Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

❝2Sⅹ②⓪ⅹ2S❞

Mikor megtaláltuk Lottie-t és Graysont nem szóltunk nekik Samről. Elsősorban azért, mert nem igazán tudják ki ő. A második ok meg az, hogy nem tudtak volna mit kezdeni a helyzettel. Meg amúgy is, amikor megláttam őket ahogy boldogan átölelik egymást valahogy elfelejtettem az egész helyzetet. Viszont amikor a nap végén visszamentünk a szobáinkba és Lottie egyedül hagyott akkor már csak az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy mégis mit akart mondani. Valahogy most ez az egy dolog érdekelt a legjobban.

Miután meguntam azt, hogy csak az ágyamon fetrengek felvettem magamra a kabátomat, majd kimentem a kollégium elé. Amikor a hűvös szél beférkőzött a sálam alá megborzongtam. 

- Hát te? - kérdezte Chris mikor kilépett a kollégium ajtaján.

- Kellett a friss levegő - vontam meg a vállam, majd hagytam, hogy magához húzva megcsókoljon. Mikor a karjait szorosan körém fonta biztonságban éreztem magam. A fejemet a mellkasára hajtva hallgattam egyenletes légzését.

- Nemsokára itt a szülinapod - mondta egy kis idő után. A kijelentésére elhúztam a számat.

- Sajnos - dünnyögtem. Chris a vállaimnál fogva kicsit hátrébb tolt magától, hogy a szemembe nézhessen.

- Miért sajnos? - kérdezte összevont szemöldökkel.

- A szüleim tuti szerveznek valami közös vacsorát ami alatt kibeszélik, hogy milyen szörnyűségeket tettem egy év alatt - vontam meg a vállam. Chris halkan felsóhajtott, majd egy közeli pad felé lépkedett maga után vonszolva engem. Mikor leült a falécre az ölébe húzott engem. Az állát a vállamra helyezte, majd az arcomra nyomott egy puszit.

- Elintézem, hogy én is mehessek és akkor ketten leszünk a szülők ellen - mondta mosolyogva.

- Oké - nevettem el magam. Mosolyogva figyeltem ahogy megfogja a kezem, majd összefonja az ujjainkat.

- Amúgy is van egy szuper meglepetésem aminek örülni fogsz - suttogta mosolyogva, aztán összevont szemöldökkel maga elé meredt és hozzátette, hogy "remélem".

Hosszú órákon át ültünk kint a hidegben. Mint mindig rengeteg jelentéktelen dologról is beszélgettünk ez alatt az idő alatt. Őszintén megvallva szóba akartam hozni Samet, de inkább nem rontottam el a jó hangulatot. Rég nem beszélgettünk már. Teljesen eltávolodtunk egymástól az utóbbi időkben. Hiába találkozgattunk, de akkor sem sok időt töltöttünk egymás mellett. Képtelenség volt olyan helyzetekben beszélgetni. 

A csevegésünk során többször is próbáltam kiszedni belőle, hogy mit tervez a szülinapomra, de nem mondott semmit. Már eléggé kíváncsi voltam, hogy vajon mi az a  hatalmas meglepetés, de lehetetlen volt kiszedni belőle bármit is. Azt hiszem bele kell törődnöm abba, hogy sose fog megtörni.