Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

❝2Sⅹ⑤ⅹ2S❞

A következő nap egy nem várt személlyel futottam össze. Örültem, hogy ismét láthatom, ismét hallhatom a hangját.

- Megfojtasz - vihogott Shawn mikor a nyakába ugrottam.

- Nem gond - motyogtam majd még egyszer meg szorongattam aztán elengedtem. - Miért vagy itt?

- Már meg se látogathatlak? - vonta fel a szemöldökét.

- Azt nem mondtam - ráztam meg a fejem. - Prisszel meg Chelsea-vel történt valami érdekes?

-Priscillaval összevesztünk - forgatta a szemeit. - Chelsea meg Isaac meg jól megvannak. A nap huszonnégy órájában együtt vannak mindenütt.

- Hogy vesztetek össze? - kérdeztem összevont szemöldökkel majd leültem az egyik székre amelyik a kávézó előtt volt.

- Azt hiszi megcsaltam - rágta a szája szélét.

- Nos, az még a jobbik eset - dünnyögtem.

- Hallottam mi történt - túrt bele sóhajtva a hajába. - Meg se hallgatod őt, ugye?

- Mit kéne meghallgatnom? - tártam szét a karom. - A két szememmel láttam ahogy falják egymást.

- De részeg volt - mondta halkan.

- Nem kifogás - ráztam meg a fejem majd keresztbe fontam a karom a mellkasom előtt. - Én is voltam már részeg, mégse csókolóztam más fiúkkal.

A kijelentésemmel Shawn egyet értett aztán le is zártuk ezt a témát, inkább áttértünk sokkal kellemesebb dolgokra. 

Nem tudom hány órát beszéltünk, de biztosan sokat. Erre az volt az egyik jel, hogy mikor Aiden szobájába értem már rég besötétedett.

- Elhúzódott az a beszélgetés - mondta nevetve majd adott egy puszit az arcomra.

- Kicsit - mondtam mosolyogva majd leültem az ágyára.

Aiden is helyett foglalt mellettem aztán ahogyan megbeszéltük még reggel elindította a laptopjáról az egyik kedvenc filmemet.

Nagyjából a film közepénél kezdtem álmosodni, alig bírtam neki, hogy ne dőljek neki Aidennek.

- Ha gondolod visszamehetsz a szobádba - mondta halkan.

- Itt akarok maradni - vontam meg a vállam.

Aiden óvatosan a mellkasának döntött majd rám húzta a takaróját. Szerintem tíz perc se kellett és már el is aludtam.

Reggel a telefonom keltett, engem és Aident is.

- Kapcsold ki - motyogta majd szorosabban átölelt. Abban a pillanatban ért fel, hogy Aiden Carverrel, a volt barátommal fekszek az ágyban miközben ő hátulról átölel. Normál esetben már rég kipattantam volna az ágyból, de most nem ezt tettem. Jó érzés volt megint a karjaiban lenni amik mindig is biztonságot nyújtottak.

Mikor kikapcsoltam az ébresztőt próbáltam kényelmesen elhelyezkedni a karjaiban. És talán ekkor jött rá, hogy mi is történik éppen.

- Bocs, ezt... - kezdett bele mikor levette a kezét a derekamról.

- Aiden - mondtam miközben felé fordultam. - Nyugi.

Aiden mosolyogva ismét a derekamra tette a kezét majd közelebb húzott magához, majd szorosan átölelt.

- Annyira hiányoztál - motyogta majd belepuszilt a hajamba.

- Te is nekem - mondtam ki meggondolatlanul.

Mivel semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból, csak még jobban magara húztam a takaróját és amennyire csak tudtam odahúzódtam Aidenhez. Most csak ennyire volt szükségem. Egy olyan emberre aki szeret. Egy olyan emberre, aki nem csal meg.

Nem aludtunk. Csak feküdtünk egymással szemben. Én a mellkasára hajtottam a fejem, ő meg a hajamat piszkálta. Az egész természetesen túl tökéletes volt, muszáj volt valakinek megzavarnia.

- Leah - hallottam meg Grayson hangját az ajtó felől. Sóhajtva kimásztam az ágyból majd oda mentem az említett személyhez.

- Mi az? - vontam fel a szemöldököm.

- Erről inkább nem mondok semmit - dünnyögte aztán normál hangnemben fojtatta tovább. - Mendes azt mondta adjam át, hogy egy órakor találkozni szeretne veled megint a kávézónál. 

- Oké, majd odamegyek - biccentettem aztán mielőtt még becsukta volna aj ajtót gyorsan megköszöntem, hogy szólt. 

Mikor vissza fordultam Aiden továbbra is csak feküdt az ágyában. 

- Ideje felkelni - mondtam mosolyogva.

- Én biztos, hogy nem kelek fel - rázta meg a fejét majd az egyik párnáját a fejére tette.

- Lusta - nevettem fel majd a mellkasára csaptam.

- Miért akartál ennyire találkozni? - kérdeztem amikor Shawn egy szó nélkül leült az előttem lévő székre.

- Még beszédem lesz veled - mondta hűvösen aztán folytatta. - Most viszont csak hallgasd meg.

Először nem értettem miről beszél, aztán rájöttem mikor pár másodperc múlva a hátam mögé pillantott, rögtön megértettem. Fel akartam állni és vissza menni a szobámba, de Shawn elkapta a karom is visszarántott a székre.

- Csak pár perc - mondta Christian mikor letült az egyik szabad ülőhelyre.

Nagyon fáradtnak tűnt. Szemei vörösek volta, alattuk karikák húzódtak, haja pedig csapzott volt, a szája ki volt száradva. Talán egy kicsit megsajnáltam.

- Jó - mondtam sóhajtva.

- A csajt egy srác mutatta be nekem Grayson szerint. Én utánad akartam menni, arra tisztán emlékszem. Bocsánatot szerettem volna kérni azért amiket mondtam - magyarázta majd a hajába túrt. - De a csaj hirtelen megcsókolt. Én meg természetesen részeg voltam és hagytam...

- Állj - szakítottam félbe. - Ez az egész baromság! És ha részeg voltál? Az egyáltalán nem kifogás! Megtetted és ezen már semmi sem segít!

- Könyörgöm, bocsáss meg - mondta halkan majd az ujjait a kezemre kulcsolta.

- Nem - mondtam ki egyszerűen. - Meddig akarsz velem szórakozni?

- Nem szórakozom! - emelte fel a hangját.

- Leah, inkább Aidennel akarsz együtt lenni? - kérdezte Shawn szemrehányóan. Chris arca elsötétült. - Hisz nem is szereted!

- Mégis honnan tudod? - kérdeztem gúnyosan.

- Mikor beleszerettél Chrisbe azt is hamarabb tudtam mint te magad!

A szememet forgatva kitéptem a karom Christian szorításából.

- Te menj ahhoz a csajhoz és légy boldog - intéztem neki a szavaimat majd Shawnhoz fordultam. - És igen, Aidennel akarok lenni.

Végig éreztem magamon a tekintetüket amíg el nem értem a kollégium épületéhez. Sose fogok megbocsájtani Christiannak, annyi szent.