Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

#24☞②④☜#24

- Egy idióta vagyok - mondtam el már ezredszerre az utóbbi napokban.

Már nem is számolom mióta van kómában, annyi biztos, hogy nagyon régóta. És én itt ülök vele minden egyes nap, minden egyes percben. nem tudtam mit kezdjek magammal. Bűntudatot éreztem azért ami történt. Elakartam neki mondani, hogy hazudtam... Legalábbis azt hittem.

Mikor megláttam, hogy Leah hirtelen összeesik az autó előtt, bármennyire is nyálasan hangzik azt hittem ott helyben én is összeesek. A bűntudat és a fájdalom egyszerre hasított belém. Majdnem elvesztettem. Ha nem fékez időben a sofőr akkor vége lett volna. Így sem úszta meg.

Az orvosok már le akarták kapcsolni a gépekről. Ha a szülei aláírják a papírokat már nem élne, de így is kevés az esély rá.

Egyedül a szülei és én nem szoktunk elmozdulni mellőle. Chelsea, Isaac és Zach csak néhány órára szoktak beugrani. Shawn eddig kétszer volt bent. Nem akart velem találkozni. Engem hibáztatott miközben mindenki mellettem állt. Chelsea és az ikrek is azt bizonygatták, hogy ehhez semmi közöm. Ő volt a meggondolatlan és nem én. Nem értettek egyet velem, de nem érdekelt. Akkor is csak magamat tudtam hibáztatni, egyedül csak magamat. Ha akkor nem állok le veszekedni Shawnnal, vagy ha... Ha meg se csókoltam volna akkor...

Igen, ha nem csókoltam volna meg akkor nem kellett volna hallgatni a hazugságaimat. Mégis azt mondta, hogy szeret. Bízott bennem. Elhitte mikor azt mondtam szeretem...

Az egyetlen amit az utóbbi napokban, esetleg hetekben... vagy netán hónapokban akartam, hogy felkeljen és elmondjam neki az igazat. El akartam mondani neki, hogy majdnem a kiköpött mása Roxinak, hogy először még én sem tudtam, hogy szeretem... Bármennyire is féltem attól, hogy örökre meggyűlöl a hazugságaim miatt el akartam neki mondani. Legalább akkor nem úgy válunk el, hogy hazudtam neki. Legalább akkor valamennyire tiszta lenne a lelkiismeretem.

A következő napokban sem kelt fel. Egyedül én hittem még abban, hogy végül felkel. A szülei és a barátai már nem hittek ebben.

- Mi az, hogy le akarják kapcsolni a gépekről?! - ordibáltam teljesen kikelve magamból.

- Christian, életem! Már nem fog felkelni - mondta sírva Leah anyja.

- De fel fog kelni! Hogy mondhat ilyet? El akarja veszteni őt is? Akármelyik percben fel kelhet...

A végszavamra a gépek jeleztek, de semmi jót...

Az orvosok egymás után vonultak be a terembe, minket kizárva. Hitetlenkedve bámultam az ajtóra, aztán mintha elszállt volna minden erőm a földre zuhantam.

Megfog halni, megfog halni...

Az orvosok órákon át bent voltak a terembe. Féltem, hogy mi lesz vele és emellett soha nem éreztem magam még ilyen pocsékul. Még akkor sem, mikor meghalt. Az utolsó percekben jöttem rá, hogy tényleg szeretem.

nem tudtam a szülei szemébe nézni. Csalódtam bennük. Hogy lehetnek ilyenek a szülők? Miért ölnék meg a saját lányukat, mikor még volt esélye...