Kira Roberts az apja halála után egyedül maradt az anyjával. Mint olyan sokan Kevin Roberts is New York-ban vesztette életét a Chitauri támadás alatt. Mivel Kevin volt a pénzkereső a családban, így halála után a család súlyos anyagi válságba került...
- Mi történik ezen a felvételen! - rontottam be az irodába.
- Miss. Roberts! - hallottam meg egy számomra félig meddig ismeretlen férfi hangot.
- Maga meg mégis kicsoda? - kérdeztem ridegen miközben felhúztam a szemöldökömet.
- Alexander Price. A világbisztonsági tanács tagja. - zendült fel Fury hangja.
Erre én a hang irányába kaptam a fejemet. Fury ott ült az iróasztalánál lévő eddig hátra fordított székben.
- Á maga is itt van. Jó. Így legalább több embertől tudom megkérdezni hogy mi szerepel azon - böktem a kivetítő felé - a felvételen! - mondta dühösen.
- Maga most fenyegetőzik? - ráncolta össze a szemöldökét Price.
- Megtehetném. Megvan hozzá a hatalmam. - idéztem meg a kék ködöt a kezeim között. De valami fura dolog folytán az asztalon lévő papírok cafatokra szakadtak és neki álltak körülöttem repülni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Miss. Roberts... Ezt azonnal fejezze be! - ordította Fury.
- Majd ha választ kaptam a kérdésemre. - emelkedtem fel a földről.
- Jó de előszőr arra kérném hogy ne femyegessen minket a képességével. - mondta Price nyugtató jellegű hangon.
- Haljam! - mondtam immár a földön két lábbal állva de a kék ködöt továbbra is fenttartottam a kezeim körül.
Igaz már nem álltam támadó pozícióban de a papír darabok sem nyugodtak le körülöttem teljesen a föld felett nem sokkal a lábbam mellet köröztek. És mikor elindultam Price felé a cetlik követték a mozdulataimat.
- Haljam! - suttogtam immár szinte Price arcába hajolva.
- Jólvan na! - lépett hátra kettőt. - Ez a felvétel nem egész egy órája készült közép - Európa felett. A lakosok szerint azok a hajók a semmiből teremtek ott. Tessék! Most elégedett?! - kérdezte idegesen.
Nem válaszoltam ugyanis szörnyű fejfájás tört rám. Aztán egy rakat idegen hangot kezdtem el hallani a fejemben. Olyan volt mintha most csatlakoztam volna be valami világméretű konferencia hívásba. Aztán ugyan olyan hirtelen ahogy felhallatatottak a hangok elnis csendesedtek. Aztán egy darab hang szólalt meg.
- Őfelsége? - csendült fel Arrotzaiul egy hang.
- Ki vagy te? - kérdeztem én is azon a nyelven.
- Ő az! - hallatszott ekkor egy csomó hang.
- Ki... Ki vagyok? - kérdeztem döbbenten aztán leesett hogy valószínűleg apám népe lehet az. - Mit akartok tőlem?! - tettem fel ilyedten suttogva a kérdést. És úgy igazából most tűnt fel hogy ezt a párbeszédet végig Arrotzaiul folytattam le. - TÜNJETEK EL A FEJEMBŐL!!! - ordítottam.
