Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

❝2Sⅹ①①ⅹ2S❞

Igyekeztem minden erőmet összeszedni. Ha már belementem a játékba nem hagyhatom csak úgy félbe. Bíznom kell benne, de leginkább magamban. Újra kezdi. Minden tökéletes lesz... Miért nem tudok neki hinni? Miért kételkedem a szavaiban? Igaz, hogy már rengetegszer bebizonyította, hogy szeret és mindent megtesz azért, hogy boldog legyek. De ezek mellett annyi hibát elkövetett már. Félek, hogy megint hiába bízok benne. Félek, hogy ismét tesz valami olyat, amitől újra csalódok majd benne. Az utóbbi időben annyi csalódás ért, hogy már nem győzöm bírni a rám nehezedő súlyt. A szüleim, amióta elköltöztem a kollégiumba, nem is hívtak. Mintha nem is léteznék. A nővéremet mindig jobban szerették. Talán meg is értem miért.

- Megyek, lezuhanyzok - mondtam, majd a bőröndömhöz nyúltam és kivettem belőle egy törülköző kendőt meg a tisztálkodó szereimet. 

Amint beléptem a fürdőszobába magamra zártam az ajtót. A piszkos ruháimat a földre dobtam majd beálltam a zuhanyzókabinba. A meleg víz eleinte perzselte a bőrömet, de aztán nyugtatóvá vált. A hátamon lassan csúsztak végig a vízcseppek.

Miután végeztem a zuhanyzással magamra kaptam a pizsamámat, ami egy rövidnadrágból állt és egy pólóból, ami térdemig ért. A vizes hajamat kontyba fogtam. 

- Bocsi, hogy ennyi ideig tartott - mondtam mikor kiléptem a szobából.

- Nem gond - válaszolta mosolyogva Chris. - Figyelj, ha nem szeretnél velem egy ágyban aludni, akkor én simán elalszok a földön is...

- Nem kell - ráztam meg a fejem. - Nem azért választottam ezt a szobát, hogy a földön kelljen fetrengened. Nem lesz semmi gond.

- Leah, mikor azt mondtam, hogy újra kezdem ezt az egészet akkor komolyan arra gondoltam, hogy minden tökéletes lesz. Nem akarok semmit se elsietni. Azt akarom, hogy minden a lehető legjobban menjen.

- Nekem így tökéletes - vágtam a szavába. Chris arcán kételkedés látszott, de végül rábólintott a választásomra. 

A hajába túrt majd egy sóhaj kíséretében bejelentette, hogy ő is el megy zuhanyozni. A következő pillanatba a telefonom hívást jelzett. Gyorsan utána nyúltam. Mikor megláttam Shawn nevét a kijelzőn megdöbbentem. Amint felvettem kénytelen voltam kicsit távolabb helyezni a fülemtől a telefont, mivel Shawn éppen nem volt fényes kedvében. Szerintem a szomszéd szobába is hallatszott a kiabálása.

Többször is elismételte, hogy Chris milyen őrült. Igen, az. A szidások közbe azért vagy százszor a lelkemre kötötte, hogy ha még egy marhaságba bele akar vinni akkor rögtön mondjak neki nemet. Kezdtem félni. Ha már a legjobb barátja se bízik benne, akkor talán nekem se kéne. Bár próbáltam elhessegetni a gondolatot azért még ott motoszkált az agyam egyik rejtett zugába.

A töprengésemből Chris szakított ki. Mikor megláttam éreztem, ahogy az arcom színe vörösbe vált. Nem bírtam levenni a szemem róla. A hajáról csöpögött a víz. Pontosabban a meztelen felsőtestére. Rengetegszer láttam már így, félmeztelenül, sőt... De most akkor is zavarba jöttem, és ezt ő is észre vette.

Lassan leguggolt elém aztán vigyorogva bámult az arcomba.

 - Vörös vagy Aranyhaj - mondta továbbra is vigyorogva.

- Aha - dünnyögtem. Próbáltam elfordítani róla a tekintetem, de Christian az államnál fogva maga velé fordította az arcomat.

- Nyugi - suttogta.

A következő pillanatban a szája már enyémre tapadt. Ez most teljesen más volt, mint az ami a kosárpályán. Nem is nevezném csóknak. Nem mozdult sehová. Ajkai egy helyben maradtak. Mégis megnyugtató volt, de többet akartam.

Kezeimet Christian meztelen vállaira tettem majd lassan csúsztattam fel a nyakán. A kezeit a derekamra tette majd lefektetett az ágyra. 

- Szörnyű vagy, Leah - mondta duzzogva. - Lassan akarok haladni, erre te meg...

- Mit csináltam? - szakítottam félbe ártatlan hangon.

- Elérted, hogy visszavonhatatlanul beléd szeressek - suttogta aztán ismét megcsókolt. 

Reggel arra keltem, hogy Chris néz. Egyik kezével a fejét támasztotta a másikkal pedig a derekamat ölelte át.

- Jó reggelt - mosolygott rám aztán egy apró puszit nyomott az ajkaimra.

- Mióta vagy fent? - kérdeztem kábán.

- Körülbelül húsz perce - vonta meg a vállát. - Legyek undorítóan romantikus?

- Csak nyugodtan - nevettem el magamra aztán a hátamra fordultam.

- Nagyon édes vagy amikor alszol - mondta halkan. Az arcán ellenállhatatlan mosoly ült. - És megnyugtató ahogy szuszogsz.

Nevetve átöleltem a derekát, majd magamhoz húzva megcsókoltam. Ezek után minden reggel így akarok kelni.