszáj lesz. - majd vettet rám egy gonosz mosolyt majd ledobta a labdát. Aztán meg ropogtatta az ujjait. Majd fenyegetően felemelte az öklét és lesújtott.
