Hihetetlen |Marvel ff.|

Prológus

Elöntöttek az emlékek. Itt lakok mióta az eszemet tudom. Hihetetlen, hogy elköltözünk. Szomorúan néztem szét a szobámba. Itt a vége. Nincs tovább. Tudtam, hogy segítenem kéne bepakolni de egyszerűen lefagytam. Nem akartam, hogy elköltözünk. Itt ebben az apró faluban nőttem fel. Nem lehet hogy az életem ezen szakasza itt ér véget. De nem tehettem semmit. Anya kapott egy jól fizető állást New York-ban. Igaz, mindig is látni akartam New York-ot. De nem így terveztem. És ami még gázabb, hogy ez a búcsú nem olyan volt mint a könyvekben és a filmekben. Nem volt kitől elköszönöm. Egy normális barátnőm se volt soha. Van egy IBFF-em. De igazából ő is felszívódott úgy két hete. Mintha megszünt volna létezni. De persze ilyen nincs. És a leggázabb az egészben hogy az ilyen hangya méretű falukban semmiféle szórakozási lehetőség nincs. Hát igen. Ez Jaroso. 4 órányira van Denvertől. Kábé másfél nap lesz majd az út NYC - be. Úgy hogy közben csak wc-zni meg kajálni állunk meg. Arról nem is beszélve, hogy még tankolni is meg kell majd állni valószínűleg. És majd utána még a lakást is meg kell majd találni.

- Kiraaa!!!- hallottam meg anyut. Mivel nem válaszoltam így idejött. - Gyere indulnunk kell. Segíts az utolsó ládákat is betenni a kamionba.

- Nem akarok elköltözni! - toppantotam egy nagyot.

- Kira. Ezt már megbeszéltük. Apukád halála óta nem valami jó az anyagi helyzetünk. És ez az állás nagyon jól jött.

Hát igen az apukám meghalt. New York-ban. A Chitauri támadás alatt épp ott volt üzleti úton. És azok a mocsadék űrlények rá robbantották azt az irodaházat amiben volt. A szememet elöntötték a könnyek. De rájöttem, hogy talán majd az új otthonomban majd könnyebben le tudom majd zárni ezt az egészet. Meghát új suli, új kezdet. Ezután mégegyszer utoljára körbenéztem a szobámban és elindultam az utolsó dobozzal a kezemben az ajtó felé.
Gyorsan bedobtam a csomagtartóba az utolsó dobozt. Majd visza pillantottam az otthonomra. Majd gyorsan előkaptam a telefonom és csináltam egy gyors képet vele a házról.
Beeep! Hallottam meg a kamion dudályának a hangját. Mostmár tényleg ideje lesz indulni.
Még vettem egy nagy levegőt majd beszálltam a kocsiba. Vissza néztem majd előrefordultam és lentebb csúsztam az ülésemen. Aztán előkaptam a fejhallgatókat és bekapcsoltam a 𝑆𝑡𝑎𝑟𝑠𝑒𝑡 - től  a 𝑀𝑦 𝐷𝑎𝑚𝑜𝑛𝑠 című zenét és azon gondolkoztam, hogy vajon mit fog hozni a jövő.