Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

❝2Sⅹ②①ⅹ2S❞

Észre se vettem és már el is telt egy hét. Semmi említésre méltó nem történt az előző pár napban, viszont ma annál több. Amikor ma felkeltem izgatottan vártam, hogy mégis mivel állt elő Chris. Már nagyon vártam, utáltam ha titokban tartanak előttem valamit.

Mikor kisiettem a kollégiumból, hogy kávét tudjak venni magamnak hirtelen valaki visítva a hátamra ugrott amitől majdnem elestem.

- Boldog születésnapot! - üvöltötte el magát Lottie miközben a hátamon csüngött. Nevetve köszöntem meg miközben próbáltam nem elesni. Nem lenne jó, ha a szülinapomon eltörne az orrom. Miközben Lottie vagy százszor boldog születésnapot kívánt a körülöttünk lévő emberek is felfigyeltek ránk. Mosolyogva figyelték ahogy a barátnőm továbbra is a hátamon helyezkedik el, néhányan pedig szintúgy felköszöntöttek. 

Mosolyogva figyeltem ahogyan Chris összevont szemöldökkel néz ránk. Mikor elénk lépett a fejét fogva elröhögte magát, majd Lottiehoz intézte a következő szavait:

- Szállj le egy picit Leahról. Fel akarom én is köszönteni - mondta mosolyogva. - Úgy, hogy lehetőleg te nem csüngesz a hátán. Mindenkinek kényelmesebb lesz.

A körülöttünk lévő emberek felnevettek Chris kijelentésén. Lottie duzzogva lemászott a hátamról, amitől meg is könnyebbültem. Mikor már rendesen kaptam kaptam levegőt Chrisre néztem aki mosolyogva ölelte át a derekamat, majd mélyen a szemembe nézett.

- Boldog születésnapot Hercegnőm - suttogta, majd egy csókot nyomott a számra. - Szeretlek.

- Én is téged - mosolyodtam el, majd hagytam, hogy a száját ismét az enyémre tapasztotta.

- Te is mi? - vonta fel a szemöldökét egy pimasz mosoly kíséretében. A szememet forgatva felnevettem.

- Én is szeretlek te barom - válaszoltam mosolyogva miközben a karomat a nyaka köré fontam, és hagytam, hogy még a lelkemet is kicsókolja belőlem.

A szüleim szerencsére nem hívtak a nap további részében sem, így nyugodtan várhattam az estét, hogy elmenjünk vacsorázni. Szerencsére csak Chris, Shawn, Lottie, Grayson meg én leszünk ott. Ha a szüleim szervezték volna akkor tuti nem hagyják, hogy barátaim is ott legyenek. Szokás szerint. 

Mikor már csak másfél órám maradt addig, míg Chris értünk jön Lottie-val készülődni kezdtünk. Azaz tulajdonképpen ő készített fel engem is, nekem meg se kellett szinte mozdulnom. hagytam, hadd csinálja meg a hajam és sminkemet együttvéve. Aztán mosolyogva figyeltem ahogy a szekrényéhez lép, majd a ruhái között kezd keresgélni, miközben a lila ruhájának a fodrait piszkálta. Néhány perc nézelődés után előhúzott egy királykék ruhát. A mellrésze csak egy pánt nélküli, topnak kinéző rész volt. A szoknyarésze térd fölé ért, viszont a hátsórésze hosszabb volt. A derékrészénél egy vékonyka öv díszítésképp. 

- Gyönyörű vagy - mosolyodott el mikor felvettem a ruhát. Minden lépésemnél lágyan hullámzott körülöttem a ruha könnyű anyaga. 

Chris szemszöge 

Sóhajtva gomboltam be magamon az ingemet, miközben már Graysont és Shawnt már teljesen felidegesítettem a viselkedésemmel. 

- Mi van, ha dühös lesz és elküld a francba? - kérdeztem idegesen.

- Leah csodálatos lány, és szeret téged - mondta el ezredszerre a szövegét Shawn, amit szerint már indulása előtt betanult. - Tuti nem utasít vissza. Titeket egymásnak teremtettek, szörnyen nyálas módon.

Ingerülten meredtem Shawnra, majd még egyszer a tükörhöz léptem, majd ellenőriztem, hogy minden tökéletes e. Egy sóhajtás kíséretében az apró fekete, bársonybevonatú dobozkához nyúltam, majd betettem a zsebembe. Amolyan "most, vagy soha" pillantással néztem a fiúkra akik rögtön megértettek. Egymás után léptünk kis Grayson szobájából, majd a lányok felé vettük az irányt. Mikor megláttam Leah abba a kék ruhába már rögtön nehezebbnek gondoltam mindent.