Hihetetlen |Marvel ff.|

A kimenekítő akció

Steve szemszöge:

Nem sokkal az után hogy írtam Natashának már itt is voltak Kirával a toronyban. Natasha fapofaval várta a fejleményeket míg Kira kíváncsian nézett engem azokkal a nagy gyönyörű szemeivel. Aztán amikor már mindenki megérkezett belekeztem a mondandómba.

- Nos mind tudjátok hogy van egy kis gond. - kezdtem bele de Stark közbe kotyogott.

- Igen tudjuk hogy balhé van! Épp ezért vagyunk itt! - mondta a szemeit forgatta Stark. - De kapitány! Minket nem a hegyi beszéd érdekel hanem az hogy milyen balhé miatt lettünk ilyen sürgősen összehívva. - mondta miközben végig gesztikulálta az egész gondolatmenetét.

- Nos akkor a lényeg az... - kezdtem bele újra amikor is Pepper rohant be a szobába.

- Tony! Ide jönnél egy pillanatra? - kérdezte.

- Persze! - mondta majd el is volnultak Pepperrel a szoba másik felébe.

- Akkor. - folytattam bosszúsan - Azért hívtalak ide mindanyiótokat mert a tudomásomra jutott egy Hydra bázis hol léte. És az informátor szerint pont ma fognak egy csomó fogjot áthelyezni máshová. - itt észrevétlenül Kirára pillantottam. Szinte látni lehetett ahogy felcsillan a szemében a remény. Aztán folytattam. - De ha el akarjuk csípni a fogjokat az áthelyezés előt akkor 10 percen belül el kell indulnunk. - fejeztem be.

- Adj három percet és kész vagyok. - mondta Kira lelkesen.

- Nekem annyi se kell. - szólalt meg Natasha is.

- Rendben. Bruce! Készülj fel. Lehet hogy szükség lesz majd a másik tagra. - utaltam óvatosan Hulkra.

- Rendben. - bólintott Bruce.

- Clint! Te pedig szólj Furynak. - mondtam végül a sasszemű barátunknak. Ő nem szólt semmit csak bólintott.

Öt percen belül az egész csapat indulásra kész volt. Már épp a gépen pakolásztunk mikor megcsörrent egy telefon.

- Az enyém az! - mondta Kira majd elvonult a hajó egyik végébe és felvette a telefont.

Kira szemszöge:

Már a gép indulásra készen ált mikor a telefonom megcsörrent. Láttam hogy a többiek kérdő néztek körül hogy kinek csörög a telefonja.

- Az enyém az! - szóltam nekik majd a gép végébe mentem és felvettem. De persze én hülye elfelejtettem megnézni a kijelzőt.

- Haló tessék! - szóltam bele a telefonba.

- Kira? - szólt bele valaki kérdő hangon a telefonba.

- Ez a nevem. - mondtam. - De ha szabad kérdeznem kivel beszélek? - tettem fel óvatosan a kérdést ami a fejemben motoszkált.

- Én vagyok az Liza! - hallotam meg a választ.

- Liza? - kérdeztem vissza.

- Ezt mondtam. - jött a válasz.

- Úristen! - suttogtam.

- Igen ezt én is mondhatnám. Hová tűntél? Már két hete se híred se nyomd. Meg most is hol vagy? - kérdezte szemrehányóan.

- Bocsi hogy nem kerestelek! - mondtam bűnbánó hangon.

- Nem ez volt a kérdés. - mondta.