Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

#21☞②①☜#21

És most itt állunk a színpadon, hátratéve az elmúlt hét minden vitáját. Leahból csak úgy sugárzott a félelem. Próbáltam nyugtatni, de nem tudtam segíteni. Ahogy léptünk tovább a számokkal úgy nyugodt le. Ismét csodálatos volt a hangja, és nem csak nekem tetszett, hanem mindenkinek aki a terembe tartózkodott. És bár a lányok többsége féltékeny (van is mire) mégis áhítattal telve nézték a színpadon álldogáló lányt. Tökéletes volt. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Egyáltalán, hogy lehet valaki tökéletes? Mindvégig azt hittem Roxi tökéletes. Elhamarkodott megnyilvánulás volt.

A fellépés után Leah vihogva a nyakamba borult. Százszor elmormogta, hogy köszöni. Bár csak tippjeim voltak, hogy mégis mit köszönget, azért rávágtam, hogy "ugyan". Nem akartam elrontani a kedvét a kérdezgetésemmel.

Bár lehet, hogy ez most szörnyen nyálasnak fog hangzani, de ahogy átkarolta a nyakam valahogy elfelejtettem az egész problémát amit Sam okozott. Képes volt hozzászólni Leahhoz, azok után... Biztosan szemet szúrt neki az ijesztő hasonlóság...

- Köszönöm - mondta ki ismét. Nem tudtam megállni, hogy rákérdezzek.

- Mindent - nevetett fel. - Mást is hívhattál volna.

- Már megtanulhatnád, hogy nekem nem más kell - mosolyogtam rá - Csak te, érted?

Nem hittem el, hogy kimondtam. Egy idióta vagyok! Leah szó nélkül bámult rám és csak bólintott egyet. Hülyének néz, az már tuti.

- Menjünk ki a friss levegőre - túrtam zavartan a hajamba majd még egyszer végigsimítottam a karján és zsebre dugott kézzel kimentem a tornateremből és az egyik közeli padra ültem le.

- Mit csinált Sam? - kérdezte pár percnyi csend után.

A kérdése szíven ütött. Egy olyan lány haláláról kell meséljek neki aki kiköpött mása.

A földet pásztázva meséltem el neki az egész sztori az elejétől a végéig. Amint végeztem bocsánatot kért volna. Utálom, ha bocsánatot kérnek.

- Ne kérj bocsánatot - nézetem rá könyörgőn. Nem folytattam, csak mélyen a szemébe nézetem.

Nem tudtam levenni a szemem a gyönyörű kék szeméről. Egyszerűen magával ragadott. Most, hogy közelebbről megnéztem, mégsem olyan volt, mint Roxi. Sok hasonlóságuk volt, de nem teljesen ugyanazok, bármennyire is tűntek annak elsőre. Leahnak az arcát apró, szinte észrevehetetlen szeplők borították amitől nem csak, hogy még gyönyörűbbnek, de édesebbnek is tűnt. Emellett Roxi szeme inkább szürke volt. Leah szemei pedig szép, tiszta kékek. Mintha csak a lelkébe lehetne látni rajtuk.

- Tudod - szólaltam meg ismét, miközben továbbra is mélyen a szemébe néztem - még sose találkoztam olyan lánnyal mint te. Olyan természeted és jellemed van amit nem sok emberben lehet felfedezni. Tudom, hogy alig ismerlek, és úgy érzem nem is hagyod, hogy jobban megismerjelek, de kedvellek már így is.

Kimondtam. Kimondtam az össze gondolatot amik már régóta csavarogtak a fejemben. Sokkal megkönnyebbültnek éreztem magam. Aztán kimondta Leah a legnevetségesebb dolgot amit valaha hallottam.

- Nem, Chris. Nem kedvelsz engem.

Közelebb hajoltam hozzá. Egyetlen mozdulattal megcsókolhattam volna, de nem tettem. Muszáj volt erőt vennem magamon és továbbra is a szemébe néznem.

- Zűrös vagyok - mondta mosolyogva. - Hosszú távon meg lehet velem őrülni.

- Nekem akkor is megérné - vontam meg a vállam.

- Ez most mire véljem? - kérdezte halkan.

- Aminek csak akarod. Vedd annak, hogy szerelmet vallottam és akkor máris boldogabb világban fogsz élni - vigyorogtam rá majd megpusziltam az orrát.

Leah csalódott arckifejezéséről alig tudtam elkapni a tekintetem. Megbántottam.

Ennek ellenére azt mondta nem haragszik. Nem haragszik azért amiért játszadozok vele. Pedig még én is haragszom magamra, még ha nem is önszántamból teszem. Minden egyes pillanatban csak meg akarom csókolni. Meg akarom csókolni, hogy tudjam, ebben is hasonlítanak-e. Ezek mellett magamat szidtam amiért egy halott lánnyal akarok összehasonlítani egy nagyon is húsvér lányt, aki többet érdemel holmi játszadozásnál. És ezt ő is tudja, de leragadt nálam. Arra várt, hogy megcsókoljam. Bármennyire is ezt akartam tenni, elhalasztottam. Nem most. Nem ilyen körülmények között.