Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

#15☞①⑤☜#15

Reggel újult erővel pattantam ki az ágyamból. Ennek nem volt semmi különösebb oka, csak az, hogy Chrisszel egész este beszélgettünk. Aminek hála boldog, de közben fáradt és szem alatti karikákkal díszített arccal ébredtem. Viszont mivel hétvége volt és nem kellett emberek közé mennem így nem is zavart, annyira.

- Jó reggelt, Aranyhaj - mondta egy ásítással kiegészítve Chris mikor felvettem a telefont.

- Jó reggelt.

- Ma találkozhatunk?

- Persze - válaszoltam vidáman.

- Szuper. Fél óra és érted megyek - mondta és letette.

Mivel úgy gondoltam fél óra bőven elég ahhoz, hogy rendben szedjem magam ezért még megengedtem magamnak egy kis fetrengést az ágyamon zenehallgatás közben. Aztán mikor már úgy véltem kellően hülyén nézek ki ahogy ott hempergek, a szekrényemhez léptem és kivettem egy kényelmesnek megítélt összeállítást. A hajamat gyorsan kifésültem, felvittem minimális mennyiségű sminket és kész is voltam. 

Mivel nem igazán akartam a házban sínylődni ezért gyorsan letrappoltam a lépcsőn, felvettem a csizmám és kimentem a ház elé. Nagyjából öt perce álldogáltam a kapuban a telefonomat nyomogatva mikor egy ismerős arc bukkant fel előttem. Pár lila folttal tarkítva.

- Veled meg mi a franc történt?! - kérdeztem a kelleténél kicsit hangosabban Shawntól. A szeme alatt hosszú lila folt húzódott, az orra be volt dagadva, és az arca jobb felén is lila foltok voltak.

- Már csak te kellettél - nyögte ki kelletlenül.

- Mi a franc történt? - kérdeztem ismét, kicsit parancsolóbb hangnemmel.

- Mint ahogy látod - mutatott az arcára -, kicsit átrendezték az arcomat.

- Miért?! És ki volt? - kérdeztem idegesen amikor elé léptem. Közelről még rosszabbul nézett ki.

- Mit akarsz, Leah? Talán megvered a tettest? - kérdezte gúnyosan. A következő pillanatban egy kezet éreztem meg a derekamon.

- Szia - suttogta Chris majd egy gyors csókot adott majd Shawn felé biccentett. - Szépen  elrendeztek, Mendes.

Shawn idegesen sóhajtott egyet majd rám nézett. Hosszú másodpercekig nézett mélyen a szemembe aztán megszólalt. 

- Ő volt - intett a fejével Chris felé. Éreztem ahogy megdermed mögöttem. 

- Mi... - kezdtem volna bele, de Shawn félbeszakított.

- Legyen annyi elég hogy ő volt. Azt, hogy miért tette vele beszéld meg - mondta keserűen mosolyogva majd elment mellettünk.

- Chris - fordultam vele szemben miközben ő továbbra is mozdulatlanul álldogált. 

- Ne higgy neki - mondta halkan.

- De... - kezdtem bele.

- Nincs de! - kiáltott rám amitől eléggé megdöbbentem.

- Ez nem te vagy - mondtam halkan. Chris elmormolt egy "bocsit" aztán tovább álltunk tovább egymással szemben, de Chris kerülte a szemkontaktust.

- Miért? - kérdeztem egyszerűen.

- Részeg voltam - mondta ki lassan. - És fel idegesített. Sok mindent hazudott, és megijedtem... Teljesen kikészített. Nem akartam megütni, de mivel piás voltam gondolkodás nélkül kidekoráltam az arcát. 

Az állkapcsa megfeszült miközben beszélt. A kezét tördelve nézett a szemembe. Sajnálat látszott az arcán, és leginkább csalódottság. Csalódott magában. És ami a legrosszabb, én is benne.

- Chris... - kezdtem bele félve. - Te szeretsz engem?

- Én... - kezdett bele, de megakadt. Sóhajtott egyet majd megcsóválta a fejét. - Tem tudom.

Két szó. Két kicseszett szó. 

Hitetlenkedve felnevettem és ott hagytam. Idegesen csaptam be magam után az ajtót. Fel akartam menni a szobámba, hogy ki adjam minden dühömet, de nem bírtam. A zokogástól a vállam rázkódott, sőt... az egész testem. hangosan sírni kezdtem és lecsúsztam az ajtó elé. Lehetséges duplán csalódni? Mert nálam ez történt.

Hirtelen valaki kinyitotta az ajtót amitől majdnem hátra estem.

- Hagyj - mondtam idegesen mikor megláttam Christ. Ő zavartalanul bejött a házba és bezárta az ajtót majd lecsúszott mellém. Újra felé néztem, hogy elküldjem, de nem jött ki hang a számon. Idegesen rágcsálta az alsó ajkát és a szemei könnyesek voltak. Igen, biztosan könnyesek voltak.

- Sajnálom - mondta halkan majd megdörzsölte az arcát. - Ő utána nem jártam senkivel. Azt fogadtam nem leszek többé szerelmes. Aztán jöttél te. 

Mosolyogva nézett rám. Egy ideges nevetés kíséretében a hajamba túrtam.

- Nem akarom keresztülhúzni a számításaimat.

- Már megtetted - mondta halkan.

- Szeretsz?

- Igen, azt hiszem - vonta össze a szemöldökét miközben a cipője orrát bámulta.

- Őszintén és határozottan - böktem meg a vállát szórakozottan.

- Igen, szeretlek - nézett mélyen a szemembe. 

A szavaira különös bizsergés ment végig a testemen és letörölhetetlen vigyor ült az arcomon. Amint kimondta átkaroltam a nyakát és a számat a szájára tapasztottam. Chris az ölébe húzott és mohón visszacsókolt. Az egyik kezemet a vállát pihentettem a másikkal a hajába túrtam amitől csak szenvedélyesebben csókolt vissza.

- És te szeretsz? - kérdezte mikor egy pillanatra elváltunk egymástól.

- Igen, azt hiszem - vigyorodtam el majd ismét megcsókoltam.

Nem tudom mióta ültünk úgy az ajtó előtt, de biztosan eleget ahhoz, hogy a szüleim észrevegyék. 

- Khm - hallottam mögülem.

Mikor hátranézem anyuék álltak ott. Éreztem ahogy elönt a pír, de Chrisen semmi zavar nem látszódott. Csak segített felállni majd illedelmesen köszönt a szüleimnek miközben én idegesen tekergettem az egyik hajtincsemet. Úgy érzem ezt is a legkínosabb történeteim közé sorolhatom.