Kira Roberts az apja halála után egyedül maradt az anyjával. Mint olyan sokan Kevin Roberts is New York-ban vesztette életét a Chitauri támadás alatt. Mivel Kevin volt a pénzkereső a családban, így halála után a család súlyos anyagi válságba került...
Mikor felkeltem csak egy kicsit nagyon fájt a fejem. Aztán eszembe jutottak a tegnap eseményei. Könnyek gyűltek a szemembe. De nem igazán tudtam visszatartani őket. De nem is bántam. Jól esett végre sírni egy kiadósat. Aztán mikor végre ki sírtam magam és elővettem egy néhány ruhát amit még anno Pepper tett a szekrénybe.
Ez volt a végső összeállítás 👇
Ουπς! Αυτή η εικόνα δεν ακολουθεί τους κανόνες περιεχομένου. Για να συνεχίσεις με την δημοσίευση, παρακαλώ αφαίρεσε την ή ανέβασε διαφορετική εικόνα.
Plusz még tettem fel valamennyi sminket is magamra annak ellenére hogy nem szokásom sminkelni. És a valamennyi smink alatt egy csomó alapozót és szempillaspirált kell érteni egy jó vörös színű rúzst. Tudom kissé ribancos de most muszáj volt eltüntettem magamról a sírás jeleit. Aztán mikor ez megvolt lementem a konyhába hogy igyak egy kávét.
Mikor leértem a konyhába csak Clintet találtam ott. Szerencsétlennek nagyon kómás feje volt. De azért így is feltűnt neki hogy KICSIT máshogy nézek ki mint ahogy szoktam. De nekem célom volt. És ahoz kellet nekem némi pénz. Vajon ki jutott nekem először róla eszembe? Tony. Ki más.
- Nem tudod hol van Mr.Stark? - néztem rá érdeklődő arcal. Mondjuk nem tudom mennyi látszott belőle ki a sok smink alól.
- Azt hiszem a műhelyében van. Miért? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét.
- Mindegy. Van még kávé? - terelték el a témát.
- Van. De már szerintem kihűlt. - mondta újra kómásan. Jó. Ezek szerint nem fogott gyanút.
- Okés köszi. - villantottam felé egy kamu mosolyt majd villám gyorsan melegítettem két pohár pohár kávét. Reméltem a kávé segít majd nekem. Na meg segít megpuhitani Tonyt.
- Mr. Stark? - kukucskáltam be a műhely ajtaján.
- Mi újság Csipkerózsika? - vigyorgott amíg meg nem látott. - Mi ez? - mutatott végig rajtam.
- Semmi különös. Hoztam kávét. Ez - mutattam végig magamon - pedig rosszabb nap. - mondtam miközben megvontam a vállamat.
- Ahamm. - monda. - És amúgy... - kezdtem bele. - Lehetne arról szó hogy kapok egy kis költőpénz szerűséget? - néztem rá olyan aranyosan amilyen aranyosan csak tudtam.
- Költő pénz? Minek? - nézett rám szórakozottan.
- Csak szeretném kicsit sajátomévá tenni a szobám. - mondtam.
- Rendicsek! - mondta majd szólt Jarvisnak hogy csináltason nekem egy bankkártyát és tegyen rá pénzt. És nem is keveset. 500.000 dollárt utaltatott arra a kártyára. Nem is sokkal később már a kezemben tartottam a saját bankkártyám.
- Köszönöm szépen Mr. Stark! - öleltem át.
- Oh. Szívesen. De egy valamit had kérjek. Csak Tonynak hívj. A rugdalózóson kívül mindenki Tonynak hív. Na jó a Shield dolgozóin és Happyn kívül minden barátom. - mondta vigyorogta.
- Okés Tony! - mondtam és már indultam az ajtó felé amikor Tony utánam szólt. - Törpilla! Ne aggódj. Megtaláljuk Margarettet. - mondta. ( Margarett az anyukám neve. )
Ahogy ezt kimondta mint ha egy villámcsapás ért volna. Egyszerűen csak lefagytam. Éreztem ahogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.
- Törpilla? Hahó! - integetett az orrom előtt Tony.
- Hm? - fordultam felé kábán.
- Lefagytál. - nézett rám aggódva.
- Lehet. - mondtam. Majd hirtelen átöleltem.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte vigyorogva.
- Csak mert. - mondtam és mostmár tényleg kimentem a műhelyből. Amikor épp leintettem egy taxit megjelent mellettem valaki.
Nem néztem oda mert tudtam hogy ki volt az. És most egyedül akartam csak lenni. És ennyi. Semmi többet. De aztán már kezdett irritalni hogy egyikünk sem szólal. Plusz megfogadtam hogy nem fogok hozzá szólni többet ha nem muszáj.
- Mit keresel itt? - kérdeztem ridegen.
- Én csak bocsánatot szeretnék kérni! - mondta könyörgő hangon.
- És miért is kéne megbocsájtanom? - fordultam immár felé.
- Mert megbántam! Fogalmam sincs hogy mi ütött belém! - könyörgött.
- Én se. Mondjuk már nem is érdekelsz. - mondtam miközben össze szorult a szívem. Mert ez nem volt igaz. Még mindig szerettem Petert. Ha még meg is bántott. De ez nem változtat azon hogy össze törte a szívemet. Plusz amikor láttam azt a jelenetet valami el is tört bennem. Az hogy mi azt nem tudom.
- Én viszont még mindig szeretlek Kira! - mondta immár szinte sírva.
- Sajnálom Peter de most van nagyobb bajom is. - mondtam majd vissza fordultam az út felé.
Pár pillanattal később már meg is jelent egy taxi az utcában. És pont üres volt. Gyorsan le is intettem majd be pattantam a hátsó ülésre.
- A plázába. És kártyával fogok fizetni. - mondtam majd el is indult. Még láttam ahogy Peter sírva néz utánam. De mivel össze törte a szívemet így megérdemelte.
- Muszáj lesz véget vetnem ennek. - morogtam a nemlétező bajszom alatt.
- Mondott valamit kisasszony? - kérdezte a sofőr.
- Nem. Nem mondtam semmit. - mondtam majd a homlokom az ablaknak támasztottam és csak bámultam a várost meg az elsuhanó autókat.
