Hihetetlen |Marvel ff.|

Natasha emléke

Mikor megláttam Natot eszméletlenül össze szorult a szívem. Borzasztó volt így látni. De tudtam hogy csak én segíthetek neki.

- Csináljuk. - jelentettem be a Brucenak és a doktornőnek aki szólt nekünk.

- Rendben. De előbb fel kéne ezt venned. - mutatott fel egy fura sapka szerű szerkezet Bruce. - de persze csak is kutatási anyagnak kéne. Hogy fel tudjuk deríteni a képességedet. - magyarázta.

- Öhmm... Rendben... - mondtam izgatottan. Féltem hogy elbénázom.

- Akkor kezdhetünk? - kérdezte a doktornő.

Bólintottam. Utána Bruce oda jött és segített feltenni a fejemre azt a fura „sapkát".

- Mi most kimegyünk a biztonság kedvéért. - mondta Bruce.

Biccentettem hogy nekem mindegy. Most nem igazán érdekelt hogy bántom e őket. Most az érdekelt főként hogy Natot megmentsem. Mikor hallottam hogy becsukódott utánuk az ajtó én lehunytam a szememet. Éreztem hogy remeg a kezem. Féltem attól hogy elbénázom vagy véletlen megölöm Natot. De tudtam hogy csakis én segíthetek neki. Kinyitottam a szememet. Láttam Nat hófehér arcát. A elernyedt testét. Valamiért késztetést éreztem hogy hozzá érjék a kötése felett lévő szabad bőrfelülethez. Aztán valami olyan történt amire egyáltalán nem számítottam. Egy kép villant fel. Egy olyan kép amit biztos hogy azelőtt nem láttam. Elrántottam a kezemet. Levegő után kapkodtam. Ez meg mégis mi a franc lehetett? Néhány pillanatig a kíváncsiság és a félelem viaskodott bennem. De végül a kíváncsiság győzött. Újra hozzá érintettem az ujjbegyeimet a bőréhez.

Villanás

Egy hatalmas balett terem tárult a szemem elé. A teremben egy darab zongora meg néhány pad volt a lányokon kívül. A padokon olyan lányok térdeltek akik fiatalabbak lehettek mint azok akik táncoltak. Ahogy jobban szemügyre vettem a lányok mozgását meghökkenve vettem tudomásul hogy hajszál pontosan egyszerre mozognak. Nat is ott ált közöttük. Felismertem. Igaz kontyba volt a haja még frufruja is volt de felismertem. Ott táncolt feszengő arccal. Látszott rajta hogy már mindene fáj. Valószínűleg órák óta csinálhatják ezt. Mindegyikük ki volt melegedve. De senki sem nyikkant. Ijedten néztem ahogy tűrik a fájdalmat.

Aztán az egyik lány megbotlott. Előre esett így felborítva az előtte lévő lányt is. Szégyenkezve ált fel a földről. A fejét még véletlenül sem fordította a terem szélén ácsorgó idős hölgy felé. Aztán halkan megszólalt.

- Kérem bocsássa meg nekem ügyetlenségemet a Madame! - suttogta ijedten. Láttam rajta hogy retteg.

A madame-nek hívott hölgy nem válaszolt. De még meg sem mozdult. Szó szerint. Még a szeme sarka sem rándult. A lány szinte sírt. De ekkor azt is észre vettem hogy Nat legszívesebben oda ment volna hozzá hogy segítsen neki. De nem tette. Az ő arcán is látni lehetett a rettegést. Aztán ajtó nyitódás majd csukódás hallatszott. Két nagydarab férfi jött be a terembe. Oda trappoltak a lányhoz majd felkapták a vállainál fogva. Majd el rángatták. Mindeközben mindenki más néma csöndben ált. Mozdulatlanul. Ekkor felcsendült a madame hangja.

- Fojtassák! - mondta érzelemmentes hangon. Szinte éreztem azt ahogy Nat elkezd dühös lenni. Úgy sejtettem hogy ez amit látok ez Natasha egyik emléke lehet. Aztán éreztem ahogy Nat egyre dühösebb és dühösebb lesz. Egy idő után már a szemében szinte lobogtak a lángok. Nem tudom mi történt volna ha a madame nem küldi el őket a szobáikba.

- Mindenki menjen a szobájába. Öt perc múlva vacsora. - jelentette be továbbra is rideg hangon.
Miután Nat elindult nekem is követnem kellet. Most már biztos hogy Nat emlékeiben vagyok. Mivel miután elindult őt kellet követnem és nem tudtam hátra nézni ebből arra következtettem hogy csak azt láthatom amire Nat emlékszik.

Villanás

Újra a kórteremben voltam. Nat továbbra is ott feküdt a kórházi ágyon. De az ami a legfurcsább volt hogy a golyó mellettem volt egy tálban és a kötés ami Nat oldalán volt a földön hevert. A hegnek szinte alig maradt nyoma. Lehetséges hogy a gyors regenerációmat valahogy átadtam neki? De erre a kérdésre már nem kaptam választ. Aztán hirtelen Nat megmozdult. Ebben a pillanatban jött be a terembe Bruce meg a doktornő.

- Sikerült... E-ez... Hihetetlen... - suttogta elképedve Bruce.

- Ébredezik! - mondta a doktornő izgatott hangon.

Néhány pillanat múlva felpattant már szemhéja.

- K-kira... - hörögte mikor meglátott.

Bruce tátott szájjal leste hogy mi történik.

- Mi történt? - kérdezte sutogva Bruce elképedt arca láttán.

- Megmentett. Kira megmentett. - mondta a doktornő.